Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé – 1. Egy furcsa idegen

Ő a történet főhőse, a neve John Bell. Furcsa egy név ugyan, de könnyen megjegyezhető. Úgy gondolom, ideje elmondanom a történetemet, hogy megértsd, miért nem Moonlight Falls rejtélyes és egyben elbűvölő tájain élnek, ahol születtek és nevelkedtek. Azt hiszem, a legjobb az lenne, ha az elején kezdeném.

Ő Hera Lewis, aki jelenleg is a szükségtelen hülyeségeit hallgatja, nem mellesleg a John barátnője, és remélhetőleg jövendőbeli felesége is. John úgy gondolja, hogy szerencséje van vele, ugyanis elviseli a trehányságát, ő viszont Hera időnkénti dívaságát bírja ki. Jelenleg is boldog kapcsolatban élnek, annak ellenére, hogy néha vitáznak, de úgy gondolom, ez természetes.

Ez a nő itt Claudette Blakewell. Gyerekkoruk óta a legjobb barátok Herával. Habár Claudette és John jó néhányszor veszekedtek, megbíznak egymásban, mert mindketten jószívűek. Hera és Claudette hetente találkoznak. Általában sétálnak egyet a parkban, és közben beszélgetnek. És egy apróság: Claudette imád vásárolni, nem egyszer látta John új ruhákban. Az egyetlen dolog, amit folyton visel, a kékeszöld sapkája. Az édesapjától kapta ajándékba, amikor középiskolából ballagott.

Bemutatom Odette Petersont, azaz John anyai féltestvérét. Odette 3 éves volt, amikor az édesapja meghalt. Másfél évre rá megszületett testvére. Odette mindig is a saját útját járta. Emiatt rengeteg hibát követett el a múltban. Sokszor kimaradt éjjelenként, ennek köszönhetően pedig rossz társaságokba keveredett. Végül mégis megtalálta önmagát, amikor Kínába utazott azzal a céllal, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Fél év után hazatért, teljesen új emberként. Megtalálta a belső békéjét és ezzel együtt a kérdésre is a választ. Rájött, hogy mindig is érdekelte a politika világa. De nem a hatalomért helyezkedett el ezen a pályán, hanem azért, hogy jót tegyen, és emiatt John rettentő büszke rá.

Az egész egy nyári délutánon kezdődött.
– Hidd el Hera, a saját szememmel láttam az unikornist, amikor még gyerek voltam! – próbálta meggyőzni szerelmét John, mindhiába.
– Hinnék neked, ha nem tudnám, hogy unikornisok valójában nem is léteznek! – válaszolt ugyanolyan makacssággal, mint általában.
– Ennyi erővel a vérfarkasok, a vámpírok, a boszorkányok és a tündérek mind mesék, pedig itt élnek mindahányan Moonlight Fallsban – állt elő egy kifejezetten logikus érvvel John.
– Az eset már régen történt, nem lehet, hogy az egész csak egy álom volt? – tette fel a kérdést Hera.
– Oké. Egyezzünk meg abban, hogy te nem hiszel bennük, de én igen – ajánlott fel egy remek kompromisszumot John, a vita lezárását illetően.
– Rendben – hangzott el a végszó Hera szájából, akinek a hangján érződött, hogy ezt a vitát teljesen értelmetlennek találta.Hirtelen megszólalt Hera telefonja.
​- Claudette az! – kiáltott fel Hera, mintha el is felejtette volna, hogy pár pillanattal ezelőtt arról vitatkozott párjával, hogy léteznek-e unikornisok.

– Szeva csajszi! Holnap nem lenne kedved lemenni a fesztiválra? Jöjjön Odette is, biztos jót tesz majd neki, hogy végre kimegy a napfényre abból a bús-komor irodából! Iszunk majd valami finomat, és jól érezzük magunkat! – vetette fel a rendkívül csábító ötletet Hera számára
– Persze, szívesen elmegyek veled, Odette viszont egy fontos projekten dolgozik, ráadásul két éve meg szerette volna már csinálni, nem hiszem, hogy le tudna jönni. Arról nem is beszélve, hogy a Kínából való visszajövetele óta egyáltalán nem bulizik és nem is iszik alkoholt – válaszolt mindenre kitérve Hera.
– Azért hívd csak fel! Hátha meggondolja magát! Hívnám én, de nincs meg a telefonszáma – bújt ki a felelősség alól olyan ügyességgel, hogy azt iskolában kellene tanítani.

– Szia Odette! Holnap én és Claudette lemegyünk a fesztiválra, nem akarsz velünk jönni? – kérdezte roppant kedvesen a telefonon.
– Köszönöm a meghívást Hera, és nagyra is értékelem, de még bőven van mit finomítani a városfelújító projekten, amit a polgármester úr kért tőlem – utasította vissza olyan udvariassággal, ami a 4 évvel ezelőtti énjétől kifejezetten furcsa lett volna.
Ezután Hera befejezte a hívást. John hirtelen felugrott a következőt üvöltve: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL
– Halálra akarsz rémíteni?
– Ne haragudj kicsim, de gólt lőttünk – vágta ki magát a helyzetből John. – Jut eszembe, megvettem a legújabb Nikont.
– Már megint vettél egy kamerát? Elfáradtam, megyek fel aludni, hosszú volt ez a mai nap – mondta két ásítás között Hera.
– Rendben. Ha vége a meccsnek megyek én is az ágyba. Ez lesz az első éjszakánk az új házban, és nem szeretném, ha egyedül kellene töltened – válaszolt John.

Hősünk már készülődött a lefekvéshez, amikor kintről valami furcsa zaj hallatszott. Kinézett az ablakon, és meglátott egy gyanús alakot az éjszakában.
– Végre itt vagyok! Meg kell akadályoznom a katasztrófát, mielőtt még elkapnak! – mondta magában a rejtélyes idegen, aki legalább 40-nek tűnt.

– Mi lehetett ez a zaj? Kimegyek, megnézem– motyogott álmosan magában John, miközben ment lefelé a lépcsőn
Kiérve egy furcsa idegenre lett figyelmes, aki felettébb emlékeztette valakire, csak azt nem tudta, hogy kire.

– Ki vagy te, és mit keresel éjnek évadján a kertemben? Most azonnal magyarázatot követelek! – hangoztatta mondanivalóját lekezelő hangnemmel.
– Nyugodj meg! Segíteni jöttem – kezdte mondandóját nyugtató hangnemmel, mint aki semmi különösebb okot nem talált a kiabálásra.
– Segíteni? Mégis miben? Hát jó, kapsz egy esélyt a magyarázatra – mondta John, mint aki egy gyereknek ad esélyt, hogy magyarázattal szolgáljon a tettére.
– A jövőből jöttem, tudom, hogy elképesztően hangzik, de igaz, amit mondok  – folytatta elképesztő nyugodtsággal, John mégis valami aggodalmat szúrt ki a szemében, ami arra bíztatta főhősünket, hogy elhiggye, amit az idegen mond.

– Elhiszem, amit mondasz, nem tudom, mi okból, de elhiszem. Folytasd, kérlek. – mondta némi kétséggel John.
– Rendben. A jövő abszolút tönkrement egy katasztrófa miatt, ami ebben az időben fog bekövetkezni. Egyébként a nevem Gerald Hemmings – folytatta történetét Gerald.
Ezután John bekísérte Geraldot a házába, és adott neki egy szobát estére azzal a kikötéssel, hogy még hajnalban menjen valahova, nehogy Hera megtudja, hogy vendégük van.
Gerald be is tartotta az ígéretét, és még hajnali ötkor elment valahova. John nyolckor elment dolgozni, így csak Hera volt otthon.

– Meg kell, hogy mondjam jó üzletet kötöttem a múltkor. Mondjuk mi nem állna jól nekem – csodálta magát Hera, enyhe önteltséggel a hangjában.
Ezután el is indult a fesztiválra, ahol a megbeszélt találkozója volt Claudettel, amire Odette sajnos nem tudott eljönni.

– Emlékszel még az első találkozásunkra? Pont ezen a napon volt húsz évvel ezelőtt – emlékezett vissza Hera. Eközben a téren kezdett el balhézni egy vámpír és egy vérfarkas.
– Jobb ha megyünk drágám. Majd jelentkezem – ígérte három óra szórakozás után felettébb elégedett mosollyal,egy öleléssel karöltve Claudette legjobb barátjának.

John is hazaért a munkából, és neki is látott a megmaradt teendőinek. Furcsa módon Geraldot nem találta otthon. Úgy gondolta, hogy biztosan császkál valahol, és felfedezi a „régi világ” dolgait. Mielőtt nekiállt az otthoni munkának, a gépen megnyitva talált egy oldalt, ami egy Jaden Evermoore-ról szólt. John nem törődött vele és bezárta. Ezután nekiállt dolgozni.