Hétköznapi Történet

Hétköznapi történet – 13. A Vég kezdete

Az első csillagok hunyorogva pislogtak Alkonyvölgy felett, a tücskök pedig hangolni kezdték hegedűjüket az éjszakai hangversenyre. Az ereszkedő félhomályban egy alak esetlen körvonalai bontakoztak ki a düledező, korhadt kerítés mellett.

Picture

Nathan legalább tíz perce üvöltözött már Suzy háza előtt, de nem kapott feleletet. Úgy döntött, a cél szentesíti az eszközt, így miután megbizonyosodott róla, hogy kihalt az utca, átmászott a palánkon. Nem várt nehézségekkel került szembe a másik oldalon: az udvar első ránézésre egy Amazonas-menti őserdőre emlékeztette, ráadásul a félhomályban két méterenként átesett egy-egy állatbefogó ketrecen.

Picture

Elverekedte magát az ajtóig, és sürgetően dörömbölni kezdett rajta.
– Suzyyy! Suzyyy!
Pár másodperc múlva felgyulladt a villany, majd az ajtó is kitárult. Suzy állt az bejáratnál, fáradtan, kócosan, házipapucsban.
– Meg vagy őrülve? Mit keresel itt? És hogy jutottál be? Szerencséd, hogy felismertem a hangodat, mert a nagyi már baseball-ütővel indult ajtót nyitni! – esett egyből Nathan torkának.

Picture

– Hűű de paprikás valaki! – húzta fel a szemöldökét a fiú – Bajok vannak, sürgősen szükségem van rád! Sietnünk kell! Kifutunk az időből!
– Te most miről beszélsz? Péntek este van, mindjárt kezdődik a kedvenc dokumentumfilmem… fáradt vagyok… – és a nyomaték kedvéért ásított egy nagyot – Ha valóban annyira fontos, majd holnap beszélünk!
– Nem érted, hogy nem lehet? Riley holnap reggel elrepül Párizsba!

Picture

– Még mindig nem értem az összefüggést… Mi közöm nekem ehhez?
– Csak azért vállalta az utat, mert Amber szakított vele! – a fiú teljesen elképedt a másik értetlenségén, de továbbra is várakozóan dobolt ujjaival nadrágján.
– Hát, úgy látszik mégis volt vaj a füle mögött. Nem mondhatom meg Ambernek, kivel járjon…
– Azért hagyta ott, mert azt hiszi, csinált valamit, amit valójában nem is, nem az ő hibája volt, hanem az enyém! – hadarta a szavakat Nathan.

Picture

Suzy kezdett elérni türelme határáig.
– Hogy mi van?!
A fiú lemondóan legyintett.
– Mindegy… majd útközben elmondom. Ha most nem teszünk valamit, a barátnőd boldogsága HUSS! – kezével verdeső madarat formázott – elrepül… szó szerint… És minden munkánk odavész…
– Nem fogsz békén hagyni, ameddig veled nem megyek, ugye? – törődött bele végre a lány a hirtelen programváltozásba.

Picture

A fiú egy lefegyverző mosoly kíséretében megrázta a fejét.
– Akkor megyek és magamra kapok valamit… Te pedig jobb, ha csendben vársz, mielőtt még felébresztenéd Döncikét… – azzal bezárta Nate orra előtt az ajtót.

Picture

– Döncikét…? – suttogta maga elé a fiú, és az árnyékba olvadva, szorongva kezdte fürkészni a sejtelmesen susogó, sötét dzsungelt a ház körül.
***
Isabell próbált utat törni magának az emberek között, de kis termetével ez korántsem számított egyszerű feladatnak. Szemével Eric-et kereste a tömegben, hogy tudja, merre induljon egyáltalán. Végül megpillantotta őt: a versenyzők számára fenntartott terület egyik oldalfalának támaszkodott, és felé intett a többiek feje felett.

Picture

Mikor végre mellé ért, Eric láthatóan szóra nyitotta száját, mosolya azonban lefagyott arcáról, ahogyan a lány háta mögé esett pillantása. Izzie rémülten perdült meg a sarkán. Egy hórihorgas, kellemetlen figura alakja bontakozott ki előtte pár méterrel távolabb.
– Maurice Richards, már csak ez hiányzott… – súgta oda a lánynak utálkozva.

Picture

A férfi melléjük érve ellenszenvesen végigmérte kettőjüket, majd lebiggyedt ajkakkal megjegyezte:
– Sullivan… Már azt hittem, felébredt a józan eszed és rájöttél, hogy semmi keresnivalód ezen a pályán!
– Nem hagyhatom, hogy a világnak veled kelljen beérnie – kontrázott Eric szúrós hangnemben.
– Na és mivel készültél mára? Kétlem, hogy a vajas kenyereddel túl sok babért tudnál learatni…

Picture

– De legalább a te citromos teádat lemossa a színről, úgy hiszem…
A szavak olyan gyorsasággal röpködtek, hogy Izzie nem is tudta, merre kapkodja a fejét. Minden bizonnyal régről ismerhette egymást a két férfi, és korántsem rózsás közös múltra tekintettek vissza.
– Ő lesz a segítőd? – mérte végig Maurice Izzie-t tömény gúnnyal a hangjában – Legalább lesz, aki felitatja a könnyeidet, miután csúfos kudarcot vallottál!
Eric meghökkent a másik szavai hallatán, de a válasza nem késett:
– Ezek szerint bárhogyan is alakul, semmiképp sem veszíthetek ma este!

Picture

Maurice újabb elmés megjegyzésen törve fejét lassan eloldalgott, Isabell pedig kérdően fordította arcát Eric felé.
– Bocsáss meg – magyarázkodott zavartan a fiú – Ez a játszma már régen folyik közöttünk. Ez a pasas kiállhatatlan!
Éles gongszó folytotta Izzie-be válaszát, és egy mély férfihang szólalt meg a kihangosítón keresztül.
– Kérjük a versenyzőket, foglalják el a helyüket. A verseny hamarosan kezdetét veszi!

Picture

Ellenfeleikkel együtt megindultak ők is a hosszú asztalok és konyhasarkok felé. Izzie eközben végig a fiú szavain gondolkodott, s arról próbálta győzködni magát, hogy butaság egy elejtett megjegyzésnek ekkora jelentőséget tulajdonítani. Azt a bizonyos mondatot azonban mégsem tudta kiűzni a fejéből…
***

Picture

Annie sietős léptekkel vonult munkahelye folyosóján, és feszengve forgatta a fejét minden fordulónál hátrafelé. Az épület teljesen üres volt. Az irodaszékek elhagyottan álltak, csak a neoncsövek zúgása törte meg a csendet. A lány nyomasztónak érezte a légkört, és igyekezett minél hamarabb túlesni a kiköltözésen. Szándékosan péntek estére időzítette látogatását, és jól számított: valóban egyetlen kíváncsi kollégával sem futott össze, és szerencsére Callahan irodája is néma sötétségbe burkolózott, mikor elhaladt mellette.

Picture

Fellélegzett, mikor végre elért saját ajtajához, és lenyomta a kilincset. Minden pontosan azon a helyen volt, ahol két héttel korábban hagyta. Előkotort egy üres dobozt a személyes tárgyainak, és maga alá húzta forgószékét. Elfutotta szemét a könny, ahogyan az elmúlt hetek emlékei megrohanták. Olyan szépen indult minden, és mégis, mekkora csalódással végződött!
Reménytelen sóhajjal állt fel a székről, és egyenként kezdte a dobozba süllyeszteni tárgyait, hogy végleg eltüntessen minden nyomot maga után.
***
Nathan és Suzy hosszas keresgélés után a Granchester-ház kertjében akadt rá az összetört szívű Amberre. A két jövevény olyan hirtelen vetette rá magát a gondolataiba temetkező lányra, hogy az ijedtében majdnem szörnyet halt, de nem volt lehetősége méltatlankodni: képtelen volt félbeszakítani a fiatalok monológját.

Picture

– …szóval ezért kell megbocsátanod Riley-nak! – tett pontot Nate a mondat végére, de Amber tágra nyílt szemeibe nézve sejtette, hogy mondandóját ismét nem sikerült tervei szerint kifejteni. Pontosan úgy nézett rá, mintha egy ószuahéli hősi eposzt szavalt volna az elmúlt percekben.
– Nem lehetne még egyszer, lassabban? – próbálta a lány összerakni a hirtelen nyakába zúduló mondatok darabjait, igen kevés sikerrel.

Picture

Suzy sietett Nathan segítségére.
– Nathan barátom az próbálta elmondani a maga nyakatekert, tökkelütött, idióta, agyalágyult, dilinyós módján – a fiú köhintésére Suzy abbahagyta a felsorolást – hogy egy félreértés miatt szakítottál Riley-val, ugyanis ő maga űzte el az előző barátaidat, és ezért szeretne őszintén elnézést kérni tőled.

Picture

Amber agyában végre kezdtek a helyükre csusszanni a részletek.
– Szóval te voltál! – pattant fel villámló szemekkel – de miért tetted?
– Bo-bo-bocsánat… – hebegte a fiú megszeppenve. Nem érezte magát biztonságban két olyan nő között, aki a pillantásával akár ölni is tudna – Riley-n akartam segíteni… olyan félénk fiú, és közben olyan nagyon szeret téged! Eszembe sem jutott, hogy neked árthatok ezzel, hiszen titeket egymásnak teremtettek! Nem is értem, hogy sülhetett el ilyen rosszul… – s bűnbánóan szegezte tekintetét lábujjaira.

(kép)

Amber visszarogyott a székbe.
– Úgyis mindegy… most már nem lehet helyrehozni a dolgot.
– Ezt meg hogy érted? Az a szerencsétlen otthon ül, és reménykedik abban, hogy megbocsátasz neki! – próbálta a fiú jobb belátásra téríteni, fellélegezve azon, hogy egyetlen haja szála sem görbült meg a vallomás után.
– Holnap indul Párizsba – suttogta Amber keserűen maga elé.
– Igen! Már alig pár óránk maradt! Mennünk kell! – győzködte tovább Nathan.
– Nem úgy tűnt, mint akinek hiányoznék… Úgy láttam, talált magának valakit, akivel vigasztalódhat – homályosodott el ismét a lány tekintete.

Picture

Nate felegyenesedett, és kitört belőle a nevetés.
– Csak nem Ashleigh-re gondolsz?! Hallottam, hogy munkatársak lesznek… Elismerem, az a perszóna tényleg válogatás nélkül kiveti a hálóját minden tűrhetően pénzes és befolyásos pasasra… Tudod, az a Fitzgerald vér! – próbálta kiverni Amber fejéből a teljesen lehetetlen feltételezést. Suzy közben rápillantott szeme sarkából, és már biztosan tudta, hogy valamikor bizony Nathant is megpróbálta horogra akasztani a lány. – Szerinted tényleg ilyen párra vágyna Riley? Mit gondolsz, miért menekül el? Felejteni! Ashleigh-t pedig nem ő érdekli, hanem ami vele jár…

Picture

– Komolyan gondolod? – emelte fel könnyes arcát tépelődve Amber.
– A legkomolyabban! – majd egy biztató mosoly kíséretében a kijárat felé fordult – Akkor, ugye, indulhatunk?
***
Az verseny vége felé közeledve Isabell tagjain ólmos fáradtság kezdett erőt venni, és megnyugvással töltötte el lelkét: a megmérettetés hamarosan a végéhez ér. Az étel hozzávalói már majdnem teljesen kész állapotban pihentek a serpenyőkben, lábasokban, ő pedig biztos volt benne, hogy a jól megérdemelt siker nem maradhat el. Hiszen mindketten beleadták a titkos hozzávalót: a szívüket…

Picture

A lány megállapította, szinte teljesen egyedül tartózkodik a konyhában – a többi versenyző is minden bizonnyal kávészünetét tartotta –  ám szeme sarkából hirtelen egy elsuhanó árnyékot pillantott meg, amely mintha éppen az ő privát szegletük területéről próbált volna észrevétlenül távozni. Lépteit sietősen irányította a kérdéses hely felé, de hiába: már csak egy csíkos pólót látott eltűnni valahol a kijáratok labirintusában. Bárhogyan is erőlködött, csak egyetlen embert tudott felidézni, aki hasonló öltözékben jelent meg a rendezvényen.
Izzie nem tudta, mit tegyen. Nem látott semmi gyanúsat, de a férfi jelenléte önmagában is okot adott a legsötétebb elképzelésekre.

Picture

Pár pillanattal később Eric is megérkezett, és mit sem sejtve vette kezébe az addig szögre akasztott fakanalat. Társa arcára nézve azonban azonnal tudta, hogy valami nincs rendben.
– Mi a baj? Mi történt? – szegezte neki a kérdést.
– Semmi, azazhogy… nem tudom! – feszengett a lány – Valaki itt járt, ameddig távol voltunk, azt hiszem Maurice Richards-t láttam kiosonni az ajtón… el tudod képzelni róla, hogy ártson neked?
– Richardsról? Minden további nélkül – mormogta a fiú, és egyenként kezdte szemrevételezni az étel hozzávalóit.

Picture

Mikor a szószt megízlelte, eltorzult az arca.
– Ez borzalmas! Mintha valaki ecetet öntött volna bele! – s tanácstalanul nézett körül a konyhában – Most mit csináljak? 2 óra, mire újat készítek, és már csak 40 percünk van a zárásig… Richards nagyon jól tudta, mihez kell nyúlnia! Kész, elvesztettem a versenyt… – arcát vegyes érzelmek árasztották el, a harag és a csalódottság vonásai váltakoztak rajta. Olyannyira lesújtotta az eset, hogy még bosszúra sem volt kedve gondolni. Hiszen attól ő még nem kerül közelebb álmai fődíjához…

Picture

– Nem, az nem lehet! Megküzdöttél érte! Még van időnk! Talán készíthetnél valami mást! – lépett mellé a lány, s bizakodó tekintetét látva Eric szívébe is kezdett visszatérni a lelkesedés.
– Igen! Talán igazad van! – majd jókedve egy szempillantás alatt lohadt le újra – de nincs receptem hozzá… semmi mást nem tudok fejből, ami szóba jöhetne…
– Gondolkozz! Nem adhatod fel ilyen könnyen! Maurice Richards nem érdemli meg a győzelmet!

Picture

Eric szeme felcsillant: felrémlett előtte egy másik fogás, amit majdnem olyan gyakran kényszerült elkészíteni az utóbbi hetekben, mint a versenyre szánt ételt. Nate kedvenc tökös-mézes-mandulás süteményét álmából ébresztve csukott szemmel is képes lett volna megsütni.
– Megvan! – kiáltott fel – Azt hiszem, minden meg is van hozzá… azazhogy mégsem. Hiányzik a legfontosabb alkotó, a chipotle – s a csüggedés ismét diadalt készült aratni reményei felett.
– Hát akkor szerzünk valahonnan! – jelentette ki eltökélten Izzie – Van ötleted, kinek lehet belőle…?

Picture

A fiú töprengve húzta össze a szemöldökét.
– Elég ritka fűszer, nem hiszem, hogy sokan tartanának maguknál. De mintha úgy emlékeznék, hogy Richards ezzel szokta ízesíteni a curryjét… Abban viszont biztos lehetsz, hogy előbb nyeli le az egészet dobozostól, minthogy adjon nekünk belőle! – rázta a fejét dühösen Eric – Elrejtve tartja a hozzávalóit, címkézetlenül! Lehetetlen hozzájutni!
– Azt bízd csak rám – kacsintott felé Izzie, s bevetésre készen lépett az ajtó felé  – Ha nincs ráírva semmi, miről fogom felismerni?
– Emlékszel még arra, mikor a bátyád csomagot kapott, és elhoztad Riley-hoz?

Picture

Izzie elfintorodott, majd ránevetett.
– Azt a bűzt az életben nem fogom elfelejteni! – s azzal kilibbent a pultok közül Maurice Richards asztala felé – Pár perc és itt vagyok!
– Ez a lány egy főnyeremény – motyogta félig magában Eric, s az időtől szorítva hozzákezdett az alkotók előkészítéséhez, fél szemmel lopva a bejáratot figyelve. Közben elkeseredetten győzködte magát: csupán a fűszer miatt várja olyan sürgetően a lány visszatértét…