Hétköznapi Történet

Hétköznapi történet – 10. Nem minden herceg jár fehér lovon

Az idő már késő délutánra járt, a négy lány pedig egyre növekvő kétségbeeséssel kutatott a szekrényben. Órák óta próbálgatták a ruhákat, de egyikkel sem voltak tökéletesen elégedettek.
Annie végre talált egy alkalomhoz illő kék estélyit, és kritikus szemmel méregette magát a tükörben.

Picture

– Ugye nem haragszol Hugi, amiért nem téged viszlek magammal a fogadásra? – kérdezte sokadik alkalommal Ambert bűntudattól gyötörve. Munkahelye üzleti vacsorát rendezett, neki pedig kötelessége volt megjelenni, szerencsére azonban egy kísérőt is vihetett magával. Mivel négyük közül egyedül Isabell volt járatos az ilyen kaliberű rendezvényeken, mellette döntött: szüksége lehetett egy tapasztalt személy segítségére.
– Nem, dehogy… – válaszolt gondtalan hangon a lány – Teljesen megértem a döntésed. Izzie majd vigyáz, nehogy valami hatalmas baklövést kövess el – és nővérére nevetett. Valójában nagyon is rosszul esett neki, hogy kimaradt a dologból, mivel soha életében nem volt még igazi fogadáson, így majdnem Suzy nyakába ugrott, mikor az megemlítette neki, hogy van két jegye a Jótékonysági Bálra.

Picture

A két esemény éppen egy estére esett, így egyszerre kellett tolonganiuk a keskeny öltözködő tükör előtt. A testvérek Isabell közreműködésével korábban vásároltak már néhány elegánsabb viseletet, Suzy azonban abszolút kezdő volt kiöltözős esteket illetően.
– Tessék – húzott elő egy zöldes árnyalatú ruhát Izzie – ez biztos jól fog állni neked. Passzos anyaga van, úgyhogy mellben sem fog lötyögni rajtad… – tette hozzá kissé élcesen.
Suzy fagyos bájmosollyal nyúlt a ruháért. Még mindig rossz érzései voltak az estével kapcsolatban, de Amber arcára nézve meggyőzte magát, hogy jól döntött. Keserves nyögések közepette elkezdte magát belepréselni a ruhába.

Picture

– És Annie, a lovagod ott lesz a bálban? – kérdezte, hogy legalább elterelje valamivel a gondolatait a rá váró megpróbáltatásoktól. Tudta, hogy ezen az estén sem tudja majd kikerülni Nathant.
– Nem a lovagom! És nem tudom, hogy ott lesz-e… – sütötte le a szemét szégyenlősen a kérdezett – Őszintén szólva, fogalmam sincs, hányadán állok vele. Teljesen összezavar a viselkedése! Az elmúlt két hétben szinte végig együtt dolgoztunk, persze telefonon keresztül. Gyakran kalandoztunk el a munkán kívül egyéb területekre, Callahan olyan kedves, közvetlen és érdeklődő, hogy csak úgy elrepülnek a percek… Máskor viszont olyan szűkszavú és zárkózott… szerintem titkol valamit. Lehet, hogy van valakije?  – és elkeseredetten roskadt magába.

Picture

– Hogy lehet, hogy ez eddig nem derült ki? – hitetlenkedett Amber.
– Még nem került szóba. És hogyan kérdezhetnék rá? Az olyan, mintha akarnék tőle valamit…
– És ez persze egyáltalán nem így van… – fűzte hozzá kissé ironikusan Isabell.
– Én nem fogok kezdeményezni! Ő a főnököm! Mi van, ha valamit félreértettem?

Picture

– Hát, én azt mondom neked, vágj bele! – lépett Annie mellé bátorítóan a szőke lány is – Meddig akarsz reménykedni, és elszalasztani más pasikat, amíg megtudod, mit akar tőled? Rá kell venned, hogy egyértelmű választ adjon! Legrosszabb esetben kiderül, hogy csak képzelgés volt az egész… Ugyan, mit veszíthetsz?
– Hát például a munkahelyemet… – húzta el a száját Annie.
– Ugyan! Azt találsz másikat! – kuncogott Izzie – de nem szalaszthatod el a tökéletes pasit! És nem várhatod meg, hogy valaki más halássza el az orrod elől! Ne aggódj – veregette meg bátorítóan a vállát – ma este választ kapsz a kérdésedre!
Annie ettől valahogy csak még idegesebbnek érezte magát.
***

Picture

Miután végre mindannyian elkészültek, már igencsak kapkodniuk kellett a lábukat lefelé a lépcsőn. A házból kiérve Isabell éppen az autójáért indult volna, mikor feltárult az udvar automata kapuja. Egy ismeretlen kocsi hajtott a bejárathoz, és megállt nem messze tőlük. Izzie a homlokát ráncolta meglepetésében.
– Csak nem… ?
Az gépkocsi ajtaja felpattant, és egy fiatal, szőke lány szállt ki belőle. Megigazította elegáns ruháját, megrázta rövid haját, és elindult a bejárat felé. Ekkor vette észre, hogy közönsége is van. Megtorpant, majd sietősen kezdett feléjük tipegni magas cipősarkain.

Picture

– Isabell? Tényleg te vagy? Már ezer éve nem láttalak! Mennyire örülök neked!
Izzie is ölelésre emelte a karját, és kitörő örömmel üdvözölték egymást.
– Asleigh! Mi járatban erre?
– Munkám hozott ide… tudod… – vonta meg a vállát a jövevény – de minden rosszban van valami jó is! Nagyon örülök, hogy látlak!

Picture

– Nem találkoztunk már vagy… hat éve? – számolgatott Izzie az ujjain, majd a többiek felé fordult – Lányok, bemutatom nektek régi barátnőmet, Ashleight! Ő Camille lánya… Együtt töltöttük a gyermekkorunkat Párizsban! – majd a jövevényhez fordult – Ők itt Annie, Amber és Suzy, a legjobb barátnőim! Biztos te is kedvelni fogod őket! Most ha megbocsátasz, sietnünk kell – búcsúzott őszinte bánattal a hangjában – De holnap majd beszélünk, rendben? Remélem, maradsz egy darabig!
Miután elváltak, végre elindulhattak úticéljuk felé. Izzie szinte le sem vette a lábát a gázpedálról: a fogadás este nyolckor kezdődött, Suzy-t és Ambert azonban még ki kellett rakniuk félúton. Hangos fékcsikorgással álltak meg a Galéria előtt.
– Akkor később találkozunk! – szólt ki még az ablakon, azzal magára hagyta a két lányt az épület előtt.

Picture

Suzy pár pillanatig nézte a távolodó autót. Már nem volt visszaút.
– Mehetünk? – nézett rá várakozóan Amber, mire ő megadóan bólintott.
Az épületbe belépve halk zene és ünnepi hangulat fogadta őket. A megnyitóbeszédet ugyan már lekésték, de Ambert bőségesen kárpótolta a fényes társaság, a díszvacsora és a tánc. Kritikus szemekkel kezdte el nézegetni a festményeket, és izgalmában észre sem vette, ahogyan barátnője mellette egyre gondterheltebben forgatja a fejét. Suzy hiába kereste azonban tekintetével Nate-et, nem találta.

Picture

A fiú éppen a hátsó udvaron cigarettázott, így nem láthatta megérkezni a lányokat. Százszor lepörgette már a fejében, hogy hogyan fog lezajlani az este, mégis lámpalázas volt. Szokatlan volt számára a kerítő szerep, és hogy két ember boldogsága áll vagy bukik a tervezésén. Emellett azt is tudta, hogy amit kudarc esetén Suzy-tól kapna, azt nem tenné ki az ablakba…

Picture

Riley lélekszakadva rontott ki az ajtón, alig bírta kinyögni a szavakat izgalmában:
– Itt… itt van . Hogy került ide?! Ez katasztrófa!… Most mit tegyek?
– Haver, először is lélegezz mélyeket… – Nate már igen gyakorlott volt Riley kétségbeesési-rohamainak csillapításában. – Ki van itt?
– Ki… ki… hát Amber!!
– Nem lesz semmi gond… Nyugodj meg! Most bemegyünk, és megnézzük, mit tehetünk!
– De nem mehet be abba terembe! Miért történik velem ilyesmi?! – jajveszékelt tovább a szőke fiú, és úgy remegett, mint a nyárfalevél orkán idején. Inkább tűnt ijedt kisgyereknek, mint hősszerelmes lovagnak, de talán érthető is volt: pillanatok választották el egy régen rettegett, sorsfordító esemény bekövetkezésétől.
Nate egyre jobban küzdött bűntudatával, amiért ilyen helyzetbe hozta barátját, erősen kellett győzködnie magát, hogy éppen az ő érdekében tette. Az ajtó felé kezdte tuszkolni az kezeit tördelő fiút.
– Gyere, megoldjuk valahogy…

Picture

Belépve még éppen láthatták, ahogyan Suzy ruhája eltűnik annak a bizonyos teremnek az ajtajában.
– Ohh, ne… elkéstünk… – suttogta csüggedten Riley, majd hirtelen briliáns ötlete támadt. Lélekszakadva, rohanvást indult meg a terem felé.
– TŰZRIADÓ! TŰZRIADÓ! – kiáltozta, nem kis riadalmat keltve a vendégekben, akik sietősen kezdtek nyomulni a kijáratok felé.
Beletelt pár másodpercbe, mire Nate kapcsolt, és barátja után iramodott. A terembe belépve azonban éppen az a kép fogadta, amire számított.
***

Picture

Amber hitetlenkedve állt a festmény előtt, amely őt ábrázolta. Megdörzsölte a szemét, hátha csak a képzelete játszik vele, de még mindig a jól ismert arc mosolygott rá sejtelmesen a falról. Észre sem vette a körülötte zajló eseményeket, Riley berohanását, a vendégek távozását… csak állt, és kereste a választ a fejében egymást kergető kérdésekre.
Suzy megköszörülte a torkát, így barátnője végre visszatért közéjük. Amber ekkor pillantotta meg a fiút, aki lángoló arccal ugyan, de egyenes tartással ácsorgott mellette, rászegezett tekintettel. Szinte újjászületve, félelem nélkül állta a lány pillantását. Már nem volt rejtegetnivalója, és már nem veszíthetett semmit.

Picture

– Riley… ! – ismerte fel Amber, és tétován rámosolygott – Te mit keresel itt? – majd arcára hirtelen kiütközött a döbbenet a felismeréstől – Te festetted!
A fiú még mindig szótlanul állt előtte, majd zakója ujját gyűrögetve válaszra nyitott a száját:
– Igen… bocsáss meg, már régen el kellett volna mondanom. A festményt pedig nem volt jogom bemutatni a beleegyezésed nélkül… – és lehajtotta a fejét. Valójában esze ágában sem volt kiállítani a képet, és Nate súlyos órákat ölt bele, hogy rábeszélje barátját a dologra.

Picture

A kínos csend kezdett egyre zavaróbbá válni, Nathan törte meg végül.
– Suzy drága, nekünk megbeszélnivalónk van, nem emlékszel? – és fejével az ajtó felé intett. A lány kényszeredetten bólintott és fájó szívvel kilépdelt a teremből a fiút követve.
– És most? – szólalt meg, miután becsukták maguk mögött az ajtót.
– Hogy érted?
– Most mit csinálunk? Azt mondtad, mindent megterveztél!

Picture

– Hát öö… – Nate tétovázott, magukra nézve ugyanis nem voltak tervei – talán először is küldjük el a tűzoltókat, hogy folytatódjon az estély, nem? – improvizált végül, és hogy a határozottság látszatát keltse, szélesen rámosolygott a lányra.
– Rendben – viszonozta a lány is a mosolyt, és elindultak a kijárat felé – Egyébként ez a szerelés már jobban tetszik. Ebben akár már koporsót is cipelhetsz…
***

Picture

Isabell és Annie az utolsó pillanatban érkeztek meg a fogadásra, ráadásul még parkolóhelyet sem sikerült a közelben találniuk. Annie ügyetlenül topogott a tőle idegen báli ruhában, zavarta a smink és a magas sarkú, el sem tudta képzelni, hogy képes barátnője hétköznap is ilyen kényelmetlen göncökben flangálni.
Ő sem vett rész még hasonló eseményen, ezért csendes megilletődöttséggel lépdelt a vörös szőnyegen a tágas bálterembe. A Callahan és Callahan Társaság sokkal befolyásosabb vállalat lehetett, mint a lány sejtette. A vendégek között sorra tűntek fel az ismert személyiségek, a berendezés és az étel pedig fokozta az est eleganciáját.

Picture

– Nézd, ott van Ő – suttogta Annie barátnője fülébe, és egy távoli pontra mutatott a tömegben.
Izzie hunyorogva nézett az adott irányba, de túl gyorsan hömpölygött az emberáradat.
– Melyik?
– Az a szőke, aki azzal a nagydarab fickóval beszélget!
– Ja Ő! Hmm… igazán jó választás – mosolygott cinkosan a lányra Isabell – Tudod mi a dolgod! Rátapadsz, és addig nem tágítasz, ameddig valami egyértelmű jelzésből ki nem derül, hogy mi az ábra!

Picture

– De most elfoglalt… – húzódzkodott Annie – nem akarom megzavarni a társalgást…
– Rossz hírem van, már nem beszélget – újságolta Izzie kissé ironikusan – Úgy látom errefelé indult! Biztosan észrevett… Jobb, ha magatokra hagylak titeket! Minden rendben lesz, ne izgulj! – tette hozzá bátorítóan, és elindult az asztalok felé.
Annie parkettába gyökerezett lábakkal várta az elkerülhetetlent. A férfi valóban hozzá igyekezett, és megnyerő mosollyal üdvözölte őt.

Picture

– Ms. Peterson! Örülök, hogy végre megérkezett! Gratulálok, az elmúlt három hétben igazán kitűnő munkát végzett! Sokan szeretnék Önt megismerni! – és várakozóan nézett rá.
Annie még mindig a Ms. Peterson nevet emésztette.
“- Biztosan nős… Nem akarja, hogy lelepleződjön, hogy a munkatársakkal flörtölget, ezért beszél velem ilyen hivatalos hangon” – gondolta szomorúan, és elhatározta, ha kell, minden női praktikáját beveti, de kideríti, mi az igazság.
Kissé csípős hangon nyitotta válaszra száját:
– Természetesen, Mr. Callahan – jól megnyomva a “Mr” szót, azzal elindultak a tömeg felé.

Picture

Isabell egy pohár ásványvízzel a kezében állt, és forgatta a fejét ismerősöket keresve. Szívesen megkóstolta volna a puncsot is, de mivel autóval volt, inkább nem tette. Egyre kétségbeesettebben gondolt arra, mit fog kezdeni magával a következő órákban egyedül, mikor egy jóképű fiatalember lépett mellé.

Picture

– Elnézést hogy megzavarom, kisasszony, de úgy látom Önt is untatja ez a díszes társaság.
Izzie elpirult a gondolatra, hogy a férfi valószínűleg nézte őt egy ideje, de nyugalmat erőltetett magára.
– Nem, nem untat – füllentette – csak keresek valakit. Ön talán unalmasnak találja az estét?
– Be kell, hogy valljam, igen. Sok nagyképű milliomos, akik semmi másról nem tudnak beszélni csak a golfról és a részvények árfolyamáról… – és kutatóan rápillantott – Milyen udvariatlan vagyok! Még be sem mutatkoztam! Austin Lloyd Drayton – és a kezét nyújtotta.

Picture

– Isabell Granchester – viszonozta a kézfogást a lány is. Igyekezett nem észrevenni, hogy a művelet kicsit hosszabbra sikerült a kelleténél.
– Isabell … milyen tüneményes név! – a férfi összehúzott szemöldökkel eltöprengett, majd megszólalt – Granchester… Nem rokona ön véletlenül Archibald Granchesternek?
– De igen! A lánya vagyok! – válaszolt lelkesen Isabell – Talán ismeri őt?

Picture

A férfi megeresztett egy ellenállhatatlan mosolyt, amitől a lány hirtelen úgy érezte, mégis került némi alkohol a poharába.
– A jó öreg Archie! Igen kellemes üzletfelem volt a közelmúltban – válaszolt Drayton – Sokat hallottam elragadó leányáról is, de úgy tűnik, a szóbeszéd messze elmarad a valóságtól.
Isabellt nem a bók hozta zavarba, hanem a férfi tekintete, ahogyan az arcát fürkészte. Mintha a lelkébe látott volna a szürke szempár. Austin törte meg a csendet:
– Volna kedve esetleg táncolni?

Picture

Annie már a negyedik öntömjénező üzletembert hagyta a háta mögött, és rémülten találgatta, vajon hány alaknak akarja még Callahan bemutatni őt. Egy pillanatra meglátta Isabellt a szeme sarkából, ahogyan egy jóvágású fiatalember éppen táncba kíséri – nem mintha korábban kétsége lett volna afelől, hogy a lány feltalálja magát egyedül.
Callahan ismét észrevett valakit, és lépteit arrafelé irányította, magával húzva Annie-t is. Az illető, ha lehet, még borzalmasabbnak tűnt, mint a korábban megismert példányok, így Annie úgy döntött, ideje bevetnie női eszközeinek valamelyikét.
Lépései botladozóak lettek, és görcsösen markolta Callahan kabátujját. A férfi nem tudta nem észrevenni a karjába fúródó körmöket, és ijedten fordult a lányhoz.

Picture

– Ms. Peterson! Jól érzi magát? – hangja igazán aggódónak tűnt.
– Igen, rögtön jobban leszek… csak egy kis friss levegőre van szükségem – suttogta elhaló hangon Annie.
A férfi átkarolta, és elindultak az ajtó felé. Callahan közelségét érezve a lánynak nem is kellett erőlködnie, hogy szaggatottan lélegezzen, úgy megszaporodott a szívverése.
Hamarosan az épület mögötti kertben találták magukat, és Annie jólesően szippantott bele a friss levegőbe.

Picture

– Jobban van már? – kérdezte a férfi őszinte érdeklődéssel a hangjában.
– Igen! A levegő jót tett! Milyen szép az égbolt! – és álmodozva nézett fel a magasba.
A férfi szíve meglágyult a lány természetességétől és bájától. Annie nem hasonlított az általában útjába kerülő mesterkélt, számító nőszemélyekre. Mellé lépett, és a magasba mutatott.
– Az ott a Nyilas csillagkép – és karjával egy kört írt le – Az ott pedig a Tejút… Szabadidőmben én is szívesen nézegetek a magasba – és rámosolygott a lányra.
Annie egyre sürgetőbben érezte, hogy a megfelelő alkalom talán éppen most suhan el mellette. A férfi tovább beszélt.
– Az a fényes csillag pedig a Vénusz… – és gyermeki csodálattal nézett az ég felé.

Picture

– A Vénusz… a szerelem csillaga… – suttogta magában Annie.
Callahan ismét rápillantott. Meglepetten vette észre, hogy a lány őt nézte, és nem a csillagot.
– Talán menjünk vissza… ?
– Ne! Még ne! – rémült meg Annie.
– Hűvös van. Akkor talán odaadom a kabátom, nehogy megfázzon nekem! – ajánlotta fel lovagiasan, és elkezdett gombolkozni.

Picture

Annie nem tudta tovább türtőztetni magát. A férfi olyan közel állt hozzá, és bármelyik pillanatban elindulhattak befelé. Nem hihette azt, csak képzeli a vonzalmat! Azok a bókok, beszélgetések olyan őszintnének tűntek… Nem tudta, mit kellene mondania, így hát az egyszerűbb utat választotta. Egy apró csókot lehelt a férfi szájára. Korábban sohasem kezdeményezett, de úgy látta, minden szó vagy tett ugyanoda vezet: elválás vagy boldogság. Annie sosem volt a szavak embere, viszont gyorsan túl akart esni a nehezén.
A férfi nem számított a hirtelen mozdulatra. Szemei kikerekedtek, és rémülten hátrálni kezdett.

Picture

– Én nem… ezt nem tehetem… nem lehet… – néhány lépést tett hátrafelé – Bocsásson meg… – azzal sarkon fordult, és sietősen elszelelt. Nem vissza a fogadásra, hanem a parkoló felé.
Annie feldúltan nézett utána.
“Ez szép – gondolta – Elüldöztem magamtól az egyetlen férfit, aki valaha igazán érdekelt… “
***

Picture

Callahan még mindig szaporán szedte a levegőt, mikor belépett a lakásába. Bűntudata volt, és folyton azon járt az agya, vajon mit tett, amivel előidézte a történteket. Annie nem tűnt olyan rámenős lánynak, hogy mindennaposnak számítsanak nála a hasonló esetek.
– Andrew drágám, itthon vagy? – hallatszott egy álmos hang a konyha felől.

Picture

Az ajtóban két pizsamás alak jelent meg.
– Apaa! Apaaaa! – rohantak felé boldog nyüzsgéssel a gyerekek.
A férfi barackot nyomott a nagyobbik fejére, és felkapta a kisebbet.
– Szervusztok pulykatojások! Hogyhogy ti még nem alszotok?

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés