Holdfény

Holdfény – 13. A fehér palota

– Anara! Anara, nyisd ki, tudom, hogy ott vagy! – siránkozott Liana a jéghideg ajtónak.

Picture

Annyira kétségbe volt esve, nem tudta mit tegyen. Fogalma sem volt, kihez mehetne, így eljutott Anara kastélyához. Kezében Tom pálcájával érezte, hogy gyűlnek a könnyek a szemében.
Felnézett az égre, bele a holdba, s visszagondolt, mikor még kislányként ugyanezt a képet látta, egy annyira más világban.
Hogyan tehette ezt? Hogyan volt képes meglopni szerelmét, csakhogy egy napig ember lehessen!
És mert az a fekete hajú azt mondta…
A holdfény megtört egy legördülő könnycseppen Liana nem éppen hétköznapi arcán.

Picture

– Pssszt! – szólt oda neki egy hang. Elkeseredésében először észre sem vette.
– PSSSSZT! – most már odanézett. Egy fiatal leányka fehér ruhában toporgott a fák között.
– Gyere! Gyorsan! Siess! – intett, s sietve elindult a fák között. Liana követte.

Picture

Már percek óta kutyagoltak, mikor valami fény kezdett derengeni. Egy hatalmas szakadék partján egy gyönyörű fehér palota állt.
Az ajtóban hasonló fehér ruhában két testőr állt. Mikor Liana elhaladt mellettük, illedelmesen meghajoltak.

Picture

A leányka végigvezette a palotán, kanyargós lépcsőkön, furcsa pincéken, és tornyokon keresztül.

Picture

Végül egy zárt ajtóhoz értek egy igen magas toronyban.
A leányka benyitott.
– Az úrnő már vár. Csak nyugodtan – mosolygott, majd beterelte Lianát.
A szobában csak néhány tárgy volt. Egy résnyire nyitott szekrény, egy kandalló, egy szék és egy furcsa tükör.

Picture

Egy boszorkány állt a tükör előtt. Hasonló ruhája volt, mint Anarának, csak – mint itt minden – fehér.
A boszorkány sóhajtott. Egy percig némán állt, majd a leánykához fordult:
– Köszönöm Vivien, most már elmehetsz.
A leányka meghajolt, majd bezárta az ajtót és távozott.
– Üdvözöllek – szólt letörten – A nevem Sylvana, és ez itt a Fény Palotája. Kérlek, foglalj helyet.
Liana leült.
– Nyilván sejted, miért hívattalak ide.
– Nem, igazából fogalmam sincs.
A boszorkány megint sóhajtott. Odasétált az ablakhoz melyen ezüstösen sütött be a lágy holdfény, s átnézett a szakadék túloldalára. Liana odalépett mellé, s most már ő is látta, mit néz Sylvana.

Picture

A túloldalon egy hasonló kastély állt, feketében. Nyilván ott vannak a sötét boszorkányok.
– Nagy erők készülődnek. A háború elkezdődött. Mindenkinek meg kell vívnia a maga csatáját. Nekünk a Túloldaliakkal, neked pedig…
A boszorkány odalépett a tükörhöz.
–  Ez a tükör bárhol, bármikor, bármit megmutat. Egy másik tükör egyetlen, csodálatos szilánkja van benne.

Picture

– És nézd – Sylvana meglengette kezét a tükör fölött, mire lila füstfelhő kíséretében egy kép jelent meg. Egy falu. Miközben egy sereg Farkas támadja, s Liana népe menekül szerte az erdőbe. – A családodat már elvesztetted. Ne kívánd még több ember halálát. Vissza kell menned.
A lány szeme könnybe lábadt.
– Nem… én nem mehetek… az már elmúlt…
– A rosszabb dolgok még csak most jönnek. Figyelj – s kezét megint meglengette a tükör fölött.
Dobogó lábak hangjai a fák között.

Picture

Egy Farkas üvöltött. Valahol a távolban egy síró gyermek hallatszott. A fiú, aki eddig menekült, most elesett.
A Farkas odaért. Egy lesújtó karom. Véres körmök. S a főnök fia holtan feküdt a sűrű éjszakában.

Picture

Liana egészen az ajtóig hátrált rémületébe.
– Nem… ez az én hibám… meg kellett volna mentenem őket! – fakadt ki.

Picture

– Nem. Ez nem a te hibád. De még tudsz tenni ellene. Vissza kell menned Liana!
A lány ránézett a kezében tartott pálcára, és eszébe jutott Tom.

Picture

– Tudom, hogy nehéz. De csak te tudsz segíteni rajtuk – szólt Sylvana.
Liana elszántan meredt a semmibe. Igaza van. Vissza kell mennie. Amit eddig csinált, mind őrültség volt.
Még egyszer felnézett, majd megfordult, s kinyitotta az ajtót, mikor a boszorkány utána szólt:
– Ja, és a pálcát add oda T… – ekkor fény derengett fel Sylvana körül.

Picture

Liana visszafordult. A boszorkány teljesen mereven állt, s üveges tekintetét a semmibe meresztette.
– Carlnak – szólt rekedt hangon.

Picture

Liana nem értette. Miért kéne odaadnia Carlnak? Talán ő fog visszajuttatni?
– Rendben. Akkor neki adom oda. És köszönöm.
Majd kilépett az ajtón.
Ekkor a szekrényajtó nyikorogva kinyílt, s kilépett belőle Carl.

Picture

Odament a tükörhöz, s látta benne, amint egy lány kilép egy fehér palota ajtaján, s útját sietve az erdő felé veszi.
– Nos, nekem is indulnom kell. De köszönöm a segítséget, Sylvana – vigyorgott gonoszan, majd köddé vált.

Picture

– Mit akarsz itt? – kérdezte Liana Carlt, pár perccel utána egy tisztáson.

Picture

– A pálcát – vigyorgott gonoszan.
– Miért adnám oda? Nem a tiéd.
– Az enyém lenne, ha a “szerelmed” nem lopta volna el előlem. Aznap este nekem kellett volna elvinnem Anarának a Holdgömböt, csakhogy Tom megakadályozott.
Liana mélyen hallgatott.
– Tűnj el innen, még mielőtt megtudja, hogy te loptad el a pálcáját. Csak nézz magadra: hogy szerethetne így bárki is? – kacagott.

Picture

A lányban fortyogott a düh.
– Add ide a pálcát és tűnj el. A kikötőben egy halász vár. Az elvisz a Kapuhoz. Akkor visszamehetsz. És lehetsz boldog – persze csak ha lesz hol boldognak lenned.
Igaza van – Tom így soha rá se nézne.
Elindult Carl felé. A fiú csak keresztbe tett kézzel állt.

Picture

Liana futtában elejtette a pálcát a fiú előtt, s elindult a kikötő felé.

Picture

Carl hozzáért a pálcához. Érezte, hogy fellángol benne valami, amit már rég elnyomott.
– Végre… – suttogta. – Itt a bosszú ideje…

Picture