Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé – 3. Disztópiában

Picture

– Kezdődik a nap! Ideje kicsinosítani magam! – ujjongott magában Hera, és közben nekiállt a reggeli rutinjának.
Hamarosan érkezett egy hívás a főnökétől, hogy egy gazdag férfi hallott a lány kivételes divatérzékéről, és felkérte, hogy alakítsa át, természetesen busásan megfizeti, ha tetszik neki a végkimenetel. Körülbelül háromnegyed óra múlva meg is érkezett a helyszínre.
Picture

– Üdvözlöm! George vagyok, a megbízója! – mondta a férfi.
– Jó napot, Hera vagyok, szerintem menjünk fel, és álljunk is neki.
– Rendben.
Fél óra múlva be is fejezték az átalakítást. A férfi arcán látszódott az elégedettség, ennek megfelelően egy kis borravalót is adott a divattanácsadónak. Ezután Hera egy újabb megbízást kapott a főnökétől. Hamarosan meg is érkezett a következő klienséhez.
Picture

– Egyik ismerősöm ajánlotta magát, ezért is hívtam.
– Rendben, majd közben beszélgetünk. De hadd kérdezzem meg, tényleg szeretné, hogy átalakítsam? Csak mert elég divatos ruhákat hord.
– Ha idehívtam, akkor már alakítson is át! Egyébként meg, ha érdekli, unom ezeket a ruhákat, valami újra vágyom – ecsetelte a fölösleges indokokat Herának, aki azon nyomban rájött, hogy bármit is hoz össze, az nem fog tetszeni az ügyfelének.
– Akkor menjünk be, és kezdjük el! – szólt nyugodt hangon a divattanácsadó, aki magában már rég megfojtotta Michelle-t. Két és fél óra múlva befejezték a keserves munkát.
– Mi ez a rongy? Még hogy tehetséges vagy? Most azonnal felhívom a főnökét, és elpanaszlom neki ezt a förtelmet! Magának, és a karrierjének lőttek! – ordított fennhangon Michelle.
Herának szerencséje volt, ugyanis a főnöke ismeri ezt a nőt és tudja, hogy neki semmi sem jó. Habár az ügyfél perrel fenyegetőzött, Hera feljebbvalója jól tudta, hogy nincs hozzá elég bátorsága.
Picture

A lány fél öt körül hazaért, ahol már szerelme, John várta.
– Rendben Odette, akkor hétre gyere – zárta le a beszélgetést John, és közben pont a végszóra ért be Hera is a házba.
– Odette nem tud eljönni? – aggódott a divattanácsadó.
– Túlóráznia kell, de hétre ideér. Ne aggódj vele megyünk át a kapun – magyarázta John.
– Vele megyünk át? Nem úgy volt, hogy neki és Claudettenek csak elmondjuk a dolgokat? – vonta kérdőre Hera.
– Gerald szerint veszélyes, ha itt maradnak a barátaink, ugyanis így tehetnek olyat, ami kihat Geraldra, ezáltal ránk, és velünk együtt rájuk is – magyarázta John
– Megyek, át kell néznem a nyelvtani hibákat. Sajnos ez jár, ha az embert előléptetik – sajnálkozott John.
– Rendben, akkor nem is zavarlak. Clau kb. fél óra múlva érkezik – mondta Hera.
Picture

– Itt is egy hiba! Ki írta ezt a cikket, egy óvodás? – dünnyögött magában John, amiért neki kell kijavítania a munkatársa cikkét.
​Hirtelen megszólalt a csengő. Hera már rohant is, hogy üdvözölje legjobb barátnőjét.
Picture

– De jó, hogy eljöttél! Mi ez a ruha? – kérdezte Claudettetől.
– Ja, ez? Bálon voltam és rajtam maradt – válaszolta meg a kérdést.
– Gyere be! Még Odettere várunk – mondta Hera.
– Mi lesz itt, buli, hogy mindenki eljön? – tette fel a kérdést.
– Majd meglátod – ígérte.
– Várj, ugye nálad van a váltóruha amit a múltkor itt hagytam? – vonta kérdőre Claudette.
– Persze, amíg várunk, átöltözöl.
Egy óra múlva John testvére is megérkezett. Leültek a nappaliba, és elkezdték mesélni az elmúlt pár hét eseményeit.
Picture

– Most elvárjátok tőlünk, hogy ezt higgyük is el? Egy időutazó eljött, hogy megváltoztassa a jövőt? Ennél klisésebbet nem tudtatok kitalálni? – vonta kérdőre Odette testvérét és annak barátnőjét.
– Nem hiszed el? Rendben. Gerald, idejönnél? – kiáltott fel Hera.
– Persze! – kiáltott vissza egy, Claudette és Odette számára ismeretlen hang.
Picture

Pár perc után már hittek a lányok a párnak, Gerald magyarázatának hála.
– Rendben, hiszünk nektek! De csak ezért hívtatok minket ide? – kérdezte ezúttal Claudette.
– Szeretnénk, ha velünk együtt átjönnétek a kapun.
– Miért? – hangzott el a kérdés egyszerre a két lány szájából.
– Azért, mert ezzel kizárjuk annak a lehetőségét, hogy elraboljanak titeket az idő-őrök. Arról nem is beszélve, hogy engedélyt akarunk kérni a kapitányuktól, hogy megváltoztassuk a jövőt – magyarázta Gerald.
– Akkor induljunk is! – kiáltott fel Hera.
– Hol van a kapu?
– A garázs előtt áll deaktiválva.
Picture

– Ez lenne az?
– Igen. Ez már a jövőből van, nem az én időmből.
– Mikorról jöttél? – kérdezte Odette.
– 2028-ból. Akkor aktiválom is – sóhajtott fel Gerald.
Picture

– Meg is van. Ki lesz az első? – tette fel a kérdést.
– Majd én! – kiáltott John.
Picture

– Hogy kell átmenni rajta? – kérdezte.
– Csak belelépsz a közepébe, és pár pillanat múlva ott is vagy – válaszolta meg a tapasztalt időutazó.
– Nem fáj majd? – érdeklődött Claudette.
– Lehetséges, hogy időbetegséget kaptok, de azt lehet kezelni. Ja és lehetséges, hogy elég fáradtak lesztek majd – próbálta nyugtatni a társaságot Gerald.
– Az mit jelent, hogy időbeteg? – aggódott Hera.
– Azt jelenti, hogy a szervezetetek gyorsabban öregszik, vagyis előbb haltok meg. Ne aggódjatok, van nálam ellenszérum és csak ritkán fordul elő ilyesmi – magyarázta Gerald.
– Akkor megyek is – mondta John, miután.
Picture

Ahogy belépett, egy hatalmas fénycsóva jelent meg körülötte, és hirtelen eltűnt. Ezután a többiek is belementek a szerkezetbe. Legvégül Gerald lépett át rajta.

Eközben a jövőben:

Picture

– Emberek! Három éve már annak, hogy az áruló Gerald átment a kapun, és vélhetőleg múltbéliekkel fog visszatérni, azzal a céllal, hogy rávegyenek minket az idő megváltoztatásának engedélyezésére! Amint átjöttek, fogjátok el őket, de ne bántsátok egyiket se, mert könnyen kitörölhetitek magatokat. Geraldot elfogjuk, és élete végéig fogva tartjuk, a jövevények emlékeit pedig átírjuk! Aki ellene szegül a parancsomnak az halál fia! –fejezte be mondanivalóját a férfi, aki észrevehetően értett a szónokláshoz.
– Éljen Arthur kapitány! -üvöltötte egy emberként a tömeg.Eközben a kapu másik végén a hőseink szeme könnybe lábadt.
– Itt aztán nem lehet napozni – mondta Hera.
– Ez lenne a jövő? Mit tettünk? – tette fel a kérdést magának John, aki még nem is sejtette, hogy mi vár rá.
– Nincs időnk bámészkodni! Gyorsan menjünk a városházára! – üvöltötte Gerald.
Éppen csak leértek a lépcsőről, Arthur már ott várta őket.
Picture

– Nocsak, nocsak, Gerald hazatért három év után! – mondta gúnyosan Arthur Wright.
– De jó, hogy itt vagy! Kérlek, engedélyezd a…
– Felfogtad milyen következményekkel járhat a tetted? Lehet, hogy még rosszabb jövőben lennénk! – üvöltötte le Gerald fejét.
– Kérlek, Arthur! Könyörögve kérlek téged! – könyörgött Gerald könnyes szemmel.
– NEM! Emberek, vigyétek el a jövevényeket! – parancsolta Arthur, mire előléptek a katonái.
– Emberek? – kérdezte John, mire egy szúrást érzett a nyakán, és minden elsötétült, de nem csak neki, hanem a társaság többi tagja is így járt. Hamarosan egy női hangot hallott, amint a nevét üvöltözte:
– JOHN! John, ébredj! Ébredj!

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés