A sötétség angyala – 12. Lujza

Robi: Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy Májusné játssza a főszerepet!
Lujza: Miért nem?
Robi: Hogy is mondjam?

Robi: Az előző két filmem megbukott, úgyhogy ennek sikeresnek kell lennie, ha a pályán akarok maradni. Ez lehetetlen egy amatőrrel.
Lujza: De Natália nem amatőr! Múltkor láttam egy Shakespeare darabban, főszerepet játszott és nagyon tehetséges. Kérlek, Robi! Én nem szoktam sokat kérni, ezt az egyet tedd meg nekem.
Robi: Na, jó, Natália megkapta Zsófi szerepét. De miért olyan fontos ez neked?

Lujza: Zsolt már rengeteget segített nekem a vámpírok kiirtásában. Már jó ideje a legjobb vadászom. Múltkor megkértem, hogy válasszon egy extra jutalmat a szolgáltatásaiért. Azt mondta, intézzek egy filmszerepet a feleségének.
Robi: Rendben, nehogy már miattam ne tudd meghálálni “Zsoltifiú” jócselekedeteit.

Lujza: Köszönöm, nagyon jó ember vagy.
Robi: De Zsolt is.
Lujza: De te vagy a férjem. Zsolt csak segít elérni a bosszúmat.
Robi: De tényleg elhiszed, hogy vannak efféle vérszívók?
Lujza: Róbert, én már többet is láttam. Az elsőt akkor, amikor még nagyon fiatal voltam…

***

Terveket szövögettünk a fővadász ellen. A nevét már tudtuk, és ez haladás. Sokáig nem szólt senki.
Kata: Oké, várom a javaslatokat. Hogy csináljuk ki a banyát?

Mindenki úgy nézett, mintha hirtelen rajtakapta volna a tanár, hogy alszik órán, és felébresztette. Senki se vette túlzottan komolyan.
Ármin: Azt se tudjuk, hol lakik. Mit tehetnénk?
Lejla: Az se biztos, hogy tényleg ő az.
Kata: De te azt mondtad.

Lejla: Azt mondtam, hogy apa főnöke. Lehet a civil főnöke is.
Angéla: Volt valaha is civil főnöke?
Lejla: Nem, de szerezhetett.
Oli: Skacok, találtam valamit.

Ez a fénykép volt a monitoron látható.
Oli: Ez Robi és Lujza, egy közösségi oldalon találtam meg a nőt. Nem szolgáltat magáról túl sok információt, de meg tudom hackelni, hogy ismerősnek tekintsen.
Terézia: Tedd azt, akármit is jelent!
Kata: Szóval ő az. Akkor már odaadhatjuk a fényképet valami bérgyilkosnak.
Ármin: És honnan lenne rá pénzünk, mégis?

Kata: Grófnő, adna pénzt bérgyilkosra? Visszafizetem kamatostul!
Ezen az érintettek és Oli kivételével mindenki elnevette magát. Kata durcásan nézett, Oli pedig vasvillaszemekkel.
Oli: Nem maradnátok egy kicsit csendben? Dolgozom!
Ármin: Jól van.

Oli aztán végre kész lett, így teljes egészében láthattuk az ellenség adatlapját. 1962-ben született, tehát 50 éves volt. Sajnos lakcímet nem adott meg, ami nehezebbé tette a keresést. De egy használható infót találtunk: valaha egy “Remény Otthon” nevű helyen lakott.
Kata: Remény Otthon? Az hol a bánatban van?
Oli: Rákeresek, itt is a hivatalos oldal.

Oli: Azt írja: “Az otthont Remény József alapította 1897-ben a pszichológiai betegségben szenvedőknek. Itt rehabilitálják őket, hogy majd egyszer újból teljes jogú tagjai lehessenek az egészséges társadalomnak.”
Kata: Tehát nagy ellenségünk valaha diliházban lakott.
Lejla: Vissza kéne csukni.
Oli: Ez nem vezet sehova. Tudnunk kellene, hogy miért került oda. Van köze a vámpírokhoz?
Terézia: Kétlem.

Ezt szinte magát védve mondta. Mindenki értetlenül fordította felé a fejét. Erre zavarba jött.
Lejla: Mit ért ez alatt?
Terézia: Senki ép eszű ember nem hisz a vámpírokban. Miért zárnának be valakit, aki utálja és meg akarja ölni őket.
Lejla: Éppen azért, hogy elhitessék vele, hogy nincsenek vámpírok, úgyhogy foglalkozzon létező dolgokkal.

Dani: Most jut eszembe, hogy a 70-es évek közepén dolgoztam egy évig a Remény otthonban. Volt ott egy Zoltán Lujza, talán ugyanő volt. Nem tudom én se, miért került be. Állítólag már 10 éves kora óta ott volt. Velem mindig olyan ellenséges volt. Párszor meg is fenyegetett.
Kata: Most már értjük, miért.

Kata: Megvan a célpont. Mi a teendő?
Terézia: Várjuk a javaslatokat.
Nem voltak.

Illetve a fiúk jöttek mindenféle szürreális, brutális és morbid ötletekkel, de ők maguk se gondolták komolyan. Csak heccből. Oli el akarta árasztani a nő házát egy élőhalott zombi hadsereggel, Ármin pedig küldeni akart egy ajándékdobozt, amit ha kinyit, bumm! Robban!
Angéla: Vegyétek már egy picit komolyan!
Ármin: Neked van ötleted?
Angéla: Sajnos nincs.

Kata: Tudjátok mit? Rekesszük be a gyűlést és gondolkodjon mindenki a saját ütemében.
Terézia: Igaza van, Katalin. Gyűlés berekesztve! Különben is lenyugodott a Nap, engedélyt adok mindenféle kültéri szabadidős tevékenységre.

Kata: Lejla, a Gyöngyi és a Magdaléna a szomszéd klánokból elhívtak vásárolni. Nem jössz velünk te is?
Lejla: Köszi, de nem.
Kata: Biztos?
Lejla: Biztos, nem szeretek vásárolni. Azért köszi, hogy hívtál.
Kata: Hát, te tudod.

Inkább leültem Olivér gépéhez játszani. Sok jó játék van rajta, régiek és újak is! Még olyan egész jó ’96-97-eseket is találtam, amelyekkel ötévesen játszottam. De végül leragadtam egy horrorisztikus mászkálós-lövöldözős játéknál.

Oli: Csak nem készülsz a nagy csatára?
Lejla: Milyen nagy csatára?
Oli: Hát, ha esetleg megtaláljuk Lujzikát és megmutatjuk neki, mit tudunk.
Lejla: Á, én csak vacakolok itt. Amúgy se szeretnék igaziból csatázni.

Ahogy kimondtam, rögtön berontott a másik iker is. Nagyon rémültnek tűnt, és majdnem elesett, úgy állt meg. Olival egymásra néztünk, nem értettük, Katának mi baja lehet.
Kata: Nagy gáz van, gyerekek! A klubba jött hadüzenet! Tudják, hol vagyunk, és… és… az emberek hadat üzentek!
Oli: Mutasd csak!

Oli elolvasta, ami a cetlire volt írva, amit Kata hozott.
Oli: Lejla, ugorj a nagyon nehéz utolsó pályára! Kell a gyakorlás, nagy csata lesz!
Kata: Jaj, hagyd már az ostoba számítógépes játékokat! Nem vezetnek sehova!
Oli: Van jobb javaslatod?

Kata: Élőben kéne gyakorolnunk!
Oli: Egymás ellen? Lakásban vagy az utcán?
Kata: Egyik se! Ott a suli tornaterme.
Oli: Este tíz múlt. Zárva van, minket meg nem hinném, hogy külön beengednének.
Kata: Törjünk be!

Oli: Hülye ötlet.
Lejla: Magamat is meglepem ezzel, de szerintem nem az.
Oli: Mi van? Már te is meghibbantál? Miért ne lenne?
Lejla: Egyszerű.

Lejla: Meg fogunk halni. Legalább küzdjünk az életünkért, így sokkal szívesebben fognak ránk emlékezni. Az élni akarás dicséretes dolog.
Oli: Jól van, meggyőztetek, menjünk!
Kata: Akkor szólok a többieknek.
Lejla: Várj, az rossz ötlet. Csak Árminnak szóljunk, a többiek nem helyeselnék a dolgot.

Ármin: Úgy hallottam, mintha mondtátok volna a nevemet.
Oli: Igen, éppen szólni akartam. Szóval, betörünk a suli tornatermébe. Gyere velünk!

Ármin: Ti teljesen megőrültetek?
Lejla: Lehet így is fogalmazni.
Kata: Lejla, te nem vagy normális.

Kata: Lujza emberei hadat üzentek a klubunkba.
Ármin: Tudják, hol van?!
Kata: Ezek szerint. De fel kell készülnünk, és jobb hely nincs erre. Jössz?
Ármin: Ha muszáj. Gyerünk!

Kata: Ezt már szeretem!
Azzal fogtuk az edzőcuccainkat, és elindultunk. Reméltem, hogy megéri.