Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 14.

A hétfőket sosem szerettem, és ezt fáradhatatlan lelkesedéssel ecseteltem mindig és mindenkinek. De amikor ébredés után azzal szembesültem, hogy odakint havas volt a táj, talán egy egészen kicsit szívesebben indultam iskolába a szürkeség ellenére is.

Egész nap azon gondolkoztam, vajon milyen témával fog előrukkolni Gabriel, hiszen a havat már korábban elsütötte, és hiába adta volna magát ma is erről beszélni, nem ért volna duplázni. Korábban sosem járt ennyit a fejemben Gabriel és a karácsonyi játéka, de ma egyre-másra azon kaptam magam, hogy a gondolataim elkalandoztak.

Hazafelé sokkal tempósabban lépkedtem, mint máskor, mert szerettem volna minél hamarabb elérni a szokásos találkozási pontunkat. Fel sem merült bennem, hogy Gabriel talán ma nem fog ott várni, hiszen eddig sosem hagyott cserben. És nem történt máshogy ma sem.

– Grincs!

– Gabriel – álltam meg előtte, és meg sem próbáltam leplezni a mosolyomat.

– Szerintem hétfőn én még ilyen vidámnak nem is láttalak – állapította meg. Ő sem tűnt éppen szomorúnak, de én egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor továbbra sem láttam rajta a kék pulcsijánál vastagabb ruhadarabot. Nem akartam, hogy megfázzon, és nem csak azért, mert akkor nem találkozhatnánk minden nap, és nem lenne lehetősége még majdnem egy hétig nyálasnál nyálasabb karácsonyi érvekkel bombázni engem. Hanem azért sem, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

– Miért nem öltözöl fel rendesen? – kérdeztem is rá, és őszintén reméltem, hogy ezúttal válaszolni fog.

– Nem fázom – biccentette félre a fejét mosolyogva, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami nem stimmelt vele. Annyira egyszerűen elintézte a témát, mintha csak egy kellemetlenkedő legyet hessegetett volna el. – Hogy állsz a barátnőd ajándékával?

Meglepett, hogy éppen ebbe az irányba próbálta terelni a beszélgetést ahelyett, hogy rögtön beleugrott volna valamelyik szívszaggató, drámai karácsonypárti történetébe.

– Még nem vagyok biztos benne, de szerintem egy bögrét fog kapni.

– Az nem túl eredeti ajándékötlet – jegyezte meg.

– Igen, a bögre magában még tényleg nem – ismertem el. – De arra gondoltam, hogy Harry Potter témájú varázsbögrét fogok neki venni, mert azt nagyon szereti.

– Mit gondolsz, örülni fog neki? – pislogott rám kíváncsian Gabriel.

– Igen! Bár ő igazából mindennek örül – gondolkoztam el egy kicsit. – Jó, ha őszinte akarok lenni, szerintem mindenki örül bárminek, amit csak úgy kap.

– Még te is? – érdeklődött a fiú, és bár az egész beszélgetés egy kissé gyanús volt, én csak rövid vállvonogatás után rábólintottam. – Akkor úgy tűnik, a mai témánkat is megnyertem.

– Nem is volt mai témánk!

– De igen, mégpedig az, hogy ajándékot kapni jó. Akkor is, ha csak egy rágóról van szó.

– Akkor jössz nekem egy rágóval – nevettem el magam. Ha nem lenne, Gabrielt ki kéne találni.

December 13.December 15.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments