A Sötétség Angyala

A sötétség angyala – 11. Tudnom kell

Picture

Némán figyeltem az órát, várva a megfelelő alkalmat. A lakásban már mindenki mélyen aludt. Nem akartam tehát senkit se felébreszteni, de a munkaidejét se akartam senkinek megzavarni. A munkaidejét? Igen, vagy tanítási idejét. Ugyanis az volt a tervem, hogy meglessem a régi életem szereplőit.

Picture

Tudni akartam, hogy én is hiányzok-e nekik vagy a feledés homályába merültem. Azért erősen bíztam benne, hogy az előbbi a helyzet. Pontosan 13:00 volt az idő. Éppen ideális. Ilyenkor ugyanis a nagy többség már végez a napi teendőivel, igyekszik haza, de még nincs otthon. Talán elcsíphetek néhány pillanatot barátaim és szeretteim mindennapjaiból. Ideje hát indulni.

Picture

Váratlan gondba ütköztem: Ármin kint feküdt a kanapén. Szerencsére mélyen aludt, de nagyon nem akartam felébreszteni. Csak visszatartana, arra pedig semmi szükségem. Tehát óvatosan, lopakodva kellett kijutnom, és lehetőleg gyorsan!

Picture

Véletlenül nekimentem valami ősrégi vázának. Majdnem el is dőlt! Hirtelen sokkot kaptam. Ha ez széttörik, a süketeket és a holtakat is felveri! De legfőbbként az élőhalottakat! Elvégre abból van egy pár itthon.

Picture

De szerencsére időben elkaptam és felállítottam. Árminra pillantottam. Aludt, mint a tej. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, persze csak halkan. Ezt megúsztam!

Picture

A kijutás maradék része már eseménytelen volt. Gyorsan kiértem és éreztem az égető Napot a jeges bőrömön. De eldöntöttem, hogy nem fogok vele foglalkozni. Még sose kaptam napszúrást, úgyhogy itt az ideje! Különben is sokan túlélték már.

Picture

Az első állomás a régi otthonom volt. Legnagyobb meglepetésemre a főkapu és maga a lakás ajtaja is nyitva volt. Biztos van otthon valaki! Csak arra kell vigyázni, hogy meg ne lásson.

Picture

Bent az első utam apa irodájába vezetett. Nem sűrűn jártam ott, mert apa senkit se engedett be. Az az ő magánterülete. Nata persze rendesen hisztizett is vele, hogy ki kéne már takarítani, de apa hajthatatlan volt. Elég makacs, ha az irodájáról van szó. Még jó, hogy véletlenül rájöttem a kulcs titkos rejtekhelyére, amin azóta se változtatott.

Picture

Hát, itt valóban nem takarított senki már legalább egy éve. A szag is borzasztó volt! Megvizsgáltam a szobában található fegyvereket. Tudtam, mire valók. Azokkal akart megszabadulni a vámpíroktól.

Picture

Összerezzentem és elfordultam tőlük. Hány ártatlan életnek vetettek ezek véget? Nem is akartam tudni. Közben véletlenül megakadt a szemem egy nyitott füzeten. Ahogy elnéztem, valami fegyver leírása lehetett benne, apa kézírásával. Elég csúnyán írt, de én már hozzá voltam szokva.

Picture

2012. március 2. Megtaláltam az ideális fegyvert a vámpírok ellen! Elméletileg működik, de még kipróbálni nem volt módom, és a magvalósításon is dolgozok még. Viszont a vámpírok alapvető egyetlen életfunkcióját vettem alapul. Mint ahogy már az óvodások is tudják, a vámpírok vérrel táplálkoznak, más élelem viszont káros számukra. Nem öli meg őket, sajnos, de hányásos hasmenést okoz. De miért is fogyasztanak csak és kizárólag vért? Miért fogyasztanak egyáltalán vért? A válasz rá egyszerű. Először és utoljára 1988-ban sikerült felboncolni egy élő vámpírt, és akkor kiderült, hogy a vámpíroknak nincs saját vérük, és a szívük se ver. Viszont bizonyos életfunkciók elvégzésére a vér nélkülözhetetlen, tehát valamivel pótolni kell. Erre való az emberi vér, amit elfogyasztanak. De mi köze ennek az új fegyverhez? Nos, az új lövedék hatására a szervezetben minden vércsepp elpárolog és kilép a környezetbe. Magyarán a lövedék megvon minden “táplálékot” és a vámpír úgymond “szomjan hal.”

Picture

Tudtam, hogy az apámnak milyen tervei vannak, mégis megrázott. De azért volt orvostanhallgatóként valamennyire érdekesnek is találtam ezt a szöveget. Sok olyat írt, amit én nem is tudtam. Arra már felfigyeltem, hogy nincs szívverésünk, de hogy saját vérünk se. Sok minden így se volt tiszta, de legalább megértettem a fegyver működését.

Picture

Eltettem a füzetet. Le volt benne írva az összes létező fegyver 1982 óta. Pontosabban azóta, hogy apám a pályán van 17 éves kora óta. Kitéptem egy lapot a füzetből és az asztalon hagytam ezzel a szöveggel: “A vámpírok nem gonoszak. Te vagy az!”

Picture

Miután elhagytam a szobát és visszatettem a kulcsot a sörös dobozok közé, ahol volt, egy hangra lettem figyelmes. Egyértelműen egy kisgyermek sírása volt. Elindultam hát a hang irányába.

Picture

Meglestem Kittit és a féléves kisbabát apáék szobájában. Kitti rengeteget nőtt az elmúlt időben. Mivel augusztusban 13 éves lett, már nem kislány volt, hanem egy tini. Egyébként az én egyik kedvenc ruhám volt rajta.
Kitti: Patrik, ne sírj már! Aludj el, kérlek!

Picture

A kisfiú meg a közös féltestvérünk, akit most láttam először. A legszebb kisbaba, akit életemben láttam, még így is, hogy most éppen sírt. Kitti kezdte elveszteni a türelmét. Pedig egy ilyen aranyos kisbabára igazán nem lehet haragudni.
Kitti: Patrik, ne bőgj már!

Picture

Oké, Kitti is csak egy gyerek még. Nem kéne rábízni egy bőgő kisbabát.
Lejla: Patrik.

Picture

Kicsit hangosan mondtam, de a kisfiú elhallgatott és mosolyogva nézett a hang irányába. Egy kicsit még gőgicsélt is.
Kitti: Te is hallottad? Mi volt az?

Picture

Kitti előjött megnézni, honnan jött a hang, de nem látott meg. Egy szempillantás alatt eltűntem, mint Batman. Nem hagyhatom, hogy meglásson és megijedjen szörnyű alakomtól. Pedig én magam is örültem volna egy újbóli találkozásnak.
***

Picture

A következő megállóm a színház volt, melynek állandó társulatának Nata is tagja. Natália már 20 éve színészkedett, de csak színpadon. Az is elismerésre méltó és klassz dolog. Főleg nekem, mikor az egyetlen szerepem idáig egy fa volt egy óvodai darabban, még az előző évezredben. Bár Nati mindig is filmes karrierre vágyott.

Picture

A színház közelében volt egy magas fa, amire könnyűszerrel felmásztam és elhelyezkedtem a lombok között, ahol már annyira nem is csípett a Nap. Olyan, mint egy darázsfészek!

Picture

Nem kellett sokáig várnom, mire történt valami. Apa és Nata kijöttek az épület elé, Nata gyönyörű jelmezben. Biztos jelmezes főpróba volt. Nagyon irigyeltem Natát, amiért ilyen ruhákat hordhatott.
Natália: Oké, Zsolti, mondjad gyorsan. A bosszúálló rendezővel vagyunk, aki nem szereti, ha kimaradozunk a próbákról.
Zsolt: Csak pár percre tartalak fel. Ez fontos!

Picture

Natália: Nem várhat estig? Különben is, hol van Patrik? Ugye nem hagytad magára.
Zsolt: Ne aggódj! Kitti vigyáz rá.
Natália: Kitti csak 13 éves! És beteg! Iskolában se volt.
Zsolt: De remekül bánik a gyerekekkel. Nos, akarod hallani, hogy mit intéztem?
Natália: Mondd!

Picture

Zsolt: Szóval, beszéltem a főnökkel és a férje bevesz az új filmjébe.
Natália: Várj, Robi bevesz a filmjébe? Jól hallottam?
Zsolt: Igen! Sőt, Lujza még egy főszerepet is kiharcolt neked.

Picture

Zsolt: Végre moziban is szerepelhetsz, aztán jön a vörös szőnyeg és az Oscar díj!
Natália: Ez remek hír! Köszönöm!
Tehát én már senkit se érdeklek. Semmi “csak tudnám, hol van most Lejla.” Semmi “Lejla nem halhat meg.” Bár az igazat megvallva már halott vagyok. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindenkit csak Nata potenciális hollywoodi karrierje érdekel. De azért a Robi és a Lujza nevek még jól jöhetnek a vámpírvadász-vadászatomban.

Picture

Miután mindenki elment, én is lemerészkedtem a fáról. Már csak egy személy van hátra. Reméltem, benne nem kell csalódnom, mint apáékban.

Picture

Ám amikor a kollégium előtt megláttam őket, még a haldokló reménysugár is szertefoszlott, hogy valakinek még hiányzok. De miért pont Hanna? A kis liba! Úgy tudtam, utálják egymást. Mije van ennek a csajnak, ami nekem nincs?

Picture

Vérkeringés, szívverés, pulzus. Meg persze ő nem vért szokott vacsorázni. De miért pont ő? Teljesen mindegy, akárki is lehetett volna, az nem változtat semmin. Jani összetörte a kőszívemet, én pedig égető könnyeimmel elkentem a szempillaspirálomat.

Picture

De hát legyenek csak együtt, elvégre János boldogsága sokkal fontosabb, mint az enyém. Tudom, én már senkinek se kellek. Tudom, hogy Ármin harapása egy örökkévalóságra kivont a forgalomból. Ezt elfogadtam. Kénytelen voltam együtt. A dolgomat befejeztem. Ideje visszavonulni, bebújni a takaróm alá, és ott kisírni a szemeimet. Talán nem az a jó megoldás, de a továbblépés évszázadokba is telhet.
***

Picture

Hazaérkezésem már nem volt olyan csendes, mint a szökésem. Ármin már arra felébredt, hogy becsuktam az ajtót.
Ármin: Lejla?

Picture

Gyorsan észrevette az égési nyomokat rajtam.
Ármin: Lejla! Te mégis hol jártál, és mennyi ideig?
Ármin kiáltására a többiek is előjöttek.
Lejla: Kb. 2-3 óra.

Picture

Kata: Legalább volt rajtad napszemüveg?
Lejla: A francba! Azt meg elfelejtettem!
Kata: Te hülyébb vagy, mint aminek látszol.
Lejla: Köszi.

Picture

Ármin: Te rémesen nézel ki.
Hozzámért, és erre csak egy au-t hallattam.
Kata: Ne jajgass, magadnak csináltad. És a sminkeddel is mi a fenét műveltél? Így úgy nézel ki, mint Alice Cooper.

Picture

Lejla: Oli, te ugye nagy mozirajongó vagy?
Oli: Igen, de ez hogy kapcsolódik akár a csúnya égési sérüléseidhez, akár az Alice Cooper-sminkedhez?
Lejla: Van egy kérdésem a számodra. Mi a teljes neve annak a Robi keresztnevű magyar filmrendezőnek, akinek a feleségét Lujzának hívják?
Oli: Ó, az csak Reinhart Robi lehet. Olyan zsé kategóriás marhaságokat rendez, amiket filmnek nem nagyon neveznék. De hogy jutott ez most eszedbe?

Picture

Lejla: Van okom azt gondolni, hogy Reinhart Róbertné Lujza apám főnöke.
Terézia: Akkor kapjuk el!
Lejla: Éppen javasolni akartam.
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments