Hanna – 6. Elise titka

Hanna és Mia fáradtan ébredtek reggel. A két lány nem aludt sokat éjszaka, és ahogy felkeltek, egyből Elise jutott eszükbe.

– Figyelj, nekem hamarosan órám lesz, és nem tudok veled menni. Egyedül kell megkeresned Elise-t – kezdte Hanna reggeli közben.

– Talán jobb lenne, ha megvárnánk, amíg magától hazajön… Elég nagy a város, simán elkerülhetjük. Bárhol lehet. Azt sem tudjuk, hova ment. Csak nem esik baja – nyugtatta barátnőjét Mia, bár inkább magát akarta meggyőzni ezzel – nem túl sok sikerrel.

– Majd meglátjuk. Ha délutánig nem jön haza, és nem veszi fel a telefont sem, akkor utána megyünk. De nekem most mennem kell. Szia! – Hanna felállt az asztaltól, felrohant átöltözni, majd mikor elég normális állapotba hozta magát, elindult az órára.

Mia is felment mosogatás után, és felöltözött, megfésülte a hosszú, barna haját, aztán copfba kötötte. Lement a könyveiért, amiről eszébe jutott a tegnap délután, és úgy gondolta, felhívja a fiút, hogy bocsánatot kérjen tőle Elise viselkedéséért. A telefonban kiderült, hogy Kevin a közelben lakik, úgyhogy csak pár perc neki átugrani.

Kevin mindig jó tanuló volt, és hasonlóan Miához, ő is igyekezett megszerezni a diplomát. Hamar megtalálták a közös pontot a lánnyal, de szinte mindig csak a tanulásról volt szó. Egész délelőtt beszélgettek, meg tanultak. Hamarosan az ajtó nyikorgása vonta magára a figyelmet. Mia azt hitte, Hanna az, de tévedett: Elise lépett be. Nem szólt semmit, csak némán a szekrényéhez sétált, kivett pár ruhát, majd kiment a szobából.

Mia nem szólt egy szót sem, csak végig követte a szőke lány mozdulatait. Fogalma sem volt arról, hogy mit csinált, hol járhatott, és miért nem vette fel a telefont. Biztos volt abban, hogy valami rosszban sántikál, de nem akarta a problémáival terhelni a fiút, így a történtek után másra terelte a szót.

Elise nyugodtan merült el a forró vízben. A második emeleten két fallal elkerített rész volt a női mosdóban, és mind a két kis helyiségben állt egy kád. Néha szüksége van az embernek egy forró fürdőre, hogy órákig áztassa magát és rendet tegyen a fejében. Elise teljesen átadta magát a forró fürdő által nyújtott kényeztetésnek. Csak lebegett a habok között a vízben, és gondolatai messze jártak.

Mia és Kevin beszélgetését a lány hangos telefoncsörgése zavarta meg. A képernyőn Hanna mosolygós képe virított, aztán Mia elhúzta a zöld sávot. Hanna idegesen érdeklődött Elise felől, mivel ilyenkor az ő órája után Elisé szokott következni, de a szőke lány sehol.

– Ne aggódj, most jött haza.

– És nem szándékozik bejönni órára? Egyáltalán jól van? – kérdezősködött a vörös hajú lány.

– Elég furcsa, hozzám se szólt, csak bejött és kiment. Ne aggódj miatta, majd beszélek vele! – nyugtatta barátnőjét Mia.

– Inkább én beszélnék vele… ha lehet.

– Rendben van – egyezett bele a lány.

– Köszönöm! Mennem kell, szia! – azzal kinyomta a hívást. Hanna kicsit megnyugodott, hogy feldúlt barátnőjének nem esett baja, de azt nem tudhatta, hogy ismét hülyeséget csinált-e, vagy sem.

Mia kezdett beleunni a tanulásba. Túl stresszes volt egész nap ugyan azt csinálni, és semmi másról nem beszélni, csak a jövőről. Kezdte úgy érezni, hogy a fiúnak a tanuláson kívül semmi hobbija nincs. Hiába faggatta másról, a végén úgy is ugyan oda tértek vissza. Alapvetően a lány szeretett a jövőjéről, és az elért munkájáról beszélgetni, de ezúttal kicsit sokallta már. Kellemetlen helyzetben érezte magát, mert nem akarta elküldeni a fiút.

– És hogy állsz a sportokkal? – próbált érdeklődni a lány.

– Nem szeretem a sportot. Régen jártam futni, de már nem.

– Oh, értem. Esetleg szeretsz sütni, főzni? – dobott fel egy másik ötletet Mia.

– Nem az én világom. – Mia kezdte úgy érezni magát, mint valaki, akit két összezáródó fal közé dugtak, és a falak csak közeledtek, és kezdték összenyomni a lányt.

– És… olvasni szoktál? – Már nagyon érezte az újabb „nem” egy formáját, de meglepetés érte.

– Igen! Melyik a kedvenc íród? – Mia nagyon megörült ennek a válasznak. Végre egy közös pont, a tanuláson kívül! Legalább jobban megismerhette a fiút, ha másról is beszélget vele.

Elise közben kihúzta a dugót, és nézte, ahogy lassan, körbe forogva lecsúszik a víz a lefolyón. A kádban csak a sok hab maradt, ami lassan szivárgott le a nyíláson. Kimászott, és felvette a puha köntösét, amit mindig imádott magára venni. Olyan selymesen simogatta a lány bőrét, és melegben tartotta a forró fürdő után is. Lesétált a lépcsőn, és betért a konyhába. Egy nagy adag habos kapucsínóval akarta kényeztetni magát, ám ekkor ért haza Hanna. Amint meglátta Elise-t, azonnal utána kiáltott. Ledobta a táskáját az előszoba sarkába, és beviharzott hozzá az étkezőbe. Lehuppant egy székre, és várta, hogy barátnője kövesse.

– Beszélgetni kéne – kezdte nyugodtsággal a hangjában.

– Tudom – ült le Elise, és gyorsan folytatta, nehogy a lány a szavába vágjon. – Azt hiszem tévedtem a múltkor, a kávézóban. Ideges voltam, de most már bocsánatot kérek.

– Elfogadva. Remélem, nem kerültél bajba – nézett gyanúsan Elise-re.

– Akkor nincs harag? – kérdezte a szőke lány.

– Nincs, azt hiszem. De hol voltál az éjjel? És ma reggel?

– Ne aggódj, nem csináltam semmit. Kérsz egy kapucsínót? – Hanna egyből látta, hogy hazudik, de nem akarta tovább faggatni, mert akkor azt fogja hinni, hogy nem bízik benne. És most békültek ki, nem szerette volna újra felkavarni a port. Visszautasította az „ajánlatot”, majd felvette táskáját és elindult az emeletre.

Elise visszaült a székre és beleivott a kapucsínójába. Előre nézett, és közben felidézte maga előtt az éjszaka eseményeit.

Már késő este volt, tizenegy óra körül járhatott az idő, amikor a lány csengetett az ajtón. Sokáig várt, mire a szőke fiú ajtót nyitott. Egy nadrágon kívül nem sok ruha volt rajta, kockás felsőteste pedig meztelen volt. Amikor kinyitotta az ajtót, meglepődött. Nem tudta honnan, de ismerős volt neki a lány. Aztán eszébe jutott: az év eleji buliról ismerte, őt vitte el a barátnőitől táncolni. Elise kérés nélkül berontott, és meg sem várta a srác reakcióját, egyből nekirontott.

– Mégis mit képzeltél? Azt hitted ilyen könnyen lerázol? Hát ez nem jött össze, drágám!

– Hé, mi bajod van, cica? Azt hittem jó volt velem az ágyban – vigyorgott elégedetten a focista.

– Undorodom tőled!

– Ó, hát akkor nem ezt mondtad. – A fiú a falnak nyomta Elise-t, majd közeledni kezdett hozzá. 

Először próbálta visszautasítani a fiút: eltaszította magától, és elfordította a fejét, de végül engedte magát megcsókolni, sőt: visszacsókolt. Aztán eszébe jutott, miért jött, és újra ellökte magától a fiút. Most már bosszút akart állni tetteiért.

 

Tovább a következő epizódra

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés