Holdfény

Holdfény – 10. Egy csodálatos nap

– Hát ez hihetetlen! Ez… ez… varázslat! – nézte magát Liana a fürdőszobai tükörben.

Picture

– Ne feledd: éjfélig van időd. Aztán a bőröd visszazöldül – zengett a férfi hangja.
– Rendben. Megyek is – majd kiment a házból.
Liana ugrándozva, szökellve ment végig az erdő felé. Már hajnalodott. Mikorra visszaért, Tom már eltűnt.
Ekkor eszébe jutott, hogy Tom mindig egy földútról jött, így hát ő visszafelé ment, és kijutott az úttestre. Mindent érdeklődve szemlélt, hiszen ilyet még soha sem látott. Kezdte egyre jobban érezni magát, és teljesen elfelejtkezett eredeti céljáról. Majd bement a városba.

Picture

Mikor kissé kifáradt, leült egy ház tövébe. Ekkor egy nő egy papírdarabot dobott elé. Liana felemelte pénzt, de fogalma sem volt mit tegyen vele. A nőt se látta. Csak a cipőjét: az csizma volt. A bolt, amelynek a sarkába leült, egy dísztárgy bolt volt. Így hát bement, s mire kijött egy kis kézitükör boldog tulajdonosa volt.

Picture

Közben a városban is egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Liana folytonosan új színét szemlélte, és észre sem vette, hogy egy zöldséges boltban kötött ki.

Picture

Miközben a citromokat szemlélte, váratlanul csengett az ajtó fölé akasztott csengőcske. Liana odanézett, és megdobbant a szíve. Az ajtóban nem más állt, mint Tom.

Picture

Tom éppen almáért indult, mikor Liana odament hozzá.
– Elnézést. Meg tudná mondani… – itt Liana kikapott egy furcsa, sárga gyümölcsöt – … mi ez?
Tom furán nézett rá.

Picture

– Ööö… hát ez egy… citrom.
– Hm, milyen érdekes – nézegette tovább Liana.
– Elnézést. Ha jól látom, ön nem idevalósi.
– Hát nem… tényleg nem.
– Akkor örvendek. Én Tom Stevens vagyok. És önt, hogy hívják?
– Liana – a lány most felszegte a fejét, és egyenesen Tom szemébe nézett.
– Nem találkoztunk mi már valahol? – kérdezte a fiú.
– Nem… nem hiszem – Liana feje lekókadt.

Picture

– Tehát, ha nem idevalósi, esetleg körbevezethetném?
Liana boldogan mondott igent, és a kis párocska elindult keresztül a városban.
Rengeteg üzletet néztek meg: voltak Madam Salonire fodrászatában…

Picture

…a Három Sárkány kávézóban…

Picture

Picture

…és még a polgármester házát is megnézték.
A nap lassan lement és kezdett besötétedni, mikor Tom és Liana a parkba értek.
Leheveredtek egy szökőkút mellé, és nézték a csillagokat. Nagy sokára azonban felálltak.

Picture

– Hát… köszönöm ezt a csodás napot – mondta Tom.
– Én is. Remélem, még találkozunk. Hát akkor. Viszlát – és Liana elindult az erdő irányába. Már szinte a közepén tartott mikor…

Picture

– Liana! Liana! – Lábdobogást hallott. Megfordult és akkor Tom szája hozzáért az övéhez.

Picture

Nem is tudták, hogyan, de végül is Tom lakásán kötöttek ki, forrón csókolózva.
Lassan a hálószoba felé terelődtek, és csapódott az ajtó.

Picture

Pár óra múlva Liana felébredt. Tom még mélyen aludt. Ránézett az órára: mindjárt éjfél! Hirtelen minden álmosság eltűnt a szeméből. Csak a céljára tudott gondolni. Felkelt, és a földön egy ruhacsomóban meglátott valamit. Ott volt egy zsebkendő, Liana tükre és… a varázspálca!

Picture

Lianának választania kellett. Tudta, hogy ha elveszi a pálcát, ezután csak jobb lehet. Hirtelen két érzelem ömlött a szívébe: keserűség és bűntudat. Már érezte, hogy nemsokára visszaváltozik. Döntésre jutott.

Picture

Futtában elhaladt a tükörbolt előtt. Már minden zárva volt. Belenézett, és látta, hogy már zöld. A járdára könnyek zápora hullott egy lány után.

Picture

Pár perc múlva, egy zöld teremtés szaladt, kezében varázspálcával az erdő egy pontja felé.