Hétköznapi történet – 7. A halál, a lányka, a fantom és a kisasszony I. rész
2018. január 10.
Az csillagok már pislogva ébredeztek a Stronghold-ház fölött, mikor az első vendégek szállingózni kezdtek a partira. Az általában rendezett udvarra nehezen lehetett ráismerni: mindenfelé lampionok, tábortüzek és alkalomhoz illő kerti borzalmak ékeskedtek. Alkonyvölgyben bizony nagy hagyománynak örvendett a Nyárköszöntő Ünnepség, és a fiúk jogosan remélhették, hogy Nate bulija ismét kenterbe veri a város összes többi vállalkozó szellemű házigazdáját.
A három fiú a ház előtt állt, és fogadta az érkezőket. Riley kényelmetlenül feszengett barátai között.
– Idiótán érzem magam! – kezdte már legalább harmadszor az elmúlt tíz percben panaszait.
– Mondtam már, sajnálom, hogy elhagytam a jelmezeket! – próbálta leszerelni Nathan, egyre kevesebb reménnyel. A korábbi években stílusosan három testőrnek öltöztek, idén azonban rejtélyes körülmények között nyoma veszett az öltözékeknek. Eric úgy vélte, a finom anyagokból valószínűleg törlőrongy lett autószerelés közben, de nem akart olajat önteni a tűzre azzal, hogy beavatja Riley-t sejtésébe. Jobb híján kénytelenek voltak megrohamozni a kosztümkölcsönzőt, készleteiket azonban addigra már kimerítették a (többek között Nate rendezte) buliba igyekvő fiatalok. Azt kapták magukra, ami maradt. Így lett Nathan maga a Kaszás, Eric az Operaház Fantomja, Riley pedig… hulla.
– Idiótán érzem magam! – kezdte már legalább harmadszor az elmúlt tíz percben panaszait.
– Mondtam már, sajnálom, hogy elhagytam a jelmezeket! – próbálta leszerelni Nathan, egyre kevesebb reménnyel. A korábbi években stílusosan három testőrnek öltöztek, idén azonban rejtélyes körülmények között nyoma veszett az öltözékeknek. Eric úgy vélte, a finom anyagokból valószínűleg törlőrongy lett autószerelés közben, de nem akart olajat önteni a tűzre azzal, hogy beavatja Riley-t sejtésébe. Jobb híján kénytelenek voltak megrohamozni a kosztümkölcsönzőt, készleteiket azonban addigra már kimerítették a (többek között Nate rendezte) buliba igyekvő fiatalok. Azt kapták magukra, ami maradt. Így lett Nathan maga a Kaszás, Eric az Operaház Fantomja, Riley pedig… hulla.
– Akkor legalább miért nem lehetek én a Kaszás? – próbálkozott ismét a szőke fiú.
– Tudod, hogy mindkét jelmez túl nagy neked! – vágta rá Nathan – És különben is, nem értem mi a bajod! Pont alkalomhoz illően nézel ki!
– Nathan, zöld vagyok, és egy balta áll ki a fejemből!! – Riley hangja egyre kétségbeesettebben csengett – Nem éppen alkalomhoz illő ahhoz, hogy végre randira hívjam Ambert!
– Tudod, hogy mindkét jelmez túl nagy neked! – vágta rá Nathan – És különben is, nem értem mi a bajod! Pont alkalomhoz illően nézel ki!
– Nathan, zöld vagyok, és egy balta áll ki a fejemből!! – Riley hangja egyre kétségbeesettebben csengett – Nem éppen alkalomhoz illő ahhoz, hogy végre randira hívjam Ambert!
Nate válaszolt valamit, de hangját elnyomta a sarkon beforduló, álarcos fejekkel jól megpakolt autó fékcsikorgása. Fontos eleme volt a partinak a névtelenség és felismerhetetlenség, ezért a fiúk csak tippelni tudtak, kik is állnak tulajdonképpen az orruk előtt.
– Nate, öreg cimbora – veregette meg Eric vállát egy kissé orrhangú cowboy – beszélnem kell veled! Át akarom políroztatni a kicsikét – bökött a háta mögött berregő verdára a ujjával.
– Nate, öreg cimbora – veregette meg Eric vállát egy kissé orrhangú cowboy – beszélnem kell veled! Át akarom políroztatni a kicsikét – bökött a háta mögött berregő verdára a ujjával.
– Semmi akadálya – válaszolt Nathan – gyere a garázsba… Milyen elképzeléseid vannak? – kérdezte, miközben megindult az udvar felé.
– Ööö… semmi konkrét – köszörülte zavartan a torkát a cowboy – Tudtam ám, hogy te vagy, Riley – súgta oda indulás előtt Ericnek, majd sietősen távolodó barátja felé vette az irányt.
Pár pillanatig a maradék két fiú ácsorgott még a ház előtt, majd Eric észbe kapott:
– Nem szedtem ki a kaját a sütőből! Te maradj itt és fogadd a vendégeket! – és azzal elrobogott.
– Ööö… semmi konkrét – köszörülte zavartan a torkát a cowboy – Tudtam ám, hogy te vagy, Riley – súgta oda indulás előtt Ericnek, majd sietősen távolodó barátja felé vette az irányt.
Pár pillanatig a maradék két fiú ácsorgott még a ház előtt, majd Eric észbe kapott:
– Nem szedtem ki a kaját a sütőből! Te maradj itt és fogadd a vendégeket! – és azzal elrobogott.
Riley kettesben maradt kétségbeesésével. Hálát adott a zöld festéknek, ami eltakarta egyre sápadó arcszínét, miközben zavartan piszkálta a füvet cipője orrával. Pár pillanatig próbált teljesen természetesen viselkedni, de amint meglátta Isabell autóját befordulni a sarkon, megfagyott az ereiben a vér. Gyorsan körbepillantott, és mikor meggyőződött arról, hogy senki nem látja, felvette a nyúlcipőt.
***
A lányok hangos méltatlankodások közepette kászálódtak ki az autóból.
– Auu! Vedd ki a szárnyad a képemből! – jajongott Suzy, majd idegesen kitépett parókájából néhány pókhálóként az arcára fonódó szőke műhajszálat. Annie dünnyögött az orra alatt valami bocsánat-félét, majd végre kinyújtóztatta lábait a járda szélén.
– Nevetségesen érzem magam! – szólalt meg Amber panaszos hangon, de nem sok együttérzést kapott társaitól. Mindannyian viharvert hangulatban voltak, és egyetlen porcikájuk sem kívánkozott éppen egy zajos buliba.
– Auu! Vedd ki a szárnyad a képemből! – jajongott Suzy, majd idegesen kitépett parókájából néhány pókhálóként az arcára fonódó szőke műhajszálat. Annie dünnyögött az orra alatt valami bocsánat-félét, majd végre kinyújtóztatta lábait a járda szélén.
– Nevetségesen érzem magam! – szólalt meg Amber panaszos hangon, de nem sok együttérzést kapott társaitól. Mindannyian viharvert hangulatban voltak, és egyetlen porcikájuk sem kívánkozott éppen egy zajos buliba.
Suzy a villogó ház felé fordította arcát, és kedvetlenül megszólalt:
– Izzie, kérlek emlékeztess, miért is kellett nekünk eljönnünk a bátyád bulijába? És ráadásul ebben a borzalmas maskarában?
– Jaj lányok, egy kicsit több optimizmust, ha kérhetnék! Nekem sincs túl sok kedvem az egészhez! De megígértem… tudjátok, a népszerűség… Az emberek elhiszik, hogy ahova én beteszem a lábam, az tuti hely… Nem mondhattam nemet Nate-nek, miután megígérte, hogy besegít a cégnél!
– Izzie, kérlek emlékeztess, miért is kellett nekünk eljönnünk a bátyád bulijába? És ráadásul ebben a borzalmas maskarában?
– Jaj lányok, egy kicsit több optimizmust, ha kérhetnék! Nekem sincs túl sok kedvem az egészhez! De megígértem… tudjátok, a népszerűség… Az emberek elhiszik, hogy ahova én beteszem a lábam, az tuti hely… Nem mondhattam nemet Nate-nek, miután megígérte, hogy besegít a cégnél!
– És MI miért is vagyunk itt pontosan? – kérdezett most már Amber is kelletlenül.
– Szolidaritásból! Na gyerünk! – rikkantott vidáman Isabell, majd megindult a ház felé.
– Hát ez remek…- morgott durcásan Suzy – Azért ha az utamba kerül a bátyád, biztosan lesz hozzá egy-két kedves szavam… – és megindult a többiek felé.
– Szolidaritásból! Na gyerünk! – rikkantott vidáman Isabell, majd megindult a ház felé.
– Hát ez remek…- morgott durcásan Suzy – Azért ha az utamba kerül a bátyád, biztosan lesz hozzá egy-két kedves szavam… – és megindult a többiek felé.
***
A négy lány majdnem utolsóként érkezett a partira, a hangulat már a tetőfokára hágott, a kerti lampionok fényében teljes átéléssel rángatózott a zene ütemére egy rakás felismerhetetlenné maszkírozott alak, az asztalokon pedig tornyokban álltak a különféle ételek, italok. Amber megkönnyebbülten fedezte fel, hogy van egy csocsóasztal a kert végében, és magával rángatta testvérét is egy játszmára. Suzy és Isabell áttolongtak a tömegen és szemügyre vették az asztalokat. Nagy meglepetésükre néhány üveg málnabort pillantottak meg az italok között.
– Tudtam, hogy volt még egy ládával valahol! – jegyezte meg Isabell – De most az egyszer megbocsátom a bátyámnak… így talán elviselhetőbb lesz ez az átokverte ramazuri…
Suzy elővarázsolt két poharat, teletöltötte őket, és az egyiket barátnője kezébe nyomta.
– Fenékig! – fűzte hozzá, és legurította a torkán a pohár teljes tartalmát.
– Ejjha! Te aztán nem sokat cicóztál vele! – hüledezett Isabell, majd ő is belekortyolt italába.
Suzy nem is válaszolt, csak gondterhelten meredt maga elé a sötétbe. Még mindig nem sikerült megoldania munkahelyén az emberhiányt, és ez egyet jelentett azzal, hogy hétfőtől új állás után kell néznie. Őszinte irigységgel gondolt kollégáira, akik a Tüzif-Ahasábi kórterem mélyén lábadoztak, és legnagyobb problémájuk az éppen elvesztett gombfoci-játszma volt.
Suzy elővarázsolt két poharat, teletöltötte őket, és az egyiket barátnője kezébe nyomta.
– Fenékig! – fűzte hozzá, és legurította a torkán a pohár teljes tartalmát.
– Ejjha! Te aztán nem sokat cicóztál vele! – hüledezett Isabell, majd ő is belekortyolt italába.
Suzy nem is válaszolt, csak gondterhelten meredt maga elé a sötétbe. Még mindig nem sikerült megoldania munkahelyén az emberhiányt, és ez egyet jelentett azzal, hogy hétfőtől új állás után kell néznie. Őszinte irigységgel gondolt kollégáira, akik a Tüzif-Ahasábi kórterem mélyén lábadoztak, és legnagyobb problémájuk az éppen elvesztett gombfoci-játszma volt.
Gondolatait azonban megzavarták a nagy sebbel-lobban feléjük tartó Peterson-lányok.
– Ez nem lehet igaz! Ilyen is csak velem történhet! – ismételgette feldúltan, kipirosodott arccal Annie – Haza akarok menni!
– Mi történt? – kíváncsiskodott Izzie
– Most találkoztunk Allie Richwooddal…- súgta oda Amber a lányoknak.
– Ez nem lehet igaz! Ilyen is csak velem történhet! – ismételgette feldúltan, kipirosodott arccal Annie – Haza akarok menni!
– Mi történt? – kíváncsiskodott Izzie
– Most találkoztunk Allie Richwooddal…- súgta oda Amber a lányoknak.
Isabell szemei kikerekedtek a döbbenettől.
– AZZAL az Allie Richwooddal? Aki elszedte Annie vőlegényét?
– Igen, vele… – bólogatott Amber gondterhelten – ráadásul ugyanolyan ruha van rajta, mint Annie-n!
A szerencsétlen lány fülét megütötte az utolsó mondat, és hangosan felzokogott pár lépéssel odébb.
– AZZAL az Allie Richwooddal? Aki elszedte Annie vőlegényét?
– Igen, vele… – bólogatott Amber gondterhelten – ráadásul ugyanolyan ruha van rajta, mint Annie-n!
A szerencsétlen lány fülét megütötte az utolsó mondat, és hangosan felzokogott pár lépéssel odébb.
– De nem mehetünk haza! Legalább az éjfélt meg kell várnunk! Én fogom meggyújtani a tűzijátékot! Már csak két óra van hátra… ugye kibírjátok addig?
– Hát megpróbálok hatni rá valahogy… – morogta Amber – de tuti hogy éjfélkor elindulunk, ugye?
– Ígérem! – fogadkozott Izzie heves bólogatással.
– Hát megpróbálok hatni rá valahogy… – morogta Amber – de tuti hogy éjfélkor elindulunk, ugye?
– Ígérem! – fogadkozott Izzie heves bólogatással.
Suzy szervezete éppen ezt a pillanatot választott arra, hogy bemondja az unalmast. Egyre jobban szédült, és a szeme előtt színes karikák táncoltak.
– Megyek, keresek egy mosdót… – préselte ki magából, és tétova léptekkel a ház felé indult. Hálás volt, mert a többieket annyira lefoglalta Allie Richwood, hogy észre sem vették állapotát: nem szerette, ha sajnálják vagy körülugrálják.
Életében először (és hite szerint utoljára) járt a Stronghold-házban, de őszintén megdöbbent azon, amit odabent talált. Dacára annak, hogy hamisítatlan agglegénylakás volt, mégis rend és tisztaság uralkodott. A berendezés ízléses és modern volt, a falakon pedig mindenfelé festmények lógtak.
– Megyek, keresek egy mosdót… – préselte ki magából, és tétova léptekkel a ház felé indult. Hálás volt, mert a többieket annyira lefoglalta Allie Richwood, hogy észre sem vették állapotát: nem szerette, ha sajnálják vagy körülugrálják.
Életében először (és hite szerint utoljára) járt a Stronghold-házban, de őszintén megdöbbent azon, amit odabent talált. Dacára annak, hogy hamisítatlan agglegénylakás volt, mégis rend és tisztaság uralkodott. A berendezés ízléses és modern volt, a falakon pedig mindenfelé festmények lógtak.
Hamar megtalálta a mosdót, de az foglalt volt, így csak reménykedhetett abban, hogy van másik az emeleten vagy alagsorban. Pár elhibázott ajtó után talált végre egy lefelé vezető lépcsőt. Sötétben kellett lebotorkálnia, villanykapcsolót ugyanis csak odalent talált, örömére azonban éppen a mosdó mellett.
Hosszasan mosogatta arcát hideg vízzel. Elégedetten gondolt arra: végre egyszer hasznát látja, hogy semmiféle sminket nem tud elviselni magán. Pár perc múlva már határozottan jobban érezte magát.
Hosszasan mosogatta arcát hideg vízzel. Elégedetten gondolt arra: végre egyszer hasznát látja, hogy semmiféle sminket nem tud elviselni magán. Pár perc múlva már határozottan jobban érezte magát.
A helyiségből kilépve egy faragott ajtóval találta magát szemben. Tett egy lépést a lépcső felé, de tekintetét még mindig a nehéz kilincs vonzotta.
– Ugyan mi baj lehet belőle? – győzködte magát félig hangosan, és benyitott a szobába.
– Ugyan mi baj lehet belőle? – győzködte magát félig hangosan, és benyitott a szobába.
Belépve szinte fejbe vágta a sűrű festékszag. Ismét elkezdett zúgni a feje, de kíváncsisága erősebb volt, és becsukta maga mögött az ajtót. Mindenfelé festékes tubusok, ecsetek és vásznak hevertek, a falakon, az állványokon grafikák és festmények. Suzy számára kétség sem férhetett hozzá, hogy megtalálta Nathan ütődött művész-barátjának barlangját.
Kelletlenül megállapította magában, hogy a képek egészen kiválóak, ám ekkor véletlenül lejjebb siklott a tekintete, és meglepetésében elakadt a lélegzete. Egy asztalkán szépen bekeretezve ott állt Amber fényképe.
Kelletlenül megállapította magában, hogy a képek egészen kiválóak, ám ekkor véletlenül lejjebb siklott a tekintete, és meglepetésében elakadt a lélegzete. Egy asztalkán szépen bekeretezve ott állt Amber fényképe.
A lányt elfutotta a kétségbeesés, egy pillanat alatt sarkon fordult, és a kijárat felé indult. Úgy érezte azonnal figyelmeztetnie kell barátnőjét, hogy egy őrült leskelődik utána, és ők éppen ennek az illetőnek a házában tartózkodnak. Mindigis sejtette, hogy Izzie bátyja nem százas, de hogy ilyen alakokkal haverkodjon…
Éppen a kilincs felé nyúlt, amikor az magától elfordult, és az ajtó kitárult.
Suzy torkából velőtrázó sikoly szaladt ki, amint megpillantotta, hogy kivel került szemtől-szembe.
Éppen a kilincs felé nyúlt, amikor az magától elfordult, és az ajtó kitárult.
Suzy torkából velőtrázó sikoly szaladt ki, amint megpillantotta, hogy kivel került szemtől-szembe.