Az Yliris Szövetség – 9. Tündérpárbaj

Reggelre érték el a várost, és addigra le is járt a bűbáj hatása, és a tündérpor ezzel együtt ki is fogyott.
– Adja át köszönetemet Dahliának – szólalt meg hosszú idő után először Sarah, Violetnek címezve kérését.
– Mindenképpen – nevetett fel a királynő – de először el kell számolnom egy volt tündérrel.

Nem kellett sokáig keresgélniük: a Jégkirálynő háza helyén egy palota állt. A négy sim döbbenten nézte a hatalmas építményt.
– Chrystal odabent van? – sandított Rebecca kissé félve az ajtóra.
– Biztosan – bólogatott Violet – ravasz és felvágós. Legalább ötezer kastélykombinációja van, mindegyiket hópelyhekre jegyzi le, méghozzá formakóddal. Nincsen belőlük két egyforma.

A nyár királynője ekkor félrehívta Sarah – t.
– Te eléggé közel állsz a tündérekhez – kezdte – tudom, hogy a Jégkirálynő már nem az. De azt szeretném, ha velem jönnél. Természetesen láthatatlanná tennélek. Odabent menj el a bal hátsó bástyába, ott van a nyár ereklyéje, amit Chrystal ellopott tőlem. Kérlek, hozd nekem vissza! Anélkül nem tudom visszaállítani az évszakok rendjét.
– Rendben, de mi köze van ennek ahhoz, hogy közel állok a tündérekhez? – értetlenkedett a lány.
– Ó, semmi, csak motiválni próbáltalak. Gyere!

A királynő megkérte Seant és Rebeccát, hogy menjenek egy biztonságos helyre, távol a palotától. Először nem értették, de mikor az ég beborult, gyorsabban mentek el, mint valaha. Még arra sem volt idejük, hogy sok szerencsét kívánjanak Sarah – nak, de ez a lányt nem bántotta. Violet rárakta a láthatatlanná tevő bűbájt, és elindult a kapu felé. Sarah balra ment.

Violet nagy levegőt vett, és benyitott a kapun. A jégkirálynő ott volt, és most először döbbenetet vélt felfedezni az arcán. De ez hamar elúszott, és a helyére kiült az elszántság és a bosszú. Lassan végignézett a belépő királynőn, és ugyanilyen sebességgel felállt a székéből. A mozgásából látszott: bármelyik pillanatban szemrebbenés nélkül befagyaszthatná a világot.

Megálltak egymás előtt, egy szót sem szólva. Ez volt a közmondásos „vihar előtti csend”. Ami után majd jönni fog a cseppet sem közmondásos, és ijesztően valós vihar.
– Gondolom, tudod, ki segített nekem meggyógyulni – mosolyodott el halványan Violet. Chrystal viszonozta, a szemével azonban nem mosolygott. Az ugyanolyan hideg maradt, mint addig.
– Igen. Szegény fiú, nincs tisztában azzal, hogy csak ront a népe helyzetén – ingatta a fejét lesajnálóan a Jégkirálynő.
– Tulajdonképpen megkönnyebbült. Egyébként megkért, még út közben, hogy mondjam el neked: nélküled is remekül megoldja a népe problémáit. És hogy bosszuljam meg kellőképpen, hogy hazudtál neki.

Violet kissé felemelkedett a földtől, így a tél királynője felé magasodott. A tündérek társadalmában ez a gesztus sértőnek és támadónak számított.
– Értem – hallatott egy rövid, száraz nevetést Chrystal – tudd meg, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a küldötted láthatatlanul megy visszalopni azt, amit a tiéd.
A nyár királynője megrémült. Nem akarta, hogy Sarah – nak baja essen. A Jégkirálynő felemelte a kezét, hogy akadályt állítson a lánynak, de Violet lecsapott rá. Elkezdődött a vihar.

Sarah már a függőhídon járt. Alig öt méter választotta el a céljától. Csak be kell mennie a kapun, és ott van. De ekkor megszólalt egy hang a fejében, amitől elbizonytalanodott. Már eleve az kétségeket ébresztett benne, hogy konkrétan hangokat hall a fejében. Megtorpant, emiatt pedig majdnem orra bukott a hóban, merthogy éppen futott.

– Mit csinálsz itt? – kérdezte alattomosan a hang – mi vagy te?
– Csak egy lány – válaszolta önkéntelenül Sarah, suttogva. Erre a hang fagyosan felkacagott.
– „Csak egy lány” – ismételte a mondatot a zaj – semmi más. A sim meglátja, és el is felejti. Nincs benne semmi különleges. Talán csak álmodod, hogy most itt vagy, és éppen megmented a világot.
Sarah belecsípett a karjába. Nem történt semmi. Szaggatottan sóhajtott egyet, mint aki épp egy síráson van túl.
– Hazudsz – suttogta a hangnak, és kinyitotta az ajtót.

Odabent egy vitrin volt, rajta pedig a nyár ereklyéje. Egy virágos lámpa, mosolygó virágszálakkal. Semmi különleges, misztikus, lélegzetelállító. De az embernek jobb kedve lesz tőle, ha ránéz. Amint közeledett az emelvényhez, a hang egyre bántóbb dolgokat suttogott a fülébe. Sarah pedig küzdött, nem figyelt oda. Csak egyetlen pontra volt hajlandó nézni: a virágos lámpára, és ment előre.

A trónteremben továbbra is élénken folyt a küzdelem. A jégkirálynő vesztésre állt, de ekkor előhúzott egy pálcát. Violet csak gyors reflexeinek köszönhette, hogy kitért a varázslat útjából.
– Ezzel a varázspálcával kompenzálod azt, hogy nincsen szárnyad? – lihegte oda ellenfelének.
– Nem. Ezzel bosszulom meg – mosolyodott el Chrystal, és újra meglendítette a pálcát.

Violet előrelendült, és kiverte Chrystal kezéből a pálcát. A tenyerét a királynő nyaka felé fordította, és útjára indította saját varázslatát, amitől a jégkirálynőnek elvörösödött az arca, mint aki csípős paprikába harapott, és erősen izzadni kezdett.  Gyorsan eliszkolt varázspálcája után, hogy válaszoljon a támadásra.

A város – és az egész világ – olyan volt, mint egy tarka tehén: a hó hatalmas foltokban terült el, megszakításokkal, és alatta ott volt a tavaszi föld. Úgy tűnt, mintha a természet önmagával csatázna. Mivelhogy ez történt. Sean és Rebecca boldogan és egyúttal bosszúsan nézték, ahogyan nagy gonddal készített iglujuk a szemük láttára olvad el.

Ekkor pedig berontott a trónterembe Sarah. A csatázó felek észre sem vették. Violet éppen azon volt, hogy a szék mögé rejtőzzön a jégkirálynő újabb támadása elől, Chrystal pedig készült útjára indítani lövedékét.
– Állj! – kiáltotta nekik, mert úgy tűnt mindketten annyira koncentrálnak, hogy nem hallják és nem is látják a lányt. De talán ez azért is volt, mert Sarah jelen pillanatban láthatatlan. A hangja viszont hallható.

A nyár királynője meghallotta a lányt, és rögtön le is vette róla a láthatatlanságot. Sarah odaadta neki az ereklyét.
– Köszönöm – mosolygott fáradtan Violet – azt hiszem, ezzel véget is vethetünk a királynő uralmának – vetett egy oldalpillantást a pálcáját döbbent arccal leeresztő Chrystalra.
– Elnézést, királynő – habozott Sarah – nem lehetne, hogy Chrystal visszakapja a szárnyait? Ennek az egésznek ez volt a fő oka. Emiatt voltak globális problémák. Két szárny miatt.
– Megfontolom az ajánlatot – válaszolta diplomatikusan a királynő – de előbb ezt helyre hozom.

Odakint heves hóvihar dúlt, miközben olvadt a hó. Sean és Rebecca döbbenten figyelték az eseményeket.
– Szerinted mi történhetett velük? – kérdezte bizonytalanul a lány.
– Meglátjuk – kémlelte az eget a fiú.
– Tíz perccel ezelőtt is ezt mondtad – válaszolta Rebecca – már vagy negyedórája, hogy odabent vannak. Kezdek aggódni. Nem mennél oda kutya – alakban, megnézni, mi történik?
– A palota körül még nagyobb a vihar. Ráadásul Violet megmondta: maradjunk távol a palotától.

A hóvihar hirtelen abbamaradt. A felhők elvonultak, és ragyogó napsütés töltötte be a tájat. A hó rohamosan kezdett visszahúzódni, és a természet feléledt a hosszúra nyúlt téli álomból. Rebecca hamar felfogta, mi történik. A reakciója mégis csak az volt, hogy átölelje Seant, és vele együtt nevessen a megkönnyebbüléstől és az örömtől.
– Sikerült nekik! – ismételte boldogan, mintha csak nem hinné el, amit lát. Körülöttük pedig elkezdődött az igazi tavasz.

Violet felröppent a levegőbe, és egy igen hosszú varázslatba kezdett: be kellett hoznia a lemaradást, rügyeztetnie kell, hóvirágokat kell ültetnie. Eközben Chrystal gondterhelten és legyőzötten ácsorgott, Sarah pedig megállás nélkül tüsszögött: megfázott a jéghidegben kint alvástól. Aztán betoppant Rebecca és Sean.

Télikabátjukat betömködték a hátizsákjaikba, mivel hirtelen nyáriasra fordult az idő. Ahogyan bejöttek az ajtón, mindenkit elárasztottak a kérdéseikkel:
– Mi történt? – kérdezte hadarva Sean.
– Sikerült? – tudakolta Rebecca, csak hogy biztosra vegye.
– Nyugalom – válaszolta Violet, aki időközben abbahagyta varázslatát – először össze kell hívnom a négy évszaktündért, hogy eldöntsük, mi lesz Chrystal sorsa – erre az említett, ha lehet, még kisebbre húzta össze magát – ti is gyertek, mind a négyen! Jutalmat kaptok a segítségetekért.