Egy grincs karácsonya – December 17.

December a karácsony hónapja volt, ezt mindenki tudta, így teljesen általános jelenség volt, hogy a fényfüzérek, a műhó és az életnagyságú Mikulások hamarabb érkeztek meg, mint a fagy. Minden üzletből a már unalomig hallgatott ünnepi dallamok szűrődtek ki, az emberek másról sem tudtak beszélni, csak a karácsonyi menüről, az ajándékvásárlásról és az otthonuk kidekorálásáról.

Ugyanaz vett körül, mint amikor elsején magamból kikelve haragudtam a világra, amiért egy ilyen ünneppel büntettek engem, és most mégsem éreztem magamban feszültséget. Ahogy az iskolából hazafelé sétáltam, azt próbáltam megfejteni, vajon mi változhatott bennem. Biztos voltam benne, hogy ebben Gabriel keze volt, hiszen már több mint két hete dolgozott fáradhatatlanul azon, hogy meggyőzzön arról, hogy ez az időszak valójában szép. Viszont egyszerűen nem lehettem tényleg ennyire könnyen meggyőzhető, nem lehettem az a lány, aki egy fiú két szép szeméért és szép mosolyáért feladja az elveit.

– Grincs!

Amikor azon a vidám hangján szólított meg, rájöttem, hogy talán mégis az a lány voltam. Csak éppen nem a mosolya vagy a tekintete varázsolt el, hanem az, ahogyan beszélt. Ahogyan gondolkodott. Soha nem éreztem még hasonlót, de Gabriel szép lelkét mintha rendesen látni véltem volna.

– Felkészültél a visszaszámlálásra? – kérdezte, amikor mellé értem.

– A játékunkhoz?

– Is – merengett el a fiú. – De igazából már maga a karácsony is elég közel van. Szóval arra gondoltam, ma beszéljünk az adventi időszakról.

– Ez nekem már elég mellédumálásnak tűnik – vontam fel a szemöldökömet, de érezhette rajtam ő is, hogy nem volt igazán éle a szavaimnak. Mostanra már egyáltalán nem voltam olyan ellenálló, mint akkor, amikor beszélgetni kezdtünk.

– Pedig ez egy nagyon fontos, nagyon szép és még annál is izgalmasabb időszak – rázta a fejét Gabriel, én pedig nem szakítottam félbe, amikor kezdett belemelegedni a magyarázatába. – Nem véletlen, hogy vasárnaponként gyertyákat gyújtunk, a gyerekek pedig elsejétől huszonnegyedikéig minden nap adventi naptárt nyitogatnak. A karácsony nem egy csoda, ami csak úgy megtörténik az emberrel. Erre fel kell készülni, és most nem arra gondolok, hogy vegyünk ajándékokat és állítsunk fát, bár ezek is szép hagyományok. Viszont ahhoz, hogy igazi legyen az ünneped, elsősorban saját magadon kell dolgoznod.

– Ezt meg hogy érted? – ráncoltam a homlokomat.

– Akkor lesz igazán szép a karácsonyod, ha te magad azzá teszed – nézett a szemembe, és az elmaradhatatlan, már-már angyali mosolya nyomán furcsa melegség öntötte el a mellkasomat.

Talán mégsem arról volt szó, hogy feladtam az elveimet. Talán csak elkezdtem más szemszögből látni a dolgokat. Talán szerettem volna szebbé tenni a saját karácsonyomat, ha már Gabriel olyan keményen dolgozott, hogy segíthessen nekem.

December 16.

December 18.