Age Innovators – A.I.A.I. – 6. Látogatás

 Szürke szoba. Szürke falak, szürke padló… Csak, mint a legtöbb szoba a bolygón. De ebben mégis volt valami… Nyomasztó. Egy kis asztal volt a sarokban az egyik oldalán egy érintőképernyős konzollal.
A konzol oldalán egy laborköpenyes ült, a másik oldalon pedig Oliver.
– Szóval… – Mondta az alak Oliverrel szemben.
– Mi folyik itt?
– A vízen, az olajon, a benzinen és a radioaktív anyagokon kívül fogalmam sincs.
– Akkor meg? Akkor mi…
– Mi? Nem mi, hanem M.I.! Vagy A.I.A.I., asszem ti így hívjátok azt a micsodát.
– Mi van vele? – Oliver szeme kikerekedett.

 – Szerinted? Ne mond, hogy TE – mutatott Oliverre – nem tudod!
– Azt hiszem, tudom… De nem vagyok benne biztos.
– Ó, hát innen fúj a szél! – csapott az asztalra. – Biztos lehetsz benne.

***

 Peter, Leo és Ben a billiárd asztalnál várakoztak. A.I.A.I. szerint Timet már elengedték, és a 9:34-es kistáv-lifttel fog érkezni. Mivel az éjjel a central ”felújítás” miatt le lett zárva ide várták az érkezést. A liftajtó halk susogással kinyílt és egy tolószékes ember gördült ki rajta.
– Jó est… Ő… Reggelt, kollégák! – mondta mosolyogva.
Leo arcára sunyi vigyor ült ki.
– Ni csak, ni csak! Léteznek még kerekes járművek… Csak el ne kezdjünk nosztalgiázni!
– Khmm… Én is örülök, hogy látlak.
Peter megveregette Ben vállát.
– Nem láttad Olivert? – Ben megrázta a fejét. – A.I.A.I.! Hol van Oliver?
 – Nem tudom. Mindjárt megkeresem, egy nano szekundumot kérek.

 A folyosó másik oldalára battyogtak, majd leültek – kivéve, ugye Timet, aki már amúgy is ült…
– Jobban vagy, látom. – dőlt hátra a székében Peter.
– Biztosan. Nem emlékszem. Kábé, úgy 3-4 órája vagyok ébren a baleset óta.
– És a lábad?
– Holnapra beforrnak a csontok. Tudjátok, igazából még bennmaradhattam volna ma, és holnap is visszajöhettem volna… De ha már ilyen szépen és gyorsan dolgoztak a doktorok…
A hangszórók recsegni kezdtek.
 – Nem segítenétek, egy kicsit? Nem találom sehol sem.
Mindenki felhúzta a szemöldökét, majd felálltak. Peter intett nekik, hogy mindjárt jön ő is.

 Timmel elmentek az irodája elé.
– Tudom, mire gondoltál. – Peter felé gördült. – Akivel megcsináltattam a műnövényeket biztosan ugyanarra gondolt, mint amire most te. Nekem kellett ez, oké?
– Ne húzd fel magad, kérlek… Én csak…
– Értem, értem. Nyugi. Csak menjünk.

 – Végül is a te irodád… – mondta Peter, majd elindultak megkeresni Olivert.

***

 – El se hiszem, hogy elkóricált. – ütötte Leo a billiárdgolyót a lyukba. – Attól tartok, hogy ha nem jön ide gyorsan, ma én fogok nyerni.
– Arról ne is álmodj. – Ben megveregette a vállát. – Ahhoz még bőven gyakorolnod kéne. – Nyelt, vett egy nagy levegőt, majd folytatta. – Lehet be kéne menni a társalgóba. Percek kérdése és kezdődik a híradás.
– Igazad van. Menjünk… Bár lefogadom, hogy ezúttal is valami uniós-szerződési-annektálási-csatlakozási marhasággal kezdődik, amiről szívesen lemaradnék.
– Ne csináld már! – Ben egyenesen belökdöste a liftbe Leót.

***

 Egy perc liftezés után bementek a társalgóba, majd leültek a kanapéra.
Kicsi szoba volt ez – de a többivel ellentétben sokkal hangulatosabb. Egy dekorációnak szánt könyvespolc volt az egyik sarokban, egy másikban a kanapé, a harmadikban a TV, míg a negyedikbe egy ajtót nyomorítottak be a mérnökök.
Egyszer csak Tim begurult a szobába, nyomában Peterrel, aki amint megtehette lehuppant a kanapéra.
– Eltűnt. – Mondta gondterhelten, majd egy sóhaj után folytatta: – Bár elképesztőnek találom, hogy nincs a keresésénél jobb dolgunk.
Ben vállat vont.
– Majd előkerül. Biztos hosszabb sétára ment. Ritka szokás, de előfordult az ilyen. Várjatok… Ti reggel óta keresitek?
Tim a kanapé mellé beparkolt – így tettetve, hogy a tolószék a kanapé hosszabbítása. A székében állandóan helyezkedett, keresve a tökéletes pózt a híradó végignézésére. Peter éppen szólni akart neki, hogy ha kell ő szívesen átsegíti őt a kanapéra, de ekkor valaki bekapcsolta a TV-t – valószínűleg A.I.A.I. – így hát mindenki figyelme a készülékre helyeződött.

 – Üdvözlöm, a Heti Híradó H77szektori Hírközponti adását látja. 21:00: állami hírek. 21:26: sporthírek. 21:49: közmédia… – kezdte el felsorolni a mai híradó programját az épp aktuális hírbemondó.
– Én megmondtam, hogy megint az állami híreket rakják előre! – tette keresztbe a lábait Leo.
A következő három óra némaságban telt, míg a HHHH (avagy Heti Híradó a H77szektori Hírközpontból) elmondta az információit. Nem nagy meglepetésre a fúróvagon balesetéről is szó esett.
 – Köszönöm a figyelmüket. Most pedig a héten elhalálozottak listáját tekinthetik meg abc sorrendben, és 2:00-tól a XXI. század elején kitört vad őrületekről tekinthetnek meg egy dokumentumfilmet, melynek címe: Hitted Volna…
– Hmm… A halottak listáján leellenőrzi valaki Menchardt nevét? – Nézett körbe Leo. – Nem? Akkor A.I.A.I., kikapcsolhatod a TV-t.

***

 Másnap reggel úgy rontott be Tim Peter szobájába, mint egy versenyautó, és épp hogy sikerült megállnia, mielőtt felrepült volna az ágyra.
– Peterrr! Ébredj!
– Mi robbant fel? – kezdett kikászálódni az ágyból.
– A.I.A.I. egy… Nem is tudom… Mindegy! Csak gyere!
– Nem zavar, hogy egy kisnadrágon kívül az égvilágon semmi sincs rajtam? Ja, és jó reggelt neked is.
– Kevesebb iróniát, gyorsabb öltözködést! Megvárlak az ajtód előtt.

Miután Peter felöltözött követte a magát versenyautónak tettető Tim kerekesszéket, majd beugrottak egy liftbe.
– Hová rohanunk?
– A centralba. –mondta a megszokottnál magasabb hangon.
 – Kicsit átrendeztettem, ha már ma várjuk a fejesek látogatását. – zúgta a lift hangszóróiból A.I.A.I..

 Mikor kiléptek a liftből Peter lefagyott, mint egy XXI. századi számítógép, és Tim szája pedig mosolyra húzódott. Egymásra néztek, majd vissza a bútorzatra.

Minden számítógép eltűnt, leszámítva azt a két berendezést, ami A.I.A.I. irányító termének ajtaja mellett állt, és felcserélődött minden bárpultra, asztalokra és székekre. A hely csúcspontja pedig a középen elhelyezett, ízlésesen világító és régi stílusú szökőkút volt. A fúróvagont, ami átlyukasztotta a szobát, pedig falszínű válaszfüggönyökkel tüntettek el.
– Szép! Szép! De kivel csináltatta meg? – pillantott körbe Peter.
 – Természetesen azokkal a biztonsági őrökkel, akik örülnek, ha van dolguk! – ez úgy hangzott, mintha A.I.A.I. egy nevetést készülne beszúrni a szöveg végére.

 A szemben lévő liftből két biztonsági őr lépett ki.
– Látom, tetszik! – mondta az egyik a tátott szájú Peternek.
– Az nem kifejezés, srácok!

 – Tudjátok mi hiányzik még? – mondta a másik.
– Na mi?
– Természetesen, TI és a fejesek. Mármint ti ketten, és a többi kolléga.

A liftajtó az őrök mögött egyszer csak kinyílt, mire a biztonságiak berohantak a helyükre, ahol szobrozniuk kell, de sajnos csalódniuk kellet, mert csak pár kolléga jött meg köztük Oliver és Leo is.

Ekkor leültek az asztalokhoz, majd beszélgetni kezdtek. Nem kellett sokat várniuk – vagy pedig az idő repült gyorsan – megjöttek a fejesek, majd ők is helyet foglaltak.

 Az asztal először több pohár vízzel telt meg, majd lassan felkerültek az ételek is. A fejesek sokat beszélgettek az új rendszerrel – politikáról, kultúráról és minden másról – és a tervezőivel, bár néha ez gond volt, hisz volt olyan, aki írásnyelven beszélt vagy máshogyan.
Mindenesetre, a nap jól sikerült, és eldöntötték, hogy ha A.I.A.I. kilép a tesztfázisból kibővítik őt, és ő fogja irányítani az összes gépet az utópia barlangrendszereiben.