Egy angyal bakancsban – 9. Holnap megtudom
2018. január 14.
A következő találkozás barátságosabban zajlott, Amy meghívott minket hozzájuk egyik pénteken egy kisebb összejövetelre, ahol, – az ő szavait idézve – “lányos dolgokról fogunk csacsogni”. Nem igazán értettük Nickyvel, hogy miért pont ránk esett a választása, de azért elmentünk:
Az anyukája nyitott ajtót, aki elég érdekes jelenség volt.
Az anyukája nyitott ajtót, aki elég érdekes jelenség volt.
És tényleg csajos dolgokról “csacsogtunk”, pasikról, divatról, stb., elmeséltük azt is, hogy tegnap összekaptunk kicsit Zoraval és Lillével, mert beszóltak a copfomra. Erre felajánlotta Amy, hogy segít megszüntetni azt.
És végül is tök jól megcsinálta.
És végül is tök jól megcsinálta.
Aztán hazamentem. Otthon – Millit kivéve- nem fogadott senki. Anya csak a tévét bámulta és észre sem vette rajtam a változást.
Ezért aztán felmentem a szobámba és újra megnéztem az új hajam.
Ezért aztán felmentem a szobámba és újra megnéztem az új hajam.
Nevettem magamon egy sort, hogy hogyan tarthatok ekkora dolognak egy új frizurát. Persze valószínűleg azért, mert nem voltam tőle olyan kislányos, mint régen.
Este aztán sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy az egész szobám kislányos. Már csak anyát kell rávenni, hogy vegyünk új bútorokat.
Reggel neki is kezdtem.
Anya nem volt túl jó hangulatban. Valószínűleg megint összevesztek apával, de úgy döntöttem nem faggatom. Majd lenyugszik. Persze egész nap nem sikerült neki. Sőt még másnap sem. Aztán vasárnap este beállított a szobámba.
Nem tudtam, mit akar.
Furcsa volt, amikor kiment és könnyeket láttam a szemében. Nem értettem, miért ilyen ideges.
De éreztem, hogy holnap megtudom.
De éreztem, hogy holnap megtudom.
