A sötétség angyala – 18. Sötétség

Lejla: A szemem! Nem látok! Mi történt?
A nő, akit így már nem láttam csak nevetgélt. Biztos voltam benne, hogy csak ő lehet Lujza. Megtaláltam, bingó! És most mi van?

Lujza: Ne aggódj, lelkem! Az erős fény a magad fajtáknál vakságot okoz, de csak átmenetileg. Két hét után fokozatosan vissza fog térni a látásod, de te azt már nem fogod megérni.
Nagyot nyeltem. A fejemben olyan könnyű volt Lujzát legyőzni. Kicsit eltántorított, hogy nem csak én akarom őt megölni.

Hamar összeszedtem a bátorságomat, és rávetettem magam! Éreztem, hogy földnek esünk. A számmal megtaláltam a nyakát és belevájtam puha bőrébe. Gondolkoztam egy darabig, hogy megcsapoljam-e vagy elég csak átalakítani? Az utóbbi mellett döntöttem. Az vicces lenne.

De még mielőtt elértem volna a vérét hatalmas sokkot éreztem. Mintha 200 Voltot vezettek volna a koponyámba! Csak utólag tudtam meg, hogy az bizony több is volt. Lujzának volt egy sokkoló berendezése, ami azonnal a földre tepert, miközben ő felállt és leporolta magát.

Most veszi elő a gyilkos fegyvert. Minden képességem kudarcot vallott a technikai kütyüjeivel szemben, ezért úgy döntöttem, inkább diplomáciai módszerrel próbálkozok.
Lejla: Miért csinálja ezt? Miért öli a vámpírokat?
Lujza: Még kérdezed…

Lejla: Ja, mivel nem tudom.
Lujza: Elrontottátok az életemet! 40 éve nem lehetek boldog miattatok!
Lejla: 40 évvel ezelőtt én még nem is éltem.
Lujza: Mint a bárány a mesében! De amúgy ezt honnan tudhatnám? Lehetsz akár 500 éves is, és csak 16-nak nézel ki!

Lejla: 20. És tényleg 20 vagyok. Csak fél éve vagyok vámpír, tehát nem tudom, mi van magával, és nem is fogom megtudni, hacsak fel nem világosít! Úgyhogy még mielőtt megölne, elmondaná, hogy miért teszi?
Lujza: Rendben, beszélek, de nem lesz happy end. Az egész 10 éves koromban kezdődött. Mindig is problémás gyerek voltam, sokat veszekedtem a szüleimmel, még egészen fiatal koromban is.

Lujza: De ezen a napon más volt. Tíz éves voltam, és elfutottam otthonról. Aztán megijedtem és hazamentem. Besétáltam a nappaliba, és ott volt ő.
Lejla: Ő?
Lujza: Igen, ő, a vámpír. Már éppen végzett a szüleimmel, aztán, amikor meglátott, egyszerűen eltűnt… Kiugrott az ablakon és elment.

Lejla: Hazugság! Ostoba hazugság! Maga teljesen hülyének néz?
Lujza: Igen, de ez most nem kapcsolódik a témához. Ez az igazság.
Lejla: Csakhogy két pontban is sántít a történet. Egy: negyven évvel ezelőtt történt, ugye? Vagyis 1972-ben. Nos, ekkor már életben voltak a törvények, melyek szerint vámpír nem támadhat élő áldozatra.

Lejla: Kettő: csak úgy kiugrott az ablakon, amikor meglátta magát? Egy tízéves kislányt? Azt se tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Lujza: Higgy, amit akarsz, de ez nem változtat semmin. Nem értem én se, hogy miért fogta menekülőre, amikor meglátott, de úgy tűnik, nem csak te nem hiszel nekem. Elmondtam több személynek is. Harminc évet töltöttem elmegyógyintézetben.

Lujza: Nem is lehettem azóta boldog.
Lejla: Ott a férje!
Lujza: A házasságom sose volt boldog.
Lejla: Mintha tehetnék róla… Amúgy izé… Sajnálom, ami történt. Bár még mindig nem hiszem el, hogy egy modern vámpír ilyet tenne.

Lujza: Volt egy valaki, aki nem tisztelte a törvényeket.
Lejla: Jól mondta: egy valaki. Emiatt nem kell egy egész fajt kiirtani. Nem kértem se én, se a társaim, hogy megharapjanak.
Lujza: De te miért jöttél ide? Megölni, nem?
Lejla: Az bosszú, az más.

Lejla: Megölte vagy maga, vagy az egyik embere a barátomat. Ember volt, nem vámpír, és alig 21 éves!
Lujza: Balesetek előfordulnak.
Lejla: Balesetek? Egy ember meghalt!

Lujza ettől megszeppent. Ez nem szerepelt a tervei között. Mindketten veszítettünk. Ő is bosszúhadjáratot indított, és mennyien szenvednek miatta még most is! Jani halála is egy ostoba bosszú eredménye, bár ő se élt még 40 évvel ezelőtt.

Meg akik éltek is akkor, mit tehetnek az egészről? Semmit! Csak egy valaki tehet róla, és az nem feltétlenül Lujza. Talán nem is olyan nehéz véget vetni a dolognak, mint gondoltam volna. Hanem sokkal nehezebb… na, mindegy, nem lenne több vérveszteség. És az már megérné.

Lejla: Mindketten rosszul jártunk, és magától most tanultam valamit: a bosszú nem vezet sehova. Nem is fog, nem is vezetett. Úgyhogy inkább kössünk üzletet!
Lujza: Miféle üzletet?
Lejla: Segítek megtalálni azt, aki ezt tette magával, maga meg cserébe békén hagy minket. Alku?

Ne, ne fogadd el! Rossz ötlet volt, és egy a millióhoz, hogy pont azt az egy vámpírt megtalálom.
Lujza: Jól van. Kapsz időt a hónap végéig. Addig tartsunk fegyverszünetet. Ha megtalálod a szörnyet, akkor elszívjuk a békepipát. Különben…
Lejla: Jó, azt el tudom képzelni… De adjon két hét haladékot még, majd utána.

Lujza: Minek a két hét?
Lejla: Azt mondta, majd akkor tér vissza a látásom. Vakon csak nem keresgélhetem.
Lujza: Jó, a hónap letelte után még van két heted. Van még kérdés?
Lejla: Hogy nézett ki?

Lujza: Csak a fagyos tekintetére és a hatalmas szemfogaira emlékszem.
Lejla: Ez marha sokat segített.

Lujza: Menj! Most azonnal!
Lejla: Oké, itt se vagyok.

Ez megőrült, de legalább áll az üzlet. Már csak találnom kell egy vámpírt, aki 40 évvel ezelőtt elbánt egy házaspárral, de megijedt a tízéves kislányuktól… Lehetetlen! Mellesleg egy árva semmit se láttam, így teljes mértékben a többi érzékszervemre kellett hagyatkoznom.

Egyszer csak egy kedvesen figyelmes hangra lettem figyelmes. Ármin tornacsukája! Az ad ki ilyen hangokat, ahogy gyorsan közelít felém. Nagyon megörültem neki.

Ármin: Lejla! Hol az ördögben voltál?
Csak az hangolt le, hogy nem láthattam az arcát, a kedvenc arcomat. Amit helyette odaképzeltem csupán olcsó utánzata a valóságnak.

Lejla: Lujza.
Ármin: A vámpírvadász?
Lejla: Igen, az.
Ármin: Mit kerestél nála? Te jó ég… Lejla! A szemed!

Mi van a szememmel? Szent tehén, még látható is rajta valami? Egyre jobb! Ezt persze ironikusan gondoltam.
Lejla: Lujza belevilágított valami vacakkal, és most vak lettem.

Ármin: A gonosz banya! Ezért én megölöm!
Lejla: Ne, ne! Megbeszéltük a dolgot és kötöttem vele egy üzletet.
Ármin: Miféle üzletet?

Lejla: Azért csinálja az egész népirtást, mert állítólag, amikor még kislány volt, egy vámpír megölte a szüleit, őt pedig diliházba csukták. Senki se hitt neki.
Ármin: És te igen?
Lejla: Én… igen. Lényeg az, hogy ha elkapjuk az elkövetőt, béke lesz.

Ármin: És mit fogsz csinálni?
Lejla: Hogyhogy mit?
Ármin: Akárki lehet!
Lejla: Tudom, és elég kevés esélyem van, főleg mivel csak másfél hónapot kaptam. Mellesleg az első két hétben vakon nem tudok nagyon mit csinálni.

Ármin: Hát, kicsim, te aztán jó nagy hülyeséget csináltál!
Lejla: Tisztában vagyok vele, de nincs más lehetőség. Csak azt kívánom, bárcsak látnám az arcodat.
Ármin: Jaj, kicsim!

Ármin: Gyere, hazaviszlek!
Nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy ölben vigyen, de ő úgy gondolta, így nagyobb biztonságban vagyok.

***

Lejla: Remélem, nem vettem fel semmit kifordítva.
Ármin: Nem, remekül nézel ki.
Lejla: Bárcsak én is elmondhatnám rólad ugyanezt. Izé, nem úgy értettem.
Ármin: Tudom pontosan, hogy értetted.

Ebben a pillanatban értek haza az ikrek. (Erre az illatukból és a hangjukból jöttem rá. Mármint arra, hogy ők voltak.)
Oli: Nos, Lejlus, megtaláltam azt a Karolinát. Szegény még mindig sír.

Lejla: Ezt mondjuk gondoltam.
Oli: Jó, de nekem is sírhatnékom van! Tudod, mennyi időt kellett a rendőrségen töltenem?! Még jó, hogy ne vettek rólam DNS mintát! Akkor rájöttek volna, hogy nem vagyok ember! Illetve az még jobb, hogy nem gyanúsítottak.
Kata: Tesóm az érzéketlen.
Lejla: Mondjuk nekem se kellett volna így magára hagynom rendőrségi ügyek intézésére.

Oli: Örülök, hogy erre így magadtól rájöttél. De mesélj, mi volt Lujzánál? Látom, véres küzdelem folyt.
Lejla: Miből gondolod?
Oli: A szemed. Pont így szokott kinézni egy vámpír szeme, miután megvakították. Mit tett veled az a nő?
Lejla: Látod, megvakított.

Lejla: De fotózzátok már le a szememet! Ha visszatér a látásom, látni szeretném, mi olyan extra rajta.
Kata: Jobb, ha tőlem tudod. Nem valami szép látvány. Amúgy mi volt még Lujzánál? Megölted?
Lejla: Végül rájöttem, hogy az nem vezetett volna sehova, úgyhogy nem. Mást csináltam. Még jobb! Akarjátok hallani?

Akarták, úgyhogy beszámoltam az üzletünkről. Közben észre se vettem, hogy belépett Terézia is, és ő is végighallgatta a teljes beszámolót.
Terézia: Mondd, te teljesen megőrültél?