Hétköznapi Történet

Hétköznapi történet – 9. Felhívás egy keringőre

Vasárnap délutánra járt az idő, mire a rezervátum szorgos munkatársai az utolsó szemeteszsák szájára is csomót kötöttek. Suzy elégedetten nézett szét egy emelkedőről: nem tudott belekötni a többiek munkájába.

Picture

Tenyerét összeütötte párszor, és mikor végre mindenki őt figyelte, megszólalt:
– Jól van emberek! Azt hiszem végeztünk! Szép munka volt! – többen helyeslően felmordultak a tömegből, mások megkönnyebbülten sóhajtottak – Az utolsó zsákokat senki ne felejtse el leadni a gyűjtőhelyen! Találkozunk holnap reggel az irodában! – az utóbbi mondatnak már nem volt ugyanakkora sikere, de Suzy meg sem hallotta.

Picture

Egyenesen egy feltűnő színűre mázolt autó felé tartott, és megállt a mellette álló, nyúzott arcú Nathan orra előtt. A fiú szemei alatt hatalmas karikák sötétlettek, szemhéjait szíve szerint fogpiszkálóval pöckölte volna fel, hogy ne csukódjanak le minden ötödik másodpercben.
– Kiemelkedő teljesítményt nyújtottál a mai napon – szólt hozzá incselkedve Suzy – Ha bármikor kedved támad részt venni egy újabb megmozduláson, örömmel fogadjuk a jelentkezésedet… – és bájosan rámosolygott a szerencsétlenre.
– Nem fogom elfelejteni – dörmögte a fiú elhaló hangon válaszul. Az esti parti után le sem tudta hajtani a fejét, éppen hogy az utolsó vendégek távoztak, ő már indulhatott is felszedni a lányt a kocsijával. Suzy kegyetlen feltételt szabott a hallgatásáért cserébe. Ráadásul biztos volt benne, hogy Eric és Riley egyetlen tányért vagy poharat sem tesz odébb, amíg ő elő nem kerül, a buli után pedig el kellett takarítani.

Picture

Az együtt töltött nap nem volt olyan szörnyű, mint amitől mindketten tartottak. Függetlenül attól, hogy kialvatlanságukat egymás csipkedésén vezették le, valahogyan megúszták komolyabb összezördülés nélkül.
– Indulhatunk? – kérdezte a lány, és kinyitotta az anyósülés ajtaját.
– Igen persze… csak… – nézett végig magán Nathan. Ruhájába fű és kosz tapadt, de hiába porolgatta azonban nadrágját, csak azt érte el, hogy még jobban összekente magát. – Igazán szólhattál volna, hogy valami lestrapáltabb szerelést húzzak magamra – duzzogott, miközben ő is az ajtó felé indult.

Picture

Suzy kuncogására fordult meg.
– Most meg mi van?
– Semmi, semmi… – somolygott a lány – csak én azt hittem, ez az a bizonyos lestrapált szerelés…
– Miért, nem tetszik a ruhám? – nézett végig magán Nate, majd a lány grimaszát látva lemondóan legyintett. Nyilvánvalóan Suzy cseppet sem konyított a jóízléshez.

Picture

A kocsiba beszállva első dolguk volt lehúzni az összes ablakot, a csomagtartó felől ugyanis kellemetlen illatok áradtak az utastérbe. Rövid autókázás után lefékeztek egy szerény, kedves kis ház előtt. A lány azonnal kiugrott az autóból és összeszedte ingóságait a hátsó ülésről.
– Hát akkor ég veled – búcsúzott röviden, és már nyitotta is a kaput.
Nate kénytelen volt utánarohanni, hogy még elérje egy mondat erejéig.
– Ne feledd, egyetlen szót sem! – s remélte, a lány valóban képes lakatot tenni a szájára, s áldozata nem bizonyul hiábavalónak.

Picture

Beletaposott a gázba, és hamarosan megérkezett a romokban heverő Stronghold-házhoz. Leparkolt a füvön, és megindult a hátsó udvar felé. Megpróbált olyan természetes arckifejezést magára ölteni, mintha semmi rendkívüli nem történt volna az előző éjszaka óta.
– Hát te meg hol jártál?- akadt egyből útjába Riley. Igen dühösnek látszott, és volt is oka rá: lakása úgy nézett ki, mint a csatatér, ráadásul az egész éjszakát a szerszámoskamrában töltötte. Oda menekült zavarában, mikor Amber megérkezett barátnőivel, valamelyik mókás kedvű vendég pedig véletlenül rázárta az ajtót.

Picture

Eric is feléjük közeledett, és már messziről belekezdett a fejmosásba:
– Remélem nem hitted, hogy mindezt itt hagyhatod nekünk… – és körbemutatott az udvaron. Közelebb érve azonban döbbenten mérte végig barátját – Hát te meg hol aludtál? Az árokparton?
Nate tehetetlenül tárta szét a karját, és próbált hihető magyarázatot kitalálni, Riley azonban szerencsére félbeszakította:
– Mindjárt ránk sötétedik! Ugye nem most akartok cseverészni? Megyek és összecsukom a székeket… Ti pedig fogjatok meg egy zsákot, és szedjétek a szemetet!

Picture

Nathan elkínzottan temette arcát a tenyerébe.
– Jaj ne!! Már megint?!
***

Picture

Késő este volt, mire a három fiú befejezte a takarítást. Nate Eric szobájában aludt a kanapén, éjjel már nem volt kedve hazáig vezetni. Lefekvéskor úgy érezte, két napon keresztül húzza majd a lóbőrt, mégis alig pár óra alvás után felpattantak a szemei. Egyfolytában az elmúlt napok eseményei jártak a fejében. Suzy ugyan csúnyán kibabrált vele, mégis úgy remélte, rajta keresztül sikerül Riley ügyét előbbre mozdítani. Körülbelül idáig jutott gondolataiban, mikor az emlegetett fiú tépte fel hangos dörrenéssel az ajtót.

Picture

Nate majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Könnyen el tudta képzelni, mit érezhetett Eric, aki hangosan szitkozódva tápászkodott fel az ágya mellől, ahova zuhant.
– Nem fogjátok elhinni mi történt! Sikerült! – örvendezett Riley jó hangosan, és örömtáncba kezdett az ágyak között.
– Halkabban, az istenért… – tapasztotta kezét a fülére Nathan – Mi sikerült?

Picture

– Most hívott telefonon a Szépművészeti Galéria aligazgatója… Jótékonysági bált rendeznek a hátrányos helyzetű művészek javára, és felkértek, hogy állítsam ki néhány képemet! Tudod te mit jelent ez? Tudod, milyen emberek lesznek ott? Ez hatalmas lehetőség!
– Jól van, haver… örülök a sikerednek – ásított cseppet unottan Nate, majd nagyszerű terv kezdett körvonalazódni a fejében – Mondd csak, mikor is lesz pontosan ez a kiállítás?
***

Picture

Suzy kora délután ért a Granchester-házba. Isabell és Amber éppen kávét kortyolgattak az ebédlőben, és közben jóízűen nevetgéltek valamin.
– Á, végre te is befutottál! – nézett fel Izzie, és a mellettük álló székre mutatott – Gyere, ülj le, töltök neked is egy kávét!
– Köszönöm, az jól fog esni – huppant le Suzy elcsigázottan – Annie hol van?

Picture

A két lány egymásra pillantott.
– Éppen telefonon beszél a főnökével – válaszolt sokatmondó hangsúllyal Amber – Ma már legalább harmadszor… Csak úgy szikráznak a telefondrótok!
– Csak nem….? – nézett rá csodálkozva Suzy, majd mosolyogva kommentálta – Hát az biztos, hogy jobb parti, mint Ben volt, bár a munkahelyi kapcsolatokról tudod mi a véleményem…
– Mind tudjuk, Suzy, hogy úgy általában a kapcsolatokról mi a véleményed – kiabált ki Isabell a konyhából rosszmájúan.

Picture

– Erről jut eszembe, te még nem is hallottál Izzie lovagjáról! – fordult felé bizalmaskodva Amber, suttogóra fogott hangon.
– Pontosan melyik lovagjáról? Arról a sportkocsisról? Vagy már szakítottak?
Ekkor ért vissza Isabell, Suzy elé csúsztatta a gőzölgő csészét majd méltatlankodva vágott a beszélgetésbe.
– Nem ér ám a hátam mögött rólam beszélni! Te pedig Amber, ráncos vénasszony leszel, ha ennyit pletykálsz!
– Ne tereld a témát! Mindent tudni akarok! – kezdte faggatni Suzy, és belekortyolt kávéjába.

Picture

– Hát tegnap a bulin… – kezdte szemlesütve a lány – volt egy srác… Együtt töltöttünk két kellemes órát… de sajnos ott kellett hagynom, mert ti haza akartatok jönni! – fejezte be villámló szemekkel a mondatot.
Suzy mintha meg sem hallotta volna a hangsúlyt, tovább csacsogott.
– És mondd, találkoztok még? Hogy hívják?
– Hát éppen ez az! Nem, nem találkozunk… – rázta a fejét szomorúan a szőke lány – és nem tudom a nevét sem. Fel sem ismerném, ha újra látnám… mert hogy az egy álarcosbál volt! Pedig olyan kellemesen elbeszélgettünk. Szívesen megismerném kicsit közelebbről… – és elhallgatott. Valahol mélyen úgy érezte, láthatatlan kötelék láncolja a fiúhoz, mintha már nagyon régről ismerte volna őt.

Picture

– Mennyire közelről szeretnéd megismerni? – kérdezte kissé gúnyos éllel Amber – Történt még valami említésre méltó?
– Nem, semmi… – rázta a fejét Isabell, és gyorsan másra terelte a szót – Tényleg Suzy, ahhoz képest, hogy a mai napra azt jósoltad, “úgy ki fognak rúgni, hogy a lábad sem éri a földet”, ebben az esetben pedig “a szemeteszsákba fogod tunkolni a főnököd fejét”, egész jó kedved van – idézte barátnőjét elváltoztatott, rikácsoló hangon, mire Amber majdnem lefordult a székről a nevetéstől.

Picture

– Mégsem rúgtak ki – válaszolt Suzy színlelt természetességgel, nehogy további részletekről kezdjék faggatni barátnői – egy ismerősöm kihúzott a bajból.
– Nagyon hálás lehetsz annak a bizonyos ismerősnek!
– Az is vagyok! De neki erről nem muszáj tudnia – tette hozzá halkan az utolsó mondatot.
Ekkor ért vissza Annie, és csillogó szemekkel elfoglalta az egyik széket. A többiek lapos pillantásokat váltottak egymással az asztal fölött, és várták, hogy megszólaljon, de ő csak merengve kevergette a kávéját. Végül Amber nem bírta tovább.
– Mondj már valamit! Ne csigázz!

Picture

– Hogy érted ezt? – kérdezte a nővére, mint aki mély álomból ébred.
– Miről beszéltetek?
– Ó, csak a munka… – válaszolt pironkodva Annie, majd hirtelen észbe kapott – Most jut eszembe, vissza kell hívnom Callahant! El kell küldenie néhány dokumentumot…
– Ez elég jó indok arra, hogy újabb két órát beszélgessetek? – gúnyolódott Amber – És különben is, mióta hívod Callahannek?

Picture

– Azt mondta, a barátai így hívják. – majd lesújtó tekintetét húgára függesztve hozzáfűzte – És nehogy azt hidd, érdekel, amit most gondolsz!
Annie elindult az ajtó felé, Suzy pedig hirtelen a fejéhez kapott:
– A jelentések! Itt felejtettem őket szombaton! Az udvaron olvasgattam délelőtt! – azzal felpattant és elrohant.
***

Picture

Nathan éppen a kert egyik eldugott zugában gondolataiba mélyedve hangolgatta a gitárját. Úgy érezte szüksége van egy kis magányra az elmúlt napok nyüzsgése után. Kellemeset szippantott cigarettájából, és jóleső ernyedtséggel nyúlt el a kerti napozószéken.
A következő pillanatban azonban rémülten pattant fel: lépéseket hallott közeledni a kerti út csikorgó kavicsain.

Picture

Kikapta a szájából a cigit, gyorsan eloltotta a tenyerében, és tétován forgott körbe, hogy rejtekhelyet találjon a csikknek. Isabell iszonyú patáliát volt képes csapni a dohányzásért, családjukban gyakoriak voltak az ezzel összefüggő betegségek. A lépések azonban már túl közel jártak. Utolsó elkeseredésében bekapta a szájába, és eltorzult arccal próbálta meg lenyelni, félúton azonban megakadt a torkán, és fuldokolni kezdett.

Picture

– Nathan? – hallotta ekkor Suzy hangját a háta mögül. A lány gyorsan felmérte a helyzetet, és a segítségére sietett, megütögette öklével a fiú hátát. A csikk végre lecsúszott.
– Huhh köszönöm… – jutott szóhoz végre Nate – Mindigis sejtettem, hogy gyengéd érzelmeket táplálsz  irántam – tapogatta hátát fájdalmas grimaszokkal az arcán.
Suzy közelebb hajolt hozzá, és beleszippantott a levegőbe.
– Te dohányzol? Nem csoda hogy ilyen csúnyán köhögsz! – jegyezte meg ártatlanul.
– Én?! Dehogy! – ellenkezett a fiú.
– Érzem, hogy tiszta bagószagú a leheleted!

Picture

Nate elnyomott magában egy káromkodást, majd őzike szemekkel kérlelni kezdte a lányt:
– Ha lehet, ne említsd meg Izzie-nek, oké?
Suzy megtorpant, és kérdően meredt rá.
– Te félsz a húgodtól?! – majd választ sem várva sokat sejtetően folytatta – Szóval megint azt szeretnéd, hogy tartsam a számat?
– Igen… – válaszolt Nate, de hirtelen felrémlett előtte a szemétszedés, úgyhogy gyorsan hozzáfűzte – de annyira azért nem fontos, hogy még egy napra eladjam a lelkem…
Suzy sötéten rámosolygott, amitől a fiú hirtelen lúdbőrös lett a meleg napsugarak ellenére.

Picture

– Ma szerencsés napod van – csivitelte végül – tartom a számat.
Persze esze ágában sem volt árulkodni, de jól esett a lelkének ugratni egy kicsit a másikat. Nathan személye érthetetlen módon mindig ezt az érzést váltotta ki belőle.
Gyorsan körbepillantott, és mivel iratait nem találta, elindult visszafelé a házba.
– Suzy! – kiáltott utána a fiú, ő pedig visszapillantott válla fölött.
– Hm?

Picture

– Lenne még itt valami… – kezdte feszengve, gitárját egyik kezéből a másikba adogatva – Lesz egy kiállítás hétvégén a Galériában… nem tudnád elcsalogatni valahogyan Ambert? Szereztem nektek jegyet!
– Nem. – jelentette ki határozottan a lány, és ismét sarkon fordult.
A másik azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt a választ.
– Suzy!! De… ezt nem teheted! Kérlek! Tökéletes alkalom lenne, hogy végre beszéljenek! Hidd el, én már mindent megterveztem!- ömlött belőle a szó. Együtt léptek be a házba is.
– Nem!
– Kérlek! Naa…!

Picture

Suzy megállt a lépcső alján, és mielőtt elindult volna felfelé, még egyszer Nate felé fordult.
– Nem érted, hogy nem? Valami baj van a hallásoddal?
– Kérlek Suzy! Tudod, hogy nélküled nem megy! Csak egyetlen esélyt adj a dolognak! Ha nem jön össze, ígérem, békén hagylak!
Suzy megállt a lépcső közepén. Mindig is tudta, hogy túlságosan jó szíve van, és emiatt kerül állandóan kellemetlen helyzetekbe. Nagyot sóhajtott, és megadóan bólintott.
– No jó… talán meggondolom még a dolgot…
– Remek! – rikkantotta vidáman a fiú – Hidd el, nem fogod megbánni! Akkor szombat este! – majd cinkosan rákacsintott, és mint aki jól végezte dolgát, dudolászva elindult a kert felé.

Picture

A lány ekkor emelte fel a tekintetét, és vette észre, hogy pár méterrel távolabb az asztalnál még mindig ott ücsörögnek barátnői. Egészen eddig dermedten szemlélték a lépcsőnél lezajló eseményeket, és igen zavarba ejtő következtetést vontak le belőle. Amber sejtelmesen elmosolyodott, és elengedett egy megjegyzést:
– Hát igen, tavasz van… és azok a fránya hormonok…
– Már csak ez kellett – morogta Suzy magában. Éppen ilyen kellemetlen helyzetekre gondolt pár másodperccel korábban.
Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments