Ezüst Krónikák

Ezüst krónikák – 23. Macska az egérrel

Picture

A főpap előtt maga a pádre őszentsége állt. A hatás kedvéért látogatásához díszruhát öltött, és az Őrző koronáját viselte. Komor tekintetéből Peter azonnal érezte, az Őrző földi helytartója nem dicsérni jött. Mielőtt illendőképp köszönthette volna őt, a pádre leintette.
– Csalódtam benned – közölte.  – Sokan kérdőjelezték meg a döntésemet, hogy olyan magas tisztséget adok a kezedbe, amit ilyan fiatalon még senki sem kapott. Én mégis hittem benne, hogy alkalmas leszel a feladatra. Fiatal voltál, heves, de szenvedéllyel és lelkesedéssel küzdöttél az Őrzőért, az egyházunkért és az értékeinkért. Mostanra viszont be kellett látnom, elhamarkodott döntést hoztam.
– Minden tisztelettel, de kérdem, miért gondolja így szentséged? Minden tettemmel az Őrzőt szolgáltam, de ha elkövettem valami bűnt akaratomon kívül, akkor elfogadom a büntetést.
– Hogy elkövettél-e? Nem te adtad ki a kezedből a tudást, amelynek segítségével előkerült Seraphim, a fény kardja? – tajtékzott a pádre.
– Így igaz. Valóban segítettem a kard megtalálásában.
Picture

– Van fogalmad róla, mit műveltél?! Hogy gondoltad, hogy egy ilyen erejű fegyvert rászabadítasz a világra?
– Úgy éreztem, ez a helyes döntés. – Peter feszülten tanulmányozta a földet a lába alatt.
– Úgy? Azt hittem, ennél józanabb az ítélőképességed. Mégis, mi vett rá erre? Nem véletlenül szentségtelen az az irat, avatatlan szemnek bele sem kellene látnia! Hogyan kerülhetett ki a kezedből? Ne is válaszolj, mert pontosan tudom a választ. Az a házasságtörő boszorkány vett rá, igaz? Akit a múltkori boszorkányperben felmentettél?
Picture

– Marion Seville nem volt boszorkány! Az ellene felhozott vádak hamisak voltak! – kelt a nő védelmére Peter.
– És az a vád, miszerint gyengéd érzelmeket táplálsz iránta, szintén hamis?
A főpap elsápadt.
– Természetesen!
Picture

– Márpedig az a Peter, akit én ismertem, soha nem tett volna ilyet senki kedvéért sem. Szóval vagy boszorkány az illető és megbabonázott téged, vagy valóban túl sokat jelent számodra. Akárhogy is, amit tettél, megbocsáthatatlan vétek. Büntetésből megvonom tőled a főpapi tisztséget, nem vagy méltó rá. Jövő héttől a yacothiai Szent Gereben kolostor vezetője leszel. Ott aztán igazán szép lesz az élet – tette hozzá maró gúnnyal.
Peter nem akarta elhinni. Itt kell hagynia Meraniát és a katedrálisbeli, fényűző életét? Nem taníthatja tovább a népet az Őrző tanaira, hanem a messzi Yacothiában a legjelentéktelenebb,  Őrző háta mögötti kolostorba kell visszavonulnia?
Picture

– Ha szentséged így látja helyesnek, legyen így, elfogadom a döntését. Egyetlen kérdést viszont szeretnék feltenni.
– Mondd csak.
– Honnan tudta meg mindezt?
– Mondjuk úgy, hogy az Őrző sugalmazta. Csomagolj mielőbb, jövő héten érkezik az utódod.
– Értettem – bólintott Peter, teljesen összetörve.

Az éjszaka nyomasztó volt. Volt, aki képtelen volt elaludni, és álmatlanul bámulta a plafont. Volt, aki rémálmokkal küszködve hánykolódott, és volt, akit ébredés után ért az igazi rémálom.

Picture

Ben lassan kinyitotta szemét az első napsugarakra. Oldalra fordult, ám feleségét nem találta maga mellett. Ez szokatlan volt. A lány általában hajnalig zenélt a kocsmában, így mindig nagyon későn ért haza, és kelt fel utána. Talán nem tudott aludni, és csak leugrott valamiért a piacra, vagy element a kútra vizet hozni, nyugtatta magát Ben, ám lelke mélyén érezte, valami nincs rendben.
Lassan felelt, s tekintete ekkor az asztalra esett, melyen egy fehér tekercs volt, mellette valami fényesen csillogott. A karikagyűrű! Ben szíve a torkában dobogott.
Picture

Odarohant az asztalhoz, és remegő kézzel felvette az ékszert. Nem értett semmit. Gyorsan eltette a gyűrűt, majd felemelte és széthajtotta a levelet.
Picture

​Az alábbi két szó nevetett gúnyosan az arcába:
„Nagyon sajnálom.”
***
Miután hosszú utazás után hazatért Advortonba, Edward látogatást tett a várbörtönben.
Picture

– Hogy van a díszvendégünk? – lépett be az egyik cellába.
Christian ráemelte tekintetét. Arca kissé megviselt volt a tömlöcben töltött napoktól, világoskék szeme azonban élénken csillogott a fáklyák halvány fényében.
Picture

– Őszintén? – vágta rá. – A hely pocsék, az étel ehetetlen, az őrök modortalanok, és a társaság sem a legkellemesebb – bökött fejével egy arra elsurranó patkány felé.
– Igen, hallottam, hogy nem jössz ki jól a rokonaiddal – bólintott Edward egykedvűen.
Picture

– De hogy valami jót is mondjak, az ott legalább nem beszél sokat – mutatott a sarokban leláncolt csontvázra. – Minek köszönhetem a megtisztelő látogatását, felség? – váltott témát.
– Gondoltam, esetleg kíváncsi vagy rá, miért vagy még egyáltalán életben.
Edward kaján mosollyal nyugtázta a fiú arcán átsuhanó félelmet.
– Mielőtt erre rátérnék, előbb beszámolnék neked pár érdekes fejleményről – folytatta.
– Jócskán le vagyok maradva a meraniai hírekkel, szóval csupa fül vagyok.
– Kezdem a legérdekesebbel.  Képzeld, Isabella királynő hadat üzent. S közben előkerült Seraphim, a fény kardja, amely most a testvéred, bocsánat, a féltestvéred tulajdonában van.
Picture

– Ó! Hát, ez elég kellemetlen hír felségednek. Én az ön helyében próbálnék mielőbb megegyezni Isabellával, ugyanis Seraphimmal nem lesz könnyű szembeszállnia, főleg, ha az idióta bátyámnál van, mert tőle az életben nem veszi el senki.
– Én viszont egészen biztos vagyok benne, hogy ő is… meggyőzhető valahogy. Mindent meg lehet kapni, ha az ember tudja az árát.
– Ha a fele királyságát ajánlaná neki, ő azt sem fogadná el – rázta a fejét Chris, majd elfintorodott. – Ő ahhoz túl ostoba. Akarom mondani, becsületes. Szóval veszett ügy.
– Te ismered őt. Biztosan lenne ölteted, hogyan szerezhetnénk meg tőle – vetette fel Edward.
– Ha lenne is, minek árulnám el, ha utána úgyis azonnal kivégeztetne? Nincs alku – rázta a fejét a fogoly.
Picture

– Kissé hideg és sötét ez a cella, nem gondolod? – kérdezte túlságosan is nyájas, kedves hangon Edward. Lassú, komótos mozdulattal elővette kardját, majd másik zsebéből egy fiolát. – Kellene egy kis… fény. Attól talán megered végre a nyelved.
– Mire készül? – kérdezte Christian szokatlanul magas hangon. Amikor a király némán felnyitotta az üveget, a benne lévő folyadék szaga megcsapta a fiú orrát, aki rögtön tudta, mi az. Azt is, mi következik.
Picture

– Erre semmi szükség! – szólalt meg. Egész teste remegni kezdett. Az uralkodó ördögi mosollyal locsolta a folyadékot a kard pengéjére, majd a fáklyához lépett, és a tűzbe tartotta. A folyadék rögtön meggyulladt, s égővörös lánggal égett. Edward elégedetten nyugtázta művét és az általa kiváltott hatást.
Picture

A lángoló karddal elindult Christian felé, miközben a szőke fiú rémülten hátrált előle a falhoz. Amikor nekiütközött, tudta, nincs tovább. Szeme elkerekedett a félelemtől, érezte, ahogy tarkóján jeges verejték csordul le. Olyan szánalmas látványt nyújtott, akár egy sarokba szorított patkány.
–  Ne… – nyöszörögte. – Vigye azt innen! Kérem!
– Miért? Talán nem kedveled a tüzet? Milyen kár… – Edward elégedett volt, pontosan erre a reakcióra számított. Már Crafthole-ban, a vacsoraasztalnál is feltűnt neki, milyen bizalmatlanul méregeti a fiú a fémüstben égő tüzet, s látta az égési sebet is a kezén. Tudta, alkalmasabb eszközt keresve sem talál, hogy együttműködésre bírja őt.
Picture

Lassan Christian nyakához szorította a tüzes pengét, aki felkiáltott az izzó fájdalomtól.
Picture

A félelem és a fájdalom együtt már túl sok volt neki, s nem bírta tovább: ájultan zuhant a hideg kőpadlóra.
Percekig eszméletlenül hevert, mire lassan magához tért. Tekintete rögtön a még mindig lángoló kardra esett. Elkerekedő szemmel, gyorsan feltápászkodott, és olyan szorosan simult a fahoz, amennyire csak tudott.
Picture

–  Biztos vagy benne, hogy nincs semmi mondanivalód? – szólalt meg rezzenéstelen hangon Edward.  – Ha van, hallgatlak. Vagy szeretnél még pár csúnya égési sérülést beszerezni? Az is megoldható. – Jelzésképp egy centivel közelebb emelte a kardot foglyához.
– Most, hogy így mondja, eszembe jutott valami. De amíg az az izé itt lebeg az arcom előtt, nem mondok egy szót sem!
Rövid mérlegelés után a király arrébbvitte a fegyvert, és várakozóan figyelt.
– Halljam, mi az, amiért a bátyád esetleg hajlandó lenne átadni Seraphimot?
Chris egy lélegzetvételnyi hatásszünetet tartott.
– Nem „mi”, hanem „ki” – felelte titokzatos mosollyal.
Picture

Kedves Isabella,
Remélem, egyetért velem abban, hogy a legutóbbi találkozásunk sajnos nem alakult a legkedvezőbben. Úgy vélem, mind a ketten tettünk elhamarkodott kijelentéseket, s tettünk olyasmit, amit később megbántunk, s talán olyat is, amit nem. Arra kérem, gondoljuk át még egyszer a helyzetet. Ez nem csak a saját érdekünk, hanem a két országé is. Úgy gondolom, találhatunk egy mindenki számára előnyös megoldást a kialakult helyzetre, sőt, konkrét javaslataim is lennének, amelyekkel vélhetően ön is egyetértene. Arra kérem tehát, üljünk le egy békés, négyszemközti megbeszélésre. Őszinte szándékaim és bizalmam jeleként én magam fegyver és kíséret nélkül érkeznék, a helyszínt és az időpontot önre bíznám. Egyetlen kérésem csupán az lenne,  hogy az ügyet kezeljük bizalmasan és diszkréten, maradjon kettőnk között.
Várom mielőbbi válaszát.
Mély tisztelettel:
Edward
Picture

Isabella hosszú ideig meredt ezekre a sorokra. Nem tudott kiigazodni rajtuk. Az ösztönei veszélyt jeleztek. Titkos, négyszemközti találkozó Edwarddal?! Ez több mint gyanús. Ugyanakkor… a férfi már biztosan tudja, hogy náluk van Seraphim, ami ellen nem lenne  esélye. Talán ezért próbál kihátrálni egy nyilvánvalóan vesztes háborúból, míg nem késő, viszont nem akar nyilvánosan, megszégyenülve tárgyalni. Azt írta, a helyről és az időpontról ő maga dönthet. Sőt, a fegyveres védelemről sem kellene lemondania a férfi jelenlétében. Ezek a feltételek eléggé biztonságosnak tűnnek. Mi baj történhetne így?
– Felség? Valami gond van?
Lawrence aggodalommal teli hangja kizökkentette gondolataiból.
Picture

– Nem, semmi gond. Csak Edward üres fenyegetőzései – húzta ki magát Isabella.  – Szót sem érdemel.
Picture

Laza mozdulattal a kandallóba hajította a levelet. – Ennyit erről. Velem jönne? Szükségem lenne a tanácsára pár fontos ügyben.
– Ahogy óhajtja, felség.
Picture

Miután távoztak, Nerissa árnyékként suhant be utánuk a társalgóba. Fél füllel hallotta odakintről a beszélgetést, s látta, hogy Isabellának levele érkezett. Tudni akarta, mi áll benne. Észrevette a kandallóban a papír megfeketedett maradványait. Szeme felcsillant. Letérdelt a kandallóhoz, és felemelt egy épen maradt fecnit. Elmormolt magában pár szót, mire bíborszín tűz kíséretében a levél maradványai újra összeálltak. Pont úgy nézett ki, mint azelőtt, hogy a királynő a lángok martalékává tette.
Picture

Az anyakirálynő fáradtan sóhajtott. A varázslat rengeteg életerejét felemésztette, ezért alkalmazta csak legvésgő esetben.
Kíváncsian végigolvasta a levelet. Arcán lassacskán rémisztő, gonosz mosoly terült el. Tökéletes. Ez még a javamra válhat. Fejében egy ördögi terv kezdett kirajzolódni.
Picture

Edward korábbi házassági ajánlata pár apró változtatással talán nem is annyira rossz ötlet. Nerissa látta maga előtt leányát Edward király oldalán az advortoni trónon. Ha Rosaline lenne Merania királynője, Edward őt is gondolkodás nélkül feleségül venné, sőt, még örülne is, hogy a kis béka helyett a világ legszebb nőjét kaphatja meg, aki ráadásul fiatalabb is, okosabb is, mint a nővére. Végül is, ki más illene jobban az ő gyönyörű leányához, mint a világ legnagyobb hatalommal bíró uralkodója? Ha a két ország egyesülne, Rosaline egy hatalmas birodalom úrnője lenne. Ha pedig szülne egy-két fiúgyermeket, és Edwarddal netalán történne valami, miután már nincs rá szükség, akkor a trónörökös nagykorúságáig Rosaline régensként uralkodna az egész vidéken, s persze helyette a háttérből ki más mozgatná a szálakat, mint az ő hőn szeretett édesanyja? Mennyire csodálatos lenne! Viszont Isabellának ebben a történetben egyetlen szerepe volt csak: meghalni.
Picture

Nerissa laza csuklómozdulattal dobta vissza a tűzbe a papírt, amely fájdalmas, vészjósló sercegéssel vált ismét hamuvá.
Amikor másnap a királynő bejelentette, hogy pár napra elmegy pihenni és a hadistratégián gondolkodni, Nerissa csak somolygott magában, s közölte, ő majd a visszatérése után utazik Rosaline után Lochrose-ba, addig szívesen felügyeli a palotát és helyettesíti őt, amibe Isabella bele is egyezett. Nerissának nevetnie kellett. Ez az ostoba, naiv kis béka tényleg képes elmenni arra a találkozóra! A saját sírját ássa, de teljes mértékben megérdemli a sorsát.
Picture

A várostól nem messze álló vadászkastély ismerős, biztonságos terep volt a királynő számára, ráadásul fegyveres őrök ügyeltek a biztonságára. Kicsit remegett a gyomra. Tartott a találkozótól, hiszen az így is kockázatos volt. Mi lesz, ha Edward mégis készül valamire, és nem tartja be az ígéretét? Ugyanakkor érdekelte a király javaslata. Talán megjött az esze, és belátta, jobb a béke, és egyiküknek sem érdeke a háború. Talán hajlandó lesz…
Kopogtatak.
– Tessék.
Picture

– Itt vagyok. – Edward egyszerű ruhában, csuklyában állt előtte. Acélszürke szemével magabiztosan nézett a királynőre.
– Üdvözletem, Isabella – hajtotta le a csuklyát. – Öröm önt újra látni.
Picture

– Őrző hozta – mérte végig a nő. – Megkínálhatom valamivel?
– Talán egy pohár bor mellett talán kellemesebb lenne a tárgyalás.
Isabella megtöltötte a poharakat, majd szembenézett Edwarddal.
– Hadd halljam. Mit javasol?
Edward kényelmesen kortyolt egyet az italából.
Picture

– Jaj, Isabella, ön olyan türelmetlen – mosolygott a férfi. – Mielőtt bármit is mondanék, kérem, árulja el, ugye nem tud senki erről a találkozóról? Ellenkező esetben kénytelen leszek visszavonni az ajánlatomat.
– Bízhat bennem – bólintott komoran a nő. – Az őrök ugyan tudták, hogy várok valakit, de azt ne, hogy ön az.
– Remélem is. Hiszek önnek.
Picture

Letette poharát, ás az ablak felé fordult.
– Tudja, nem vagyok könnyű helyzetben. Van annyi józan eszem, hogy belássam, mikor mit kell tennem. Van, amikor a nyílt harc a megoldás, máskor okosabb az ügyes taktikázás. Néha viszont a visszavonuló az egyetlen jó döntés.
Ismét visszafordult, és a nő szemébe nézett.
Picture

– Békés szándékaim jeleként kérem, fogadjon el tőlem egy apró ajándékot – nyújtott egy rózsaszálat a nő felé.
– Köszönöm – mondta színtelen hangon Isabella, s kissé tétovázva a virágért nyúlt.
– Talán nem tetszik? – szegezte neki a kérdést Edward.
– A húgom kedvenc virága, de igazság szerint én nem igazán kedvelem a rózsákat.
– S vajon miért? – A férfi a kelleténél erősebben nyomta Isabella kezébe a rózsát, melynek tüskéi mélyen belefúródtak a nő ujjaiba. A királynő fájdalmasan felszisszent a hirtelen fájdalomtól.
– Elment az esze? – fakadt ki. – Ez meg mire volt jó? – Rosszallóan szemlélte a kiserkenő vért.
– Talán ezért nem? Ó, elnézést kérek – szólt hamiskás mosollyal Edward, a megbánás minden jele nélkül. – Várjon, adok kendőt, amivel feltörölheti.
– Nem szükséges – nézett rá lesújtóan a nő, majd saját zsebkendőjével itatta fel a vért.
Picture

– Fájt, igaz? Pedig milyen gyönyörű virág! De, mint látja, bármilyen szép is, mégis fájdalmas sebet ejthet, ha nem vigyáz az ember. Akár a szerelem, nem gondolja?
– Ezt mégis melyik könyvben olvasta? – nyögte Isabella. Hogy jutott eszébe rózsákról meg szerelemről hadoválni? Talán volt valami a borban, vagy csak kezd megőrülni?
Picture

– Ha már a könyveknél tartunk, hadd meséljek el egy történetet. – A férfi ismét az ablak felé fordult, elmélyülten nézve az előtte álló gyertyák lángját. – Még régen történt, III. Richard uralkodása idején. Beatrice királyné megelégelte, hogy a férje egy közönséges parasztlányt, valami Helenát választott szeretőjének, s a férje nevében küldött egy hatalmas csokor rózsát a lánynak. Előtte azonban lassan ölő méreggel kente be a tüskéit. Tudta, milyen ügyetlen a lány, ezért biztos volt benne, hogy megszúrja magát. Így is történt, másnap reggelre holtan találták. Sokáig nem is tudták, mi történt vele. Csak évekkel a királyné halála után, a naplójából derült ki.
Picture

– Érdekes történet, de miért mondja ezt el most… – Isabellának elált a szava. A felismerés villámként csapott belé. – Hogyan…? – Érezte, hogy az ereje kezdi elhagyni, térde összecsuklani készült. Rémülten nézett az előtte álló férfira, aki ördögi mosollyal szemlélte.
– Azt hiszem, rájött – állapította meg Edward. Szája sarka diadalmas mosolyra húzódott.
Isabella szíve a torkában dobogott.
Picture

– Segítség – nyöszörögte, ám hangja még az ajtón át sem szűrődött ki.
– Hiába, úgysem jön senki. Az őröket már sikeresen leszerelték az embereim.
Isabella látása elhomályosult, forogni kezdett vele a világ. Még érezte, ahogy összecsuklik, és két erős kar kapja el. Utána tudatát elnyelte az üres, fekete semmi.
Picture

Peter mindent összepakolt már, szomorúan nézte a kocsit, amely a katedrális előtt várta, hogy Yacothiába vigye. A férfi sokáig gondolkodott, hogyan derült ki mindez, míg egyszer csak összeállt a fejében a kép. Nerissa! Hát persze! Az anyakirálynő volt az, aki Mariont gyanúba keverte, ezért próbálta rávenni arra, hogy ítélje el mindenképpen. Valamiért el akarta távolítani Mariont. Amikor ez nem történt meg, Nerissa bosszúból beszámolt a pádrénak az ügyeiről. Vajon miért akart ennyire megszabadulni Mariontól? Talán tudott valamit, amit nem kellett volna? Bárcsak élne még, akkor megkérdezhetné! Talán segíthetett volna neki. De így majd megkérdezi Nerissától személyesen. Volt vele némi megbeszélnivalója.
Picture

Peter a palotába sietett, egyenesen Nerissa fogadószobájához. Kopogás nélkül berontott, de az anyakirálynő nem tartózkodott a helyiségben. Türelmesen várt, hátha megérkezik, mikor  észrevett valamit. A könyvespolcon az egyik könyv nem volt rendesen a helyére tolva. Zavarta a szemét, mert nem bírta elviselni, ha nincs tökéletes rend és harmónia.
Picture

Odalépett hát, hogy rendesen a helyére tegye, ám ekkor váratlan dolog történt. A szekrény oldalra fordult, és egy titkos ajtó nyílt a helyén, ahonnan egy csigalépcső vezetett felfelé, valószínűleg a toronyba. Peter lélegzetvisszafojtva, habozás indult fel rajta.
Picture

Hatalmas helyiség tárult a szeme elé. Fenyegető lényeket ábrázoló kőszobrok, titokzatos kristálygömbök, furcsa füst, rotyogó üst, s a tükrök is mintha suttogtak volna. Az egyik asztalból fura lény dugta ki nyálkás, ocsmány kezét. Az egyik gömb mellett pedig egy emberi agy úszott valami gusztustalan, zöldes folyadékkal teli tartályban. A levegőt mágia töltötte be. Hiszen ez egy boszorkánytanya! Peter hitetlenkedve lépett közelebb. Szóval ez az anyakirálynő titka! Átkozott boszorkány!
– Hiba volt volna idejönnie – zavarta meg egy méltatlankodó hang. Nerissa alakja fenyegetően bontakozott ki a félhomályból.
Picture

Isabella lassan kinyitotta a szemét. Fogalma sem volt, hol van, ahogy azt sem tudta, mennyi ideig hevert öntudatlanul. Egy kényelmes ágyon feküdt, feje alatt puha párna volt. A szoba lassan kirajzolódott előtte, de nem ismerte fel a helyet. Lassan pislogott, majd fokozatosan visszatértek utolsó emlékei.
– Egyszerűen gyönyörű, amikor alszik.
Picture

Ez a hang! Isabella úgy pattant fel, mint akibe belecsíptek. Mellette egy széken Edward üldögélt, önelégült arccal figyelve őt.
– Remélem, kipihente magát – folytatta csevegő hangon a király. – Jó sokáig aludt.
– Aljas gazember! – sziszegte Isabella. – Ezt nem ússza meg! – Érezte, hogy a feje szinte széthasad. Valószínűleg a bódító szer miatt, amellyel a rózsák tüskéit bekenték.
– Css, nyugalom. Ne izgassa fel magát. – Edward megjátszott kedvességgel és aggodalommal felkelt, és közelebb lépett. – Majd’ elfelejtettem, legyen üdvözölve szerény hajlékomban. Jelenleg az advortoni palota vendégszeretetét élvezi.
Picture

– És most mit tervez? Meg akar ölni? – kérdezte Isabella. Hangja erőtlen volt, mégis elszántság érződött belőle. Tudta, innen nincs menekvés. Az ajtóig sem jutna el, vagy ha mégis, az ott várakozó őrök úgysem engednék tovább. Megrémítette a tudat, hogy ennyire ki van szolgáltatva fogvatartójának, de próbálta nem kimutatni.
– Megölni? Ugyan! – csodálkozott Edward. Magabiztos léptekkel megkerülte az ágyat, mint ahogy a sas köröz áldozata körül. – Miért gondol rögtön a legrosszabbra? Mit nyernék azzal, ha most megölném? Semmit. Ha ez lett volna a célom, akkor fel sem ébredt volna. Nem. Nekem egészen más terveim vannak. – Váratlanul mozdulattal lecsapott. Az ágyra vetette magát, erős karjával lefogta a nőt.
Picture

Isabella a férfi szemébe nézett, és páni félelem lett úrrá rajta a benne csillogó vágytól. Edward másik kezét a nő combjára csúsztatta, lassan haladt felfelé, majdnem odáig, ahol addig férfi nemhogy nem érintette, de nem is látta még őt. A lenge hálóing legkevésbé sem állta útját.