Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 5.

Egyáltalán nem hittem, hogy bárki tudna olyat mutatni, amivel megváltoztathatná a véleményemet a karácsonyról, de nem sokkal három óra előtt mégis csizmába bújtam és kabátot vettem fel. Nem igazán Gabriel érvei érdekeltek, sokkal inkább szerettem volna megtudni, miért volt neki olyan fontos, hogy egy ismeretlen lány véleményét megváltoztassa a karácsonyról.

A szüleim nem voltak otthon, így nem kellett megmagyaráznom nekik, hová igyekeztem. Még világos volt odakint, de már ott lógott a levegőben, hogy alig egy órán belül koromsötét lesz mindenütt. El sem tudtam képzelni, vajon mit lehet szeretni ebben a kriptasötét időszakban.

Amikor megláttam Gabrielt a park bejáratánál, egy pillanatra felmerült bennem, hogy a vele való találkozásokat azért mégis csak tudom szeretni, csúnya időjárás ide vagy oda.

– Óóó, tudtam én, hogy jönni fogsz! – fordult felém vidáman ő is.

– Az jó, mert egészen fél órával ezelőttig én sem tudtam, hogy jönni fogok – nevettem el magam, de igyekeztem minél hamarabb abbahagyni, nehogy a nevetésem átforduljon valami kínos viháncolásba. Néha úgy irigyeltem azokat, akik bájosan tudtak kuncogni, nem pedig úgy, mint egy malac.

– Akkor nézzük is az első napunk témáját – vágott bele Gabriel, aki a jelek szerint nem volt a bájcsevejek híve. – Látod azt a bácsit? – biccentett a fejével egy idősebb, lerobbant külsejű férfira, aki a park egyik padján üldögélve húzta összébb magán a kabátot.

– Igen, de ha ő lesz a legerősebb érved a karácsony mellett, akkor veszíteni fogsz, remélem, tudod – vontam fel az egyik szemöldökömet kétkedőn.

– Az ő neve Earl, hajléktalan – folytatta Gabriel, mintha meg sem hallotta volna a rosszmájú megjegyzésemet. – Szerencsejátékfüggő, mindenét elveszítette, amikor a házára is jelzáloghitelt vett fel, majd a pénzt elveszítette az egyik klubban. Azóta már nem játszik, hanem gyűjti a pénzt, próbál kimászni a slamasztikából, de ez ugye nem olyan egyszerű. Szinte senkinek nem kell egy öreg, büdös csöves, ha van… gyakorlatilag bármilyen más munkavállaló. Meg ha koldulni próbál, akkor sem szívesen adnak pénzt az ilyennek.

Némán figyeltem a bácsit, akinek a tartásából, mozdulataiból semmi mást nem tudtam leszűrni, csupán annyit, hogy nagyon fázott. Akármennyire tartottam is a hajléktalanoktól (mert sokuk részeg és ijesztő volt), kezdtem megsajnálni őt.

– Viszont most következik a karácsonyi időszak, ami kiugrási lehetőség neki, mert megvannak az adottságai ahhoz, hogy télapójelmezbe bújjon – folytatta Gabriel mellém lépve. – A télapók nem lehetnek fiatalok, és mivel minden áruházban szükség van belőlük egy-kettőre, Earl is talált végre munkát. Nézd csak, nála van már a jelmez!

És valóban: a bácsi kissé reszkető kezében valami piros-fehér ruhadarabot fedeztem fel, és bár nem ismertem őt, mégis megmelengette a szívemet, hogy volt még számára remény. És a fene egye meg, a karácsony adta neki ezt a lehetőséget!

– Na jó, ma te nyertél – néztem Gabrielre, aki nem dörgölte az orrom alá, hogy tudta, csak mosolygott.

December 4. December 6.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Gregoretta
3 évvel ezelőtt

Így még nem voltam soha, hogy nem tudom eldönteni: meghatódjak, vagy nevessek?
Nagyon tetszett. *mosoly*
Bár saját hibájából került az utcára, mégis megsajnáltam Earlt, leginkább azért, mert belátta hibáját és igyekezett tenni valamit azért, hogy változtasson a helyzetén. Az pedig, hogy kapott télapó munkát, megmelengette a szívemet. Már épp majdnem megkönnyeztem (jaj, Greg, ne legyél már ennyire érzékeny!), aztán a végén a főszereplő Na jó, ma te nyertél mondata ezt valami egészen másba fordította át. Nem tudtam nem elnevetni magamat. *nevet*
Imádtam!