Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé – 8. A régi Én felé

Picture

– Mi ez a hely? – kérdezte John.
– Régen ide jártatok minden hétvégén, addig, amíg az édesapádat le nem tartóztatták – válaszolt a hősünk tudat-alattija.
– Tényleg, mintha már akkor is gondok lettek volna Odette-tel.

Picture

– Ez már egy kicsit zavarosabb hely. A nővéred régen ide járt szórakozni. Sajnos itt ismerkedett meg az alkohollal.
– Valóban. Mintha többször jött volna haza részegen, mint józanul.
– Most segítek egy picit. Akkor kezdett el inni, amikor az édesanyátok meghalt. Te enyhe depresszióval küzdöttél, amíg Odette folyton idejárt. Már teljes kétségbeesésben voltál miatta, de szerencséd volt, mert…
– Ekkor ismertem meg Herát – folytatta John a mondatot.
– Remek! Egyre több mindenre emlékszel.
– Tényleg! Odette-et elküldtük Hera javaslatára Kínába, hogy fel tudja dolgozni anya halálát, és megismerje a valódi önmagát.
– Haladunk végre! Akkor menjünk egy másik helyszínre.

Picture

– Miért vagyunk megint itt?
– Mert ez a hely a te központi emlékezeted. Ezen kívül pedig, itt sok dolog történt, ami nagy hatással volt rád.
– Valóban. Emlékszem általános iskolásként is folyton idejártunk azzal a pár barátommal. A többi gyerek meg mindig kiközösített, mert már alsóban Metallicát hallgattam. Ebből kifolyólag pedig általában bűnbak voltam.
– Úgy tűnik, hogy egyre tisztábban látod, hogy mégis ki az a John Bell.
– De még mindig nem emlékszek sok dologra.
– Nem az emlékek tesznek azzá, aki vagy. Az emlékek segítenek, hogy ne felejtsd el, hogy ki vagy.
– De ha nem emlékszek magamra, akkor nem tudom, hogy ki vagyok.
– A tény, hogy amnéziás vagy, nem teszi semmissé azt, hogy a lelkiismereted mit diktál. Igazad van. Lehet, hogy nem a nővérem vagy, de legalább olyan bölcs, mint ő.
– Ez azért van, mert mi olyanok vagyunk, amilyennek látod őket.

Picture

– John az előbb azt mondta álmában, hogy Hera, utána pedig, hogy Odette.
– Ez jó hír! Akkor kezdi visszanyerni az emlékezetét – jelentette ki Gerald, habár magában egyáltalán nem örült. – Vissza kell majd mennem a jövőbe pár dologért.
– Rendben. Mi addig vigyázni fogunk Johnra. Tényleg, hova tűnt Odette?
– Elment, mert hívta főnöke, és azzal fenyegetőzött, hogy kirúgja, ha nem megy be.

Picture

– Tudom már, hogy Odette itt dolgozik. Miért vagyunk itt?
– Nem feltétlenül a nővéred munkája miatt vagyunk itt.
– Tényleg, apa tárgyalása. Anya elvált tőle és rá tizenöt évre meg is halt.
– Igazad van, de gondolkozz még egy kicsit.
– Itt van a rendőrőrs is. Amikor tinédzserek voltunk sokszor jöttem ide Odette miatt. Egyszer részegen lefújt egy rendőrt paprika sprayvel, ezért behozták, de nem indult ellene eljárás. Hálás lehet annak a rendőrnek.
– Rendben, akkor mehetünk is tovább.

Picture

– Ez a hely… mennyi emléket idéz fel. Kisgyerekként itt nyaraltunk minden nyáron. Annyira hiányoznak azok a gondnélküli idők -mondta John vágyakozva.
– Valóban így van. Akkor mehetünk tovább az életedben.

Picture

– Erről a helyről beugrik valami?
– Persze! Gimisként minden hétvégén ide jártunk bulizni. Odette is sokszor jött, és nem egy osztálytársamat szedte fel. Legalábbis a legtöbbet megpróbálta.

Picture

– Ideje munkába lendülni! – mondta magában Gerald, és át is lépett a kapun. Tudta, hogy most kell befejeznie a tervét, ha azt akarja, hogy sikerüljön. Ehhez pedig az első lépés Arthur kiiktatása volt.

Picture

– Meg kell keresnem az irányító-pultot a sikerhez! – Ezzel neki is állt átkutatni az állomást. Fél óra múlva meg is találta a pultot, és amint neki állt, Arthurba botlott.

Picture

– Már megint te? Szóval neki is álltál a terved legvégső megvalósításához.
– Pont, ahogy mondod! Mondanám, hogy sajnállak, mert hamarosan kitörlődsz az idő-síkról, de az ellenségemnek nem hazudok. Vigyétek innen! – parancsolta Gerald a bázisba épített mesterséges intelligenciának, amit az irányító pulttal állított át.
– Mi? –kiáltotta meglepetten, Arthur, akinek hamarosan minden sötét lett.

Picture

Hamarosan a bázis egyik cellájában ébredt.
– Milyen érzés ott lenni? – kérdezte Gerald.
– Ha innen kijutok, neked véged lesz, erre megesküszök! – fenyegette Arthur.
– Ezért fogsz ott bent meghalni.

Picture

– Valószínűleg így is megismersz.
– Persze! Claudette vagy, és Herával gyerekkorotok óta legjobb barátnők vagytok.
– Remek! Akkor most a vele kapcsolatos emlékekkel foglalkozunk. És én nem Claudette vagyok, csak úgy nézek ki.
– Én is arra gondoltam.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés