Egy grincs karácsonya

Egy grincs karácsonya – December 1.

December elsején minden évben megkezdődik az őrület. De komolyan. Minden. Egyes. Rohadt. Évben. Nyilván már előtte is fel lehet fedezni egy-egy boltot, ahol ünnepi zene szól már október végétől, de aztán eljön ez a nap. És hirtelen mintha az egész világ megbolondulna, a kirakatok úgy néznek ki, mintha lerókázta volna őket egy csillámpóni, előkerülnek a kövér, piros ruhába bújtatott vénemberfigurák, a műhó meg minden, amit az emberek imádnak. Minden, amitől nekem feláll a hátamon a szőr.

Az emberek boldog karácsonyt meg kellemes ünnepeket kívánnak egymásnak már most, hogy még véletlenül se maradjon senki jókívánságok nélkül. Az se, akinek erre aztán marhára semmi szüksége.

Dühösen szaporáztam meg a lépteimet, de nem azért, mert még világosban haza akartam érni (ez egyébként is esélytelen volt, amilyen korán sötétedett ilyenkor), hanem egész egyszerűen nem akartam ezt a nyálas szeretet ünnepe dolgot befogadni hetekkel az esedékessége előtt. És az emberek egész egyszerűen nem voltak képesek felfogni a borsónyi agyukkal, hogy én tényleg nem szerettem a karácsonyt. Semmi tragédia meg családi csontváz a szekrényben, egész egyszerűen undorítónak tartottam, hogy ilyenkor még az ellenségednek is karácsonyi ajándékot kell venned, csupán azért, mert ezt várta tőled a társadalom.

– Ejnye, egy ilyen szép lánynak nem lenne szabad grimaszolnia – szólt rám egy tök ismeretlen srác, aki az egyik csicsás üzlet előtt ácsorgott, mint akinek nincs jobb dolga.

– Azt csinálok, amit akarok – fordultam felé, és bár akár még bóknak is vehettem volna a szavait, vitt magával az indulat, és jóformán ráförmedtem szerencsétlenre. – Utálom a karácsonyt, utálom az ajándékozást, utálom, utálom, utálom! Jogom van grimaszolni.

– Hé-hé, bocsesz – emelte maga elé a kezeit meglepetten a fiú. – Nem tudtam, hogy igazi grinccsel van dolgom.

– Nem vagyok grincs – szusszantottam, aztán amikor ő jelentőségteljesen felvonta szemöldökét, elnevettem magam, és ezzel egyszerre egy kicsit oldódott a mellkasomba gyűlt feszültség is. – Csak… grincs vagyok?

– Ezzel sincs semmi baj, csak kicsit indokolatlannak éreztem a kirohanásodat. Meg ami azt illeti, hangosnak.

Homlokráncolva néztem körbe, de szerencsére a legtöbben nem figyeltek fel rám, vagy ha korábban néztek is, már elfordultak. Visszafordultam a fiú felé, aki viszont továbbra is engem méregetett.

– Mi van?

– Csak azt próbálom kitalálni, tulajdonképpen mi bajod van a karácsonnyal – válaszolta, mintha mi sem lenne természetesebb, mint egy vadidegennel szóba elegyedni, majd azt kielemezgetni. – Amúgy Gabriel vagyok.

– Jó tudni? – vontam fel a szemöldökömet értetlenkedve. – Ha így próbálsz csajozni, szólok, hogy nem nagyon működik.

Erre visszakozás vagy bocsánatkérés helyett elkezdett nevetni, sértetten fordítottam neki hátat. Amikor pedig visszapillantottam rá a vállam fölött, már sehol sem láttam őt, és bár soha nem mondtam volna ki hangosan, egy kicsit sajnáltam, hogy nem köszönt el tőlem.

December 2.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

Feliratkozás
Visszajelzés
6 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Gregoretta
6 hónappal ezelőtt

Aranyos történet, ami megmosolyogtat. *mosolygósfej*
Mindkét szereplő kicsit “dilinyós” a maga módján, de pont ez teszi őket cukivá, a helyzetet pedig humorossá. Tetszett.

Te is jól fotózol.

Gregoretta
6 hónappal ezelőtt
Válasz neki:  Ruby

(Egyébként pont tegnap óta fontolgatom, hogy valamelyik nap megnézzem a Grincset, amit kb. 666 évvel ezelőtt, gyerekként láttam. Szóval jól beletrafáltál ezzel. :D)

chelsea
6 hónappal ezelőtt

Nagyon tetszik! :))) Sajnálom, hogy ilyen picike rész volt, de ha az előző bejegyzésből jól értelmeztem, akkor Karácsonyig minden nap olvashatunk belőle, ugye? :)) Kíváncsian várom a további részeket, bár nem ígérem, hogy mindig írok kommentet, de tuti biztos, hogy elolvasok minden egyes epizódot! 😀