Holdfény

Holdfény – 12. Anara múltja

Szép, tavaszias délután volt. Bár nem mintha itt lennének évszakok.
Anara fel-alá sétálgatott a nagyteremben.

Picture

Odament egy ablakhoz, és felnézett a csillagokra. Kicsit lejjebb a vakító fehérség volt. Már ez is kissé unalmas.

Picture

Odament a terem közepén fekvő, kerek – amit ők csak így hívtak – tükörhöz. Lustán meglengette kezét felette, s a kedvenc képe jött elő: egy szerelmespár csókolózott a holdfényes parkban.

Picture

Anara nem volt sem fiatal, sem öreg. Tudta, hogy az egész életét ebben a hatalmas palotában kell leélnie, s vigyáznia a békére a világokban. Az olyan hétköznapi dolgok, mint a szerelem, neki meg voltak tiltva.
Odament a rózsáskert mellé, s a falnak támaszkodott.

Picture

Hosszú, éjfekete haja lustán omlott vállára. Gyönyörű, gyöngyös ruháját mintha magából a holdfényből varrták volna.
Sóhajtott. A lelkét egyre jobban elöntötte a honvágy. Mintha ő nem ide tartozna. De az nem lehet. Neki ez az otthona. Legalábbis így tudta.
Anara egyre jobban elszomorodott. Egy lomha könnycsepp gördült le finom vonású arcán. Gyorsan letörölte. Arra gondolt, hogy ő soha nem lehet szerelmes.

Picture

Hogy soha nem lehet gyermeke…
Ekkor belépett Erian.

Picture

A hármasuk egyetlen férfi tagja. Csak megállt Anarával szemben és nézte.
Anara fejébe pedig akaratlanul is rémisztően jó, de ugyanakkor igen kockázatos ötlet szivárgott.
…pontosabban mostanáig azt hitte.
Odament hozzá, s lassan megfogta a kezét.

Picture

Ez a kép elúszott, s hirtelen egy másik került ki a kavalkádból.
Gyors lihegés hallatszott. Anara becsukta maga mögött az ajtót.

Picture

Odakintről még mindig hallotta a veszekedést:
– Hogy tehetted ezt? Én mindig is megbíztam mindkettőtökben! – fortyant fel egy nő hangja.
– Értsd meg, ő akarta!
– Akkor nemet kellett volna mondanod! Tudod, hogy nekünk semmi közünk nem lehet az emberi dolgokhoz…
– Fogd be a szád! – üvöltött rá Erian. – Elég nekem a saját bűntudatom, hogy ezt tettem, nem kell még neked is…

Picture

– Jobb lenne nekünk nélküle – szólt csendesen a női hang.
– Micsoda?! Nem űzhetjük el! Hiszen ő is közénk tartozik!
– Többé már nem….
Ekkor mintha az idő megfagyott volna. Léptek zaja hallatszott. Anara behunyta szemét. Forró könnye patakokban csordult le arcáról.
– NEEEEEEE! – hallatszott Erian üvöltése, majd egy nő sikolya, s ez a kép is elúszott.

Picture

A következő már teljesen megrendítette.
Egy nő állt az erdőszélen. Már igazán nagy hasa volt. Hamarosan világra jön a gyermek. De most nem ezzel törődött. Könnye megint patakokban folyt, miközben az égre emelte tekintetét.

Picture

Odafent szó szerint dúlt az égi háború.
Mindenütt fények töltötték be a sötét éjszakai eget, melyet idáig a telihold fénye uralt.
Üvöltések, sikolyok és fények töltötték be azt a szomorú estét.

Picture

Anara összeesett a testi és lelki súlyok alatt. Ekkor a fák között egy fehér boszorkány jelent meg. Felkarolta Anarát, súgott valamit a fülébe, s bevezette a fák közé, hátrahagyva a háborút, mely az égben dúlt.

Picture

Tom már éppen követte volna őket, mikor egy idegen kéz telepedett a hátára.