Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 11. Idegen illat

Hevesen dobogott a szívem, mikor Missy bekopogott anya ottani irodájának az ajtaján, és a lüktetés még inkább fokozódott, mikor megmozdult a kilincs. Egy sápadt női fej tűnt fel a résből, akiben alig-alig láttam a saját anyámat, de nem lehetett más.

Picture

– Missy, te bejössz! Marilyn, maradsz! – Egy világ dőlt össze bennem, mikor hangos csattanás kísértében majdnem fejbe vágott a világos fenyőlap és eltűnt mögötte a csupán öt másodperce visszaszerzett anyám és a lány, aki elhozott hozzá.

Picture

Egy darabig egy árva szó sem hallatszott, sőt később se, így leültem a fal melletti kényelmetlen padra, és komolyan eltöprengtem rajta, hogy elkezdjek-e sírni. Eldöntöttem, hogy nem fogok, valami mégis kezdte elhomályosítani a látásom.

Picture

Talán öt perce ülhettem ott, amikor éktelen kiabálás ütötte meg a fülem:
– Mi az, hogy Aurora és Oliver is ott volt?! – Ez a mondat volt az első, amit kihallottam és nem értettem, hogy miért pont ez volt az a tény, ami kiütötte anyámnál a biztosítékot.
Néhány percig ismét semmi sem történt, majd megint felzendült a kedves szülőmre jellemző kioktató hang, amit én is sokszor tapasztaltam annak idején:
– Mi?! Hárman mentek el Reeneért? – Kétszer olyan hangosan szólt, mint az előbb és legalább tízszer olyan dühösen.
Ijedtemben felugrottam a kemény padról, mikor kivágódott az ajtó és drága, jó anyám ékes káromkodássorozat kíséretében kilökdöste Missyt a folyosóra.

Picture

– Több mint húsz éve azért küzdök, hogy titokban maradjon ez a hely, erre az első kritikus helyzetnél elbaltázzátok! – fenyegette a rémült lányt a mutatóujjával, mintha egy kisgyereket fegyelmezne, mert nem hajlandó megenni a spenótot. – Akkor most szépen vedd igénybe azokat a csodás képességeidet, és nagyon gyorsan hívj vissza abból a háromból legalább kettőt, mert nem állok jót magamért!

Picture

Missy futólag, együttérzően rám pillantott és elrohant a korábbi szoba irányába. Olyan szinten össze voltam zavarodva, hogy képtelenségnek számított az összefüggő gondolkodás, így a magyarázatra, valamint anya viszontlátására ácsingózva, óráknak tűnt az a néhány másodperc is, amíg az ajtóban állt és a távozó lányt figyelte.

Picture

– Jaj, Marilyn! – ölelt meg végül olyan hirtelen, hogy majdnem megállt a szívem rövid időn belül másodszorra. Hozzábújtam és beszívtam ruhája illatát, de az nem olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Hát még ennek is változnia kellett? Az egyetlen emléknek, ami az otthonhoz kötött, még annak is el kellett vesznie?
– Anyu – szipogtam és nem a megfázás miatt –, úgy hiányoztál!
– Te is nekem, kicsim, te is nekem – suttogta és a hangja megnyugtatott. – Gondolom, kíváncsi vagy mindenre – engedett el és az arca felderült, én pedig szerencsétlenül bólintottam.
Beterelt az irodájába, ahol az első dolog, amit a tükörben megláttam az íróasztalán lévő kép volt rólam.

Picture

Mélyen megérintett a tudat, hogy annak ellenére, hogy titokban volt egy másik élete is, még mindig fontos vagyok neki. Elmosolyodott, mikor észrevette, hogy a fényképet nézem, majd hellyel kínált egy, a padnál sokkal kényelmesebbnek tűnő kanapén. Szinte belesüllyedtem a párnába, úgy éreztem, ott helyben alszom el, de győzött a kíváncsiság. Anya odahúzta a székét és leült velem szemben, nagyot sóhajtott, majd belefogott:

Picture

– Hosszú lesz, ha esetleg előtte ennél vagy innál valamit, esetleg lezuhanyoznál, akkor… – Mindaddig eszembe sem jutott az, hogy én egy erdőben aludtam a levelek között, és nem ettem semmit egy ideje, de most hirtelen zavarni kezdett mindez, így éltem a lehetőséggel.
Felajánlotta, hogy az irodájához tartozó fürdőben letusolhatok, ő pedig közben megkér valami Ayletht, hogy csináljon ételt.
Rettentően kapkodtam, annak ellenére, hogy a bőrömről lávaként lefolyó forró víz teljesen átmelegített, sokat enyhítve a náthámon és felébresztve még alvó porcikáim. A hajam szárítására viszont már nem pazaroltam időt, inkább egy törölközőt a fejemre csavartam és fürdőköpenyben visszaültem a kanapéra, amely előtti asztalon időközben egy bögre tea és rántotta termett.

Picture

Habzsolni kezdtem az ételt, anya közben visszaült velem szembe, és nem várta meg, míg befejezem az evést, mesélni kezdett:

Picture

– Missy mesélt már egy keveset, tudod, hogy ők nem pusztán emberek – Megállt, kifújta a levegőt és csak utána folytatta. – Szóval, évekkel ezelőtt történt egy tragédia, ami azóta is rányomja a bélyegét az életükre. Nagyrészt ezért kerültem én képbe. Úgy sejtem, erre vagy leginkább kíváncsi. – némán bólintottam. – Miután a csoportjuk nagy része eltávozott, nem mertek egy helyen maradni, ezért vándoroltak, és igyekeztek megélni valahogy.
– Kik támadták meg őket? – kérdeztem tele szájjal.

Picture

Felállt, és ablak híján, az egyik falon lévő képhez sétált.
– Valamikor régen, mikor még hittek a varázslatban, alapult egy társaság, amely felesküdött arra, hogy akár az életük árán is elpusztítják őket, mert úgy vélték, létezésük nem természetes. – A halántékát kezdte masszírozni, ebből tudtam, hogy ideges. – Nos, én úgy vélem, az ilyen emberek csak unatkoznak, manapság pedig főleg, ugyanis egész hadsereg szerveződött már ellenünk. – Többes számban beszélt, mintha ő is közéjük tartozna.

Picture

– Hogyan sikerült elpusztítaniuk őket? Hiszen elvileg varázserejük van, vagy mi a szösz – értetlenkedtem.
– Valami olyasmi – mosolyodott el miközben visszaült.
– Egyszerűen nem számítottak ilyen mértékű veszélyre. Hatalmas lett a káosz, mikor feleszméltek. Nem vártak semmilyen támadást, csupán egyetlen alagút szolgált vészkijáratul. Itt érte őket a támadás. Voltak néhányan, akik képesek regenerálni magukat még elég súlyos sebek esetén is. Ők felvették velük a harcot, és végül pedig mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett.

Picture

– Azok, akik maradtak, az utcán kötöttek ki, nem volt hová menniük, a vezetőjük pedig felszívódott egy kis időre. És akkor egy tüneményes kislányon keresztül megtaláltak engem, akiben túlságosan is működtek a hormonok, és nagyon szeretett volna gyereket.

Picture

– Ennivalót kért csak, nekem meg nem volt szívem otthagyni, így hazavittem, adtam neki enni, majd kifaggattam. Missy volt a neve. – Elmosolyodott az emléktől és szemében melegség tükröződött. Belém nyílként hasított a felismerés.
– És Missy elmondott neked mindent? – toltam el magamtól az üres tányért, majd kiittam a teám.

Picture

– Nem, dehogy. Viszont elmesélte, hogy nemrég haltak meg a barátai és most azokkal él az utcán, akik életben maradtak, és hogy a szüleit sosem ismerte. – Keserűen mosolygott és az ajkába harapott. – Látnod kellett volna azt a fájdalmas tekintetet, azt a bölcs és mégis fiatal arcocskát. Úgy megsajnáltam…
– Pedig Missy nem valami sajnálnivaló lány – húztam el a szám féltékenyen, hiszen még az anyám is rajongott a gót lányért, akire olyannyira irigy voltam.
– De akkor még az volt. – Mióta beszélt, először láttam a szemében könnyeket, de azokat is igyekezett eltüntetni. – Ragaszkodtam hozzá, hogy ott aludjon nálunk, Simon pedig nem tiltakozott. Másnap korán reggel pedig bekopogott hozzám két idegen és Missyt kereste.

Picture

– Wenorah és Nathan volt. Még biztosan nem találkoztál velük. Röviden körülbelül a történet úgy fest, hogy tiltakoztam az ellen, hogy elvigyék Missyt pizsamában és plüsspapucsban, mire Weno kiakadt, és a nagy zokogásban elkezdte lebegtetni a tárgyakat maga körül – Könnyedén mondta, mintha semmi meglepő nem lett volna ebben.

Picture

– És nem akadtál ki, vagy kezdtél sikoltozni? – kérdeztem nagy szemekkel, mire csak megrázta a fejét hümmögve.
– Nyilván meglepődtem – mosolyodott el. – Elmondták, hogy kik ők, és tulajdonképpen mi történt velük. Annyira ki voltak, hogy nem is foglalkoztak azzal, bízhatnak-e bennem. Ha engem kérdezel, elég nagy ballépés volt, nagy szerencséjük volt, hogy rólam volt szó. De szegények egyszerűen annyira nem emberien gondolkodnak. Sok dolgot nem értenek a világunkból, vészhelyzetben pedig teljesen leblokkolnak.

Picture

Kopogtak, összerezzentem a hangra, mert úgy belemerültem a történetbe. Anya felpattant és az ajtóhoz sietett, amely előtt egy különös nő tűnt fel és kihívta a folyosóra. Beszéltek pár percig, de nem hallottam, hogy miről, pedig nagyon füleltem.

Picture

Néhány perccel később letörten jött vissza a táskámmal a kezében. Egy pillanatra megállt és meredten nézett rám, majd ledobta és kinyitotta.

Picture

– Marilyn, öltözz! – A cipzárral vacakolt, de sehogy sem sikerült kinyitnia, majd kis idő után feladta, a padlóra rogyott, és zokogni kezdett.
Melléléptem, és leültem mellé, hátha segít a közelségem, bár ebben erősen kételkedtem.
– Mi baj, Anya? – kérdeztem meg értetlenül, de csak megrázta a fejét.
– Elszúrták! – kiáltotta a képembe, mintha csak nekem szólna. – Százszor elmondtam nekik, hogy figyeljenek arra, hogy hányan mennek el egyszerre és elszúrták! – Tekintete félelmet és aggodalmat sugárzott, teste remegett. – Jól van, elmentek ketten, plusz Conor, ez még éppen belefér, de nem igaz, hogy nem voltak képesek várni egy órát, hogy csak egyszerre ketten jöjjenek vissza!

Picture

Akárhogyan is próbáltam megérteni, amit magyarázott, nem ment. Feltételeztem, hogy ez a történet folytatásában lett volna benne. És őszintén szólva, nem ez volt az a dolog, ami annyira foglalkoztatott. Sosem láttam még őt sírni, vagy ennyire kiborulni. Mindig kemény és megingathatatlan volt, még akkor sem roppant össze, amikor apa meghalt. Sosem gondoltam, hogy ennyire fontos lehet neki megvédeni ezt a csoportot.
– Mit csinálok én? – pattant fel hirtelen. – Nincs idő búslakodni vagy bűnbakot keresni, cselekednünk kell! – csapott ököllel a tenyerébe olyan elszánt arccal, amilyet megszoktam tőle.
Gyorsan kerestem magamnak ruhát, és felvettem, félig vizes hajamat lófarokba kötöttem, anya addig az irodájából szedett össze apróbb tárgyakat, papírokat és hajigálta be őket egy ládába.

Picture

– Menj, keresd meg Missyt, kérlek! – fordult felém az íróasztala mögül pillantásával jelezve, hogy nem akar vitatkozni. – Segíts neki pakolni!
– Elmondanád, mi történt? – kérdezem meg mégis makacsul.
– Felfedeztek minket. Menekülnünk kell – közölte velem nyugodt hangon és arcáról eltűnt az előbbi rettegés.

Picture

Engem viszont elöntött a félelem, földbe gyökerezett a lábam, és egy pillanatig csak álltam és néztem rá, szemeimben a kétségbeesés mellett tükröződött a hinni nem akarás. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy talán otthonra leltem, s elveszíthetem újra az anyámmal együtt.
– Siess már! – utasított egy nyugodt hang, és én azt tettem, amit parancsolt.
Karomra kaptam a cuccaim, és kisiettem a folyosóra.

Picture

Missyt kerestem, de nem leltem rá sem a társalgónak vélt szobában, sem a folyosókat róva, így kényelmetlen érzéssel bár, de bekopogtam a szobájába.

Picture

– Gyere be! – hallottam bentről egy ismerős, feldúlt hangot.
Tétovázva tettem a kezem a kilincsre és nyomtam le. A zárnyelv halk kattanással húzódott be, majd az ajtó hang nélkül nyílt ki. Missy az ágyán feküdt mozdulatlanul, és valószínűleg a falat bámulta.

Picture

– Ne haragudj, hogy így kell látnod – nyelte csuklott hangon. – Húsz éve tanulom, hogyan fojtsam el az indulataim, de a mai napig nem megy. – Nem éreztem kárörömöt azért, hogy összetörve látom azt, akire olyannyira irigy vagyok és jó érzéssel töltött el, hogy nem vagyok egy szívtelen, önző dög, hanem mikor kell, tudom azt érezni, amit az etika előír.

Picture

– Én… – kezdtem, de a mondat befejezetlen maradt. Conor viharzott be a szobába nem törődve azzal, hogy beszélgetünk.

Picture

– Missy! Kicsim, én úgy sajnálom. Egyszerűen nem gondolkodtam. Én csak… – lehajtotta a fejét, majd rám nézett. Rögtön értettem a tekintetéből, hogy azt akarja, menjek el. Bunkóságnak éreztem, hogy csak úgy elküld, de azért mentem.
– Akkor én, visszajövök később – mondtam ahelyett, hogy elejtettem volna egy csípős megjegyzést, és kiballagtam a folyosóra.

Picture

Egyszerűen képtelen voltam arra, hogy önálló döntést hozzak. Azt akartam, hogy valaki mondja meg, mit tegyek, és ne nekem kelljen viselnem a súlyt.
Éreztem, ahogy egyetlen, magányos könnycsepp legördül az arcomon és lehullik a kézfejemre. Egy darabig összeszorított ajkakkal néztem, ahogy végigcsorog az ujjaimon, végül a földön köt ki.
Nem sokkal ezelőttig úgy éreztem, erős vagyok. Mikor azt hittem, hogy anya meghalt, képes voltam önmagam maradni, megtagadni a sírást, elkerülni, hogy magamba zuhanjak. Nemrég jöttem rá, hogy valószínűleg Missy játszadozhatott az érzelmeimmel a szomszédból, hogy ne törjön össze a bánat. Ezért bíztam meg Conorban már a kezdetektől minden szörnyűség ellenére és ezért lehetett az is, hogy eszemben sem volt Nagyapáékkal menni. Azonban most Missy is a saját lelkével küzdött, nem tudott figyelni az enyémre, így pedig semmiféle erőt nem éreztem az ellenállásra.
Lerogytam a fal mellé, majd a magányos cseppet temérdek követte.

Picture

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés