Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 4.

A péntekeknek mindig különleges helyük volt a szívemben, és nem csak azért, mert ilyenkor még télen is világosban értem haza. Tulajdonképpen a péntek azt jelenti, hogy az ember még a barátaival töltheti a nap felét az iskolában, de korán hazaérve elkezdődik a hétvége, és még két teljes nap pihenés áll előttünk.

Még a nulla fok körüli hőmérséklet sem tudott elkedvetleníteni, mert a hideg ellen egészen egyszerűen megkíséreltem védekezni azzal, hogy cuki, kötött sapkába és meleg kabátba bújva sétáltam hazafelé. Ilyenkor nagyobb volt a kísértés, hogy buszra szálljak, de általában nem tettem, már csak azért sem, mert sokkal több idő lett volna a megállóban ácsorogni, mint hazagyalogolni.

– Nahát, hová lett a morcos pofa, Grincs?

Minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam az arcomra kívánkozó mosolyt, de nem jártam sikerrel. Talán azért, mert az utóbbi napokban újra meg újra felbukkant, de már szinte vártam, hogy Gabriel megtaláljon. Ahogy felé fordultam, feltűnt, hogy ugyanaz a kék pulcsi volt rajta, ami eddig is minden alkalommal. Felmerült bennem, hogy hogy’ nem fázott még meg, de ahelyett, hogy erre kérdeztem volna rá, inkább csak vállat vontam.

– Péntek van, ilyenkor nem tudok nem örülni.

– Akkor sem, ha minden nappal egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz? – vonogatta a szemöldökét.

– Akkor sem – húztam ki magam, és közben teljesen önkéntelen volt a mozdulat, amivel megigazítottam a hajamat. Mindig ezt csináltam, amikor izgultam, márpedig valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az ő közelében elkezdtem izgulni.

– Ezt örömmel hallom – nyújtózott Gabriel. Nem volt nála iskolatáska, és bár erre már kifejezetten szerettem volna rákérdezni, nem tudtam, mert már folytatta is. – Gondolkoztam rajtad.

A kijelentése annyira váratlanul ért, hogy minden más kiment a fejemből, csak bámultam rá, mint valami idióta. Gondolkozott rajtam.

– Tényleg?

– Aha – bólintott ő. – Rajtad és a karácsonyon.

– Nem is tudom, ez a kettő hogy’ merülhet fel egy mondatban – fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt némileg sértetten. Na jó, talán csak tettettem.

– Hidd el, ha utálod a karácsonyt, sokkal többször fogsz találkozni vele, mintha szeretnéd, mert az emberek megjegyzik a grincseket. Én is megjegyeztelek. De nem is ezt akartam mondani – legyintett Gabriel. – Hanem azt, hogy szeretném, ha játszanál velem egyet.

Homlokráncolva torpantam meg azon a sarkon, aminél tovább eddig egyszer sem kísért, és próbáltam értelmezni a szavait. Mégis miféle játékot akart ő játszani velem? Talán valami jól álcázott horrorszökevény volt az ártatlan, már-már angyalkás külseje mögött?

– Nem tudom, akarom-e tudni.

– Pedig egyszerű. Holnaptól tizenöt napon keresztül mindig kiválasztok egy témát, egy tárgyat vagy valamit, ami a karácsonyhoz kapcsolódik, és megpróbállak meggyőzni arról, hogy igazából tetszik neked. Gondold át! Ha benne vagy, gyere holnap délután háromkor a parkba! – villantott rám egy vigyort. Aztán egy intést követően sarkon fordult, és otthagyott engem.

December 3.December 5.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments