Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő fel – 11. Sárkányok ébredése

Végül John is visszatért a kapun keresztül. Most meg akart róla bizonyosodni, hogy mindenki visszatért. Ezután eltűnt a kapu, ami annak a jele volt, hogy sikerrel jártak. Valahogy mégis maradt mindannyijukban valami rossz érzés.

– Szóval, most mihez kezdünk? – érdeklődött Claudette.
– Mi Herával elhagyjuk a várost, és egy másikba költözünk – magyarázta John, a lány pedig egy bólintással jelezte, hogy egyetért.
– Ezt mikor beszéltétek meg? És minket itt hagytok? – kérdezte Claudette.
​- Akkor egyeztünk meg ebben, amikor a cellákba voltunk bezárva. És szeretnénk, ha mindannyian jönnétek – válaszolt John.

Egy hónap múlva már mind a négyen Sárkányvölgyben voltak. Ez idő alatt John és Hera még közelebb kerültek egymáshoz. Talán ez volt a legjobb döntés. A Moonlight Falls-ban lévő házukat eladták. John pályát váltott és magánnyomozó lett, ugyanis az események hatására, rájött, hogy az újságírásban is a nyomozást szerette, csak ott nem adtak neki olyan feladatokat, amik kielégítették volna ezt a vágyát.

Nem is várt sokat John, ugyanis az évfordulójukon megkérte Hera kezét, aki igennel felelt. Egy szűk családi és baráti kör keretein belül hamarosan össze is házasodtak.

Hera nemsokára terhes is lett. Ez volt életük legszebb időszaka. Időközben kiderült, hogy ikrek fogantak meg. Pár hónap múlva meg is született az ikerpár.

Az elsőszülött egy kislány lett, akit Emilynek kereszteltek el szülei. John, ahogy a kezében tartotta egyszerre beleszeretett, apai módon lányába.

Testvére is hamar világra jött, akit Davidnek neveztek el. Az idő szép lassan múlt és eltelt nyolc év. A család jó létben élt és semmi igazi gondjuk nem volt. Mindig elmentek nyaralni és jól érezték magukat. A gyerekeknek rengeteg barátja lett, és rendszeresen átjártak egymáshoz.

Az idő múlásával pedig egyre jobban látszódott, hogy az ikrek tűz és jég. Emily sportban remekelt, míg öccse inkább a naplopók táborát erősítette. Emiatt sokat is vitatkoztak, de a végén mindig kibékültek.

– Szeretlek, David! Légy jó az iskolában és vigyázz a családra – mondta fiának.
– Rendben apa!

– Téged is szeretlek Emily! Vigyázz a testvéredre, és ne veszekedjetek!
– Okés! Számíthatsz rám!

– Te pedig Hera, maradj mindig ilyen, mert én így szeretlek.
– Vigyázz magadra szerelmem. Van valami baj?
– Nem, nincs.
Ezután John kisétált az ajtón.

Estefelé Herának csörgött a telefonja. Gondolta John az, csakhogy, a szám ismeretlen volt.
– Halló! Hera Bell vagyok, kit keres?
– A királyok mind elbuknak! – suttogta egy hang. Ahogy ezt Hera meghallotta, eszébe jutott Gerald, aki szintén kiejtette ezt a mondatot. De a hang nem az övé volt.

Odakint, az ajtójuk előtt, holtan feküdt John. Ezzel pedig egy még rosszabb rémálom vette kezdetét.