Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 12. Önvád

Azt hittem, elértem azt a pontot, amikor már nem jöhet rosszabb, és nem érezhetem magam pocsékabbul, hiszen ázott arccal ültem a fal mellett, és nem tudtam, mikor fogy el a könnyem. Úgy hittem, nem vagyok képes abbahagyni a sírást, míg ki nem száradok.

Picture

Azt akartam, hogy vége legyen, vagy ébredjek fel, nemcsak ebből a helyzetből, hanem az egész újdonsült világból, amelynek tudatában lettem. Ez azonban nem történhetett meg. Tudtam, hogy össze kell szednem magam és segíteni, de nem ment. Teljesen belemerültem az önsajnálatba, és inkább nem is gondoltam arra, amire csak nemrég jöttem rá: mindez miattam van.
Hirtelen egy nő tűnt fel a folyosó végén, ugyanaz, aki közölte anyával, hogy felfedezték a rejtekhelyet. Reméltem ő majd segít rajtam valamivel, akármivel.

Picture

Felém tartott, de csak akkor néztem rá, amikor már egészen közel jött. Lángvörös tincseit kezével igyekezett kisöpörni arcából, mikor megállt előttem, kevés sikerrel, zöld szemeivel pedig úgy nézett rám, mintha a lelkembe látna. Elfordítottam a fejem.
– Szia! – köszönt és csípőre tette a kezét. – A nevem Wenorah, szólíts, ahogy akarsz. – Közölte teljes higgadtsággal.
– Hello! – köszöntem vissza bemutatkozás nélkül, hiszen úgyis tudta, ki vagyok. Kerültem a tekintetét, hátha leplezni tudom a könnyeim, de egy percig sem gondoltam, hogy sikerül.

Picture

– Szívesen vigasztalgatnálak, hidd el, de sajnos sietnünk kell. Csak annyi időnk van, amíg ideérnek, és kitalálják, hogyan jutnak be. – A kezét még mindig a levegőben tartotta, de én nem nyúltam érte. – Reenét elfogták, és most már Aurorát és Olivert is. Conor meglépett, ahogy vártuk tőle, de épp Missyt igyekszik észhez téríteni, mivel egyelőre használhatatlan – hajtotta le a fejét, de nem tűnt nyugtalannak. Én viszont hirtelen nem kaptam levegőt, hiszen miattam még többen kerültek veszélybe. – Nath megpróbálja kiszabadítani a többieket. Emma pakol, Ayleth, Blake és Ivory szintén, Nemeeneonnak mindig valami dolga van, szóval segítened kéne kiköltöztetni a többieket.
Hatalmas szemekkel néztem rá, és meg sem fordult a fejemben, hogy felálljak, ő türelmesen várt, mintha nem is érdekelné, hogy megismétlődhet az, ami megtörtént húsz éve.

Picture

– Tudod, Marilyn, én nem aggódom a támadások miatt, szívósabb a szervezetem, mint a többségé, de azért laknak itt olyanok, akik meghalhatnak. Szóval, felkelnél? – Nem éreztem a hangjában semmiféle gúnyt, iróniát vagy sürgetést, de megértést, vagy kedvességet sem.
Bólintottam és megfogtam a kezét, ő pedig segített felállni, majd hirtelen elindult arra, amerről érkezett.
– Muszáj összeszedni azokat, akik nincsenek egészen ép elmeállapotban – motyogta alig hallhatóan, feltehetően nekem.
Elindultam utána. Minden annyira valószínűtlennek tűnt és egészen lehetetlennek, talán egy rossz álomra emlékeztetett, mégsem jutott eszembe egyszer sem, hogy küzdjek az ébredésért, mert a kuszaság ellenére valóságnak tetszett.

Picture

Egy ajtó mögött tűnt el hirtelen a vörös hajzuhatag, nekem pedig sietnem kellett utána, nehogy elmulasszam társai megismerését, és kielégítetlenül maradjon kíváncsiságom.
Belépve semmi különös nem fogadott, csak egy hölgy, talán hetven körül lehetett, aki csipkével takart karosszékben ült, és teát szürcsölgetett mintha semmit sem sejtene a történtekről.

Picture

– Előre bocsátom, hogy nem kívánok menekülni – szólalt meg határozottan mindennemű üdvözlés nélkül. – Csak az időtöket vesztegetitek. Engedjétek, kérlek, hogy kiélvezzem az utolsó teám.

Picture

Szájához emelte a csészéjét, és igyekezett minél inkább levegőnek nézni minket.
– Brunhild néni, nagyon jól tudja, hogy ez nem választás kérdése. Senkit sem hagyunk itt – szólt Wenorah közömbös hangon, és egy mellékajtó felé vette az irányt. Követtem, mert nem lettem lelkes attól a gondolattól, hogy az idős nővel maradjak egy légtérben.
Elbambultam, ahogy beléptünk a szobába, amely konyhának tűnt, másodpercekkel később pedig már elképedve álltam, hiszen gyümölcsök és tányérok emelkedtek fel hirtelen, a hűtő is magától kinyílt, és tartalma a sarokban álló ládába vándorolt.

Picture

– Az élelmiszer túl értékes ahhoz, hogy itt hagyjuk – szólt a lány, mintha magyarázkodni akarna nekem. – Én ezt elviszem, addig beszélt rá Brunhild nénit, hogy jöjjön velünk. – Ezzel otthagyott érintés nélkül húzva maga után a ládát.
Talán büszkének kellett volna lennem arra, hogy egy ilyen fontos feladat véghezvitelét bízták rám, de fogalmam sem volt, mégis hogyan kellene csinálnom. Talán anyának sikerült volna, de én nem ő voltam.

Picture

– Öhmm… – kezdtem kilépve az előző helyiségből. – Brunhild néni, miért érzi úgy, jobb lenne meghalnia? – Igen, egy ilyen személyes kérdés nagy eséllyel előrelendíteni látszott küldetésem. Ennek ellenére rám emelte tekintetét, és érdeklődést véltem felfedezni arcán.
– Mindenki meghalt – mondta. – Várom már az én időm, mert nélkülük semmi értelme sincs hosszú életemnek. Kétszáznegyven éves vagyok, és a testem egyre inkább elhagyja magát. Ötven évem lehet még, talán annyi sem.

Picture

Meglepettem néztem, hiszen nem hittem volna, hogy válaszol nekem. Úgy éreztem, talán beszélnem kellene még, de semmit sem voltam képes kinyögni.
 Az emberek mindig is vágytak a halhatatlanságra – szólalt meg újra. – A halhatatlanok pedig folyton meg akarnak halni. Talán az én állapotom a legszerencsésebb. Eleget éltem ahhoz, hogy a megunjam azt, és vágyjam a halált.
 A halhatatlanság valóban vonzó gondolat – kezdtem. – De, ha már halandóak vagyunk, miért ne töltsük ki életünk minden percét? Nem fél attól, hogy valami fontosról marad le? – Közhely volt, én a saját szemembe nevettem volna, de ő idős volt, és nő, akár működhetett is.

Picture

 Ugyan miről maradnék én le? – szemében töprengést láttam, még a csésze is megállt a kezében, ami az előző módszer folytatására biztatott.
 Az élet mindig tartogat valamit számunkra, és legyen az jó, vagy rossz, meglepetést okoz, és ezzel értelmet ad élni. – Azt hittem, lehányom magam, de sikeresnek látszottam, és volt még pár világmegváltó bölcsesség a tarsolyomban, amiket Fannytól hallottam, bár az ő szájából jobban hangzottak. Valószínűleg, mert ő el is hitte őket.
– Talán valóban meg szeretném érni, hogy lássam elpusztulni a barátaim gyilkosait. – Felállt, és az ajtó mellett álló fogashoz sétált, ahol sálat és meleg pulóvert vett.

Picture

Wenorah nyitott be, és meglátva az útra készen álló hölgyet, csodálkozó arcával majdnem felülmúlta az enyémet. Nem igazán értettem, hogyan sikerült az élet szépségétől a bosszúig vinnem a gondolatait, mindenesetre teljesítettem a feladatom.
– Kedvesem, becsomagolnád, kérlek a csipketerítőim is? Igen nagy munka volt elkészíteni őket még gondolattal is – fordult a lány felé Brunhild néni, és egy sapkát is a fejére húzott. – Hogyne! – válaszolta a kérdezett. – Kérem, keresse meg Emmáékat. Úgy hiszem, az északi kijárat környékén lehetnek. – Az idős nő csak bólintott, és kilépett az ajtón.

Picture

– Nem hittem, hogy valóban hasznodat veszem, de kellemesen csalódtam – fordult felém ezúttal mosollyal az arcán, és közben magához rendelte a terítőket, majd elhelyezte őket az egyik asztalon. – Gyerünk, vannak még! – csapta össze a kezeit, és az ajtóból még visszafordulva a semmivel tette egyenlővé a szoba berendezését.

Picture

– Elképesztően hosszú időbe telik megtanulnunk, hogyan teremtsünk tárgyakat. Az elpusztításuk megtanulása ehhez képes nevetségesen könnyű. – Nem válaszoltam, csak hümmögtem, hátha az elég.
A következő szobát nem tudtam hová tenni, káosz volt az egész. Esküvői kellékek hevertek a földön, sminkek és cipők, a falak mellett menyasszonyi ruhákba öltöztetett babák sorakoztak, az egyik sarokban pedig urna állt szőke férfi vigyorgó arcképe alatt. Gesztenyebarna lány ébredezett a szemben álló fehér kanapén, majd köszöntött minket szelídén, minden érzelem nélkül.

Picture

– Bethany, drágám, biztosan tudsz már róla, hogy felfedezték ezt a helyet. Sürgősen itt kellene hagynunk. – Wenorah nem vette le szemét a különös teremtésről, és először érzelmeket láttam az arcán.
– A halál lesz osztályrészük – sziszegte. – Akkor nem tudtam megmenteni Jeremyt, most ők nem élik túl.
Szörnyű volt nézni, ahogy a bosszúvágy mindenki felett átveszi az uralmat, és egyedül marad, mint korlát, amelybe kapaszkodva nem tűnik értelmetlennek az élet.
– Annak is eljön majd az ideje – hajtotta le fejét a vörös lány. – Azonban nem most. Most még menekülünk. – Lesújtott volt, de nem tehetetlennek tűnt, inkább megfontoltnak.

Picture

– És maradjanak tetteik megtorlás nélkül? – a falon függő tükörhöz lépett, és talán haragvó arcát figyelte. – Ez alkalom lehet a visszavágásra.
– Nem áldozhatjuk fel a többieket. Beth, kérlek! – könyörgött, és úgy tűnt, sikerül rávenni a távozásra. – Keresd meg Emmát, és induljatok el kifelé.
– Ígérd meg, hogy bűnhődni fognak! – kiáltotta. – Ígérd meg, hogy kínban fognak meghalni!

Picture

El voltam képedve. Nem hittem azt, hogy efféle rosszakarás létezhet, és azt sem, hogy szembesülve vele képes leszek teljesen egyetérteni. Semmi kétségem nem támadt afelől, hogy mind megérdemlik. Elég volt ránéznem Bethanyra.
– Nem ígérhetek semmit. De azzal, ha meghalunk, nem jutunk ehhez közelebb. – Wenorah egyszerre tűnt kegyetlennek, és bölcsnek, és bár egyetértettem vele, legszívesebben magam is maradtam volna, még ha semmi hasznomat sem vennék.
Végül az összetört lány is elindult anya keresésére, Wenorah pedig karba font kézzel megállt még az ajtó előtt, és a szemem előtt hirtelen minden elhomályosult, majd semmivé lett.

Picture

– Ez azért kell, hogy ne gondolkodjanak, honnan szereztük ezeket a dolgokat – szólt keserű arcom láttán. – Túl sokat tudnak rólunk.
– Kedvelted őt, igaz? – kérdeztem tőle nem az ő gondolatmenetét folytatva, elindulva újabb cél felé. Nem szólt csak bólintott összeszorított ajkakkal. – A támadásban halt meg a vőlegénye? – Ismét csak bólintott, és nem zavartam tovább.

Picture

A folyosón Conorral találtuk szembe magunkat, aki éppen egy fiatal srácot rángatott. A fiú vergődött, de a másik szorosan tartotta, és nem engedte kicsúszni a kezei közül. Végignéztem rajta, a szemei gyötörtnek tűntek, és kitágultak a szabadulni akarástól. Wenorah sietve feléjük indult segíteni.

Picture

– Tristan, nyugodj le! – kiáltott rá a fiúra, de az csak egy érthetetlen mondatot igyekezett kinyögni, ami gyanítom azért lett csak motyogás, mert Conor felkarja a szájához nyomódott. – Mar, menj arrébb! – kiáltott felém, de későn, és éreztem, hogy valami láthatatlan erő ledönt a lábamról, és a falhoz vág.

Picture

– Ezt nem kellett volna, Tristan! – hallottam még Conor hangját, majd egy csattanást, mielőtt elsötétült a világ. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy az őrjöngő srác a földön fekszik, Weno pedig előttem guggol.

Picture

– Jól van – fordult hátra Conorhoz és felsegített. – Missyt sikerült megnyugtatni? – kérdezte tőle aggódva.
– Igen, éppen összeszedi Sir Boriont és Leroyt.
– Akkor nekünk már semmi dolgunk – pattant fel a lány, és kinyújtóztatta karjait.
– Elvihetnétek Tristant – vigyorgott a férfi. – Minden mást elintézek.
Szédelegtem még, de követtem a vörös hajkoronát, akinek tulajdonosa a földön húzta maga után az eszméletlen srácot, mit sem törődve azzal, hogy a padló felhorzsolja fehér bőrét. Néhány pillanat után jöttem csak rá, hogy jelentéktelen bosszú volt, hiszen minden keletkezett seb eltűnt azonnal.

Picture

Anyát az irodája ajtajában találtuk meg egy ismeretlen férfival, aki egy táskát szorongatott, és úgy tűnt, valamiről győzködni akarja rendíthetetlennek tűnő édesanyámat.

Picture

– Azok a kutatások nagyon fontosak, te is jól tudod! Nem hagyhatom, hogy Conor csak úgy elpusztítsa őket! – fakadt ki, észre sem vette, hogy mi is itt vagyunk.
– Leroy, én tudom, hogy azok, de azok érzékeny dolgok, temérdek idő, míg összecsomagolod őket, addigra mi már halottak leszünk! – válaszolt neki, és közben ránk nézett, jelezve, hogy észrevett.

Picture

– Akkor legalább csak tegyék láthatatlanná, és később visszajövök értük – könyörgött a férfi, de anya hajthatatlannak tűnt.
– Figyelni fogják ezt a helyet – próbálkozott. – Nem lehet, Leroy, öt percen belül elindulunk, addigra legyél a kijáratnál!
– Elképesztő! – Már ordított. – Itt állunk, mindenkinek páratlan képessége van, és képtelenek vagyunk megmenteni néhány kémcsövet. – Azzal elvonult rólunk tudomást sem véve.

Picture

– Itt vagytok, nagyszerű! Gyertek utánam!

Picture

Így tettünk, míg egy nagy teremhez nem értünk, ahol az egyik falon több méter széles lyuk tátongott, előtte pedig ismerős és ismeretlen arcok sorakoztak, valamint egy ládákkal megpakolt szekér. Elindultak, s mi követtük őket.
A szívem pedig nyughatatlanul kalapált.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés