Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé – 5. Megszökve

Picture

​- Ott hagytam mindenkit! Mit tettem?! Meg kell őket mentenem! –gondolta magában hősünk, miközben átfutottak az agyán a pár pillanattal ezelőtti történések. – Esik az eső? Be kellene mennem, és átöltözni.
Picture

– Legalább semmi sem változott – sóhajtott fel. – Ideje kitalálnom, hogy miként mentsem meg őket. Teljesen beleizzadtam ebbe a ruhába! Inkább át öltözöm. Tényleg, a dzsekim még mosodában van. Akkor az a ruha maradt csak amit Gerald adott – futott végig az agyán a gondolatmenet.
Picture

– Nem is olyan rossz ez a ruha – mondta magában John. Ezután John lefeküdt az ágyára, hogy közben valami megoldáson gondolkozzon.
Picture

Miközben aludt, megjelent előtte egy emlék pár nappal ezelőttről, amikor éppen ugyanilyen esős idő volt, és Gerald-dal beszélgetett.
Picture

– Remélem, minden jól megy majd! Habár van egy olyan érzésem, hogy nem lehet majd meggyőzni Arthurt – magyarázta John-nak
– Ha 2028-ból jöttél, hogy ismerheted a távoli jövőt?
– Egy időkapu-prototípuson keresztül mentem át oda.
– Miért nem öltek meg, ha olyan veszélyes vagy? – vonta kérdőre John.
– Azért, mert az idő-síkot tekintve döntő szerepe van annak, hogy élek-e – válaszolt a kérdésre.
– Azzal már nem változtattad meg a jövőt, hogy idejöttél? – kérdezte.
– Nem, mert egy eseményt kell megakadályozni. Az viszont még nem történt meg, így hát nem törlöm ki magamat. Jut eszembe, miután vadásznak ránk, vettem egy idő-őr egyenruhát.
– Miért? – kérdezte John.
– Mert ez a ruha megakadályozza, hogy belehalj az időbetegségbe. És egy jó tanács arra az esetre, hogy ha elfognának: a megoldás a múltban van elrejtve, de nem mindig a közeliben, lehet, hogy egy ősöd múltja az,ahol a megoldást kell keresned – magyarázta Gerald.
Ezután John felkelt az ágyból és elhatározta, hogy elmegy Moonlight Falls könyvtárába, és rákeres az őseire a levéltár segítségével. Eközben a távoli jövőben:
Picture

– Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni, amikor John bajban van? – vonta kérdőre Odette.
– Ügyes srác az öcséd, nem kell félteni, úgyis megment majd minket. És miután mi a múltjukban élünk, ha megölnének, megváltozna a jövő– magyarázta Claudette – válaszolt Claudette.
Egy emelettel feljebb még folyt Gerald kihallgatása.
Picture

– Amíg itt hagytalak, tájékoztattak arról, hogy mit tervezel. Ezzel pedig szinte romba is dőlt a terved – folytatta Arthur pár órával azután, hogy visszatért a kihallgatóba.
– Arthur, kérlek. Ha valóban tudod, és nem csak blöffölsz, akkor is, hogy mondod el mindenkinek, hiszen azzal önmagadat is kitörölnéd – válaszolt gúnyosan Gerald.
– Erre majd később visszatérünk. Lenne hozzád egy kérdésem: Hogy lehetséges az, hogy még nem törlődtél ki az idősíkból? – vonta kérdőre a foglyot.
– Először is: Idő-maradvány vagyok. Vagyis számomra előbb volt a jövő, mint a múlt. Másodszor pedig, az időtávirányítón beállítottam azt, hogy mindenképp megmaradjak, ezáltal akármit is teszek, a távirányító megoldja, hogy létezzek.
– Akkor hogyan akarod kitörölni magadat? – tette fel a logikus kérdést Arthur.
– A Fiatalság Kútja vissza tudja csinálni azt, amit okozott. Annyi a dolgom, hogy ugyanúgy létrehozom a távirányítót, mint annak idején, és magamon használom. Így végre megszabadulok a fájdalomtól, és boldogan halhatok meg. Arról nem is beszélve, hogy így az itteni tetteim is megmaradnak, és a jövő jobbá válik. Sajnos te megmaradsz, a rangodnak hála, de talán más lesz a jellemed – magyarázta a tervének egy töredékét a férfi.
– Hogy megeredt hirtelen a nyelved – csodálkozott Arthur. – De hadd tegyek fel egy kérdést: ha kezdettől ezt tervezted, miért akartad, hogy feloldjam azt a korlátot, ami azon a napon történt? Vagy már az elején ide akartál kerülni? – tette fel kérdések sorozatát.
– Kellett egy ürügy, hogy Oasis Landing-be jöjjünk, és elfogjanak. Annyit egyébként elég tudnod, hogy minden úgy megy, ahogy akarom – felelte.
– Az első utazásod alkalmával tettél valamit, ami kihat jövőre. Mesélj, róla kérlek.
– Ha az Örök Sárkányokra gondolsz, az nem akkora dolog.
Picture

A múltban John odaért a könyvtárba. „Bell családi könyv”. Ez állt a könyvön, amit John azonnal kiszúrt. Keresett egy helyet, miután levette a könyvet.
– Itt is van! – kiáltott fel magában John, és érezte, hogy egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz.
Picture

– „Név: David Bell, született: 1756. augusztus 4, anyja neve: Amanda Bell, apja neve: III. Richard Black, meghalt: 1811. augusztus 1.”
– Na, várjunk csak! Az anyja volt Bell nem az apja? És ki ez a III. Richard Black? – merült fel a kérdés Johnban. Ezt olvasva John visszavezette a családfáját I. Richard Black nevű őséhez, akinél valami furcsaságra bukkant „Név: I. Richard Black, született 1422. április 26, anyja neve: ismeretlen, apja neve: Ismeretlen, meghalt: 1458. december 1, megjegyzés: Simlonia királya: 1456. május 31 óta, alattvalói meggyilkolták a Fiatalság Forrásáért.
– I. Richard Black életében kell keresnem a megoldást! Biztos vagyok benne, hogy a Fiatalság Forrásának köze van ehhez! Meg kell keresnem az I. Richard Black életéről szóló könyvet!– kiáltott fel magában John.
Picture

– Remélem, jól vagy John! – gondolta magában Hera, és lehunyta szemeit, és közben azon járt az agya, hogy látja-e még valaha kedvesét.
Picture

– Már csak egy kérdés, és mehetsz a celládhoz: ki a célpontod? – tette fel a kérdést Arthur.
– Nem tudom, hogy mire gondolsz– kerülte ki a kérdést Gerald.
– Ne játszd a hülyét, tudom, hogy bántani akarsz valakit, csak azt nem tudom, hogy kit– kérdezte még egyszer.
​Gerald néma maradt. Ezután Arthur leült vele szembe.
– Nézz a szemembe és mondd, hogy nincs célpontod! – parancsolt rá Arthur.
Picture

– Richard nem volt jó célpont, mert túlságosan kedves volt és emiatt nehezen ment az akció, viszont a mostani esetlenebb, mint ő és jó érzés lesz megölni végre annyi évnyi gyűlölet után, amit ő okozott – mondta Gerald és belenézett Arthur szemébe, felettébb vészjóslóan.
– Rendben. Visszakísérlek a celládba – mondta higgadtan a parancsnok.
Picture

– Holnap folytatjuk! – közölte Arthur a férfival, akit szívéből gyűlölt.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés