Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 2.

Többek közt azért is utáltam annyira a telet, mert a nap világos óráinak száma drasztikusan lecsökkent. Ráadásul gyakorlatilag egész nap az iskolában rohadtam, mert amikor felkeltem és elindultam otthonról, még sötét volt, mire délután hazaértem, már besötétedett.

Természetesen az is csak egy ilyen ronda, borús (és mellesleg rohadtul hideg) reggelen fordulhatott elő, hogy átaludtam a telefonom ébresztőjét, és reggel kilenckor keltem fel, akkor is arra, hogy valami nincs rendjén. Nem is volt, mert akkor már rég matekon kellett volna ülnöm, nem az ágyamban fetrengeni.

Általában kényelmesen szoktam összekészülni reggelente, és csak a kedvenc agyzsibbasztó telefonos játékaim lecsekkolása után indultam el, ezúttal viszont kimaradt a teljes reggeli rutinom. Még fogat mosni sem volt időm, és ha valamit az álszent ünnepi lázban pörgő embereknél is jobban utáltam, na, az az volt, ha büdös a szám. Az iskola felé igyekezve tehát két kézzel túrtam a kabátom zsebébe abban a reményben, hogy találok valahol egy kósza rágót. Nem volt szerencsém.

Gondolatban éppen azt számolgattam, vajon belefér-e, ha beugrok a suli büféjébe, mielőtt bemegyek órára, de a fejben felírt egyenletem végül megoldatlan maradt, mert néhány méterrel magam előtt megpillantottam a tegnap délutáni srácot. Ugyanaz a kék kapucnis pulcsi volt rajta, de most ahelyett, hogy engem fárasztott volna mindenféle félig flörtölős megjegyzéssel, csak nézelődött céltalanul.

– Gabriel? – szólítottam meg mellé érve, mire felrezzent, és legalább olyan meglepetten fordult felém, mint a múltkori kifakadásom után.

– Grincs?

– Ha-ha – forgattam a szememet. – Nevem is van.

– Tudom, Grincs – bólintott, és ezzel egyszerre visszatért a mosoly az arcára.

– Ha ez akar lenni a bosszú, amiért nem mutatkoztam be, akkor jobb, ha tőlem tudod, hogy megtettem volna, ha te nem lépsz le köszönés nélkül, ami egyébként tök bunkó dolog, és…

– Te mindig ennyit beszélsz? – szakított félbe szórakozottan, és ezzel sikerült is megakasztania egy pillanatra. De csak egyetlen egyre.

– Nem. Csak akkor, ha felbosszantanak.

– Szóval felbosszantottalak? – húzódott szélesebbre a mosolya.

– Ne örülj, nem olyan nehéz, hogy ez teljesítmény legyen.

– Még mindig azon gondolkozom, miért vagy ennyire mufurc, Grincs.

– Talán ha nem hívnál így, nem lennék olyan mufurc – jegyeztem meg, de a jókedve ragadósnak tűnt, mert nem tudtam elfojtani egy kis kuncogást én sem. – De amúgy nem vagyok mindig ilyen, csak…

– Utálod a karácsonyt – fejezte be helyettem. – Mondtad már.

– De nem ez határoz meg, senki sem csak annyiból áll, hogy szereti-e a karácsonyt – szögeztem le, és én magam sem értettem, miért éreztem fontosnak ezt tisztázni. Gabriel már szólásra nyitotta a száját, de mielőtt válaszolhatott volna, én észbe kaptam, és újra megindultam az iskola felé. – Bocs, most mennem kell, mert csúnyán elkéstem már így is.

– Persze, menj csak. Grincs.

December 1.December 3.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

Feliratkozás
Visszajelzés
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Gregoretta
10 hónappal ezelőtt

Jaj, ez még az előző résznél is jobb lett! Imádtam Gabrielt. : D (Ő egyébként egy kicsit furcsa is nekem. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy a végén kiderül, ő valójában Gábriel angyal – ha már ugyanazt a nevet viselik –, de lehet, hogy ennél a történetnél feleslegesen gondolkozom természetfelettiben.)
Natalye-val pedig egyet tudok érteni abban, hogy valóban idegesítő, amikor az ember sötétben indul iskolába/munkába, és sötétben is ér haza. Ezt az egy dolgot én is utáltam, sőt, még most sem szeretem a télben.