Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 9.

Már akkor tudtam, hogy a következő érv az emberek megnövekedett adakozó kedve lesz, amikor láttam, hogyan néz Gabriel az egyik bolt kirakatában lévő táblára. Nem volt olyan meglepő sem maga a felhívás (Állíts össze cipősdobozos ajándékcsomagot egy árvának!), sem pedig az, hogy az új barátom erre a témára is ráugrott. Nem ismertem őt olyan régóta, de már kitapasztaltam, hogy valamiért a jótékonykodás meg az emberi sorsok állandóan foglalkoztatták.

– Ma pedig a…

– Arról fogunk beszélni, hogy karácsony közeledtével az emberek szívesebben nyúlnak mélyebben a zsebükbe, hogy valami jót tehessenek – szakítottam félbe, és nagyon igyekeztem, hogy még a választékos beszédstílusát is másolni tudjam, ne csak azt az ünnepélyes arckifejezését, amit ilyenkor fel szokott ölteni.

Gabriel először meghökkenten nézett rám, aztán valami köhögés-röhögés tört fel a torkából. Próbálta elnyomni, de nem igazán sikerült neki.

– Eltekintve attól, hogy borzasztóan parodizálsz, igazad van – vette magához a szót. – Tudom, tudom, mi az ellenérv erre, hogy az embernek nem kellene apropó ahhoz, hogy segítsen, de…

– De már annak is örülni kell, hogy ilyenkor magukba néznek – válaszoltam neki engedelmesen, mint valami jó diák. Ő meg csak pislogni tudott.

– Nem tudtam róla, hogy szerepet cseréltünk, de tetszik. Milyen gondolataid vannak még a témában? – érdeklődött.

Őszintén?

Semmilyen. Jó, persze, beszéltünk ilyenekről az iskolában, a barátaimmal, a szüleimmel, láttam ilyen témájú videókat, olvastam róla cikkeket. De pont azért, mert már annyi helyen találkoztam a jótékonysággal, már abban sem voltam biztos, hogy meddig tart a világ befolyása, és hol kezdődnek a saját gondolataim.

De én azért mégis mondtam, ami eszembe jutott. Vajon más is csinál ilyeneket néha? Hogy nem gondolkozik igazán, csak mondja, ami jön, aztán lesz, ami lesz.

– Szerintem ez fontos, és nem az a lényeg, hogy mikor, milyen apropóból vagy mekkora értékben segítenek az emberek, hanem a szándék. Szóval ha valakinek a karácsony kell hozzá, akkor az… az jó. Függetlenül attól, hogy én nem vagyok nagy rajongója, azért látom, ha másoknak jót tesz. Nem feltétlenül a pénztárcájuknak, de…

– Ma jó napod volt, Grincs? – biccentette oldalra a fejét Gabriel.

– Jó. Miért? – pislogtam rá meglepetten.

– Sokkal szebben mosolyogsz, ha jó napod van. És könnyebben elfogadod, ha találsz valami szépet a karácsonyban.

Nem folytatta, de nem is kezdett szabadkozni, csak sétált tovább, én meg néhány lépéssel lemaradva követtem őt. Olyan természetesen mondta, hogy akár el is illanhatott volna a pillanattal, de bennem még mindig ott visszhangzott, hogy szerinte szép a mosolyom.

December 8. December 10.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.