A Sötétség Angyala 2. – 12. Újból szerelem

– Ébresztő, szépségem, ágyba jött a reggeli… illetve, hát, vacsora!
Új szerelmem hangjára ébredtem, már jócskán sötétedés után. Kissé elaludtam, így meglehetősen hálás voltam az ébresztésért. És persze az ismerős illatú zacskóért, amit a fiú lerakott elém.
– Ez… vér? – kérdeztem álmosan.

– Gratulálok, talált! – mosolyodott el Erik – Tudom, milyen fontos neked az agressziómentesség.
– De, honnan szerezted? – kérdeztem meglepetten.
– Ma véradás volt a közeli közösségi házban. Csak megvártam, hogy elpucoljanak az adakozók, az ápolók vagy orvosok meg elkezdjék összeszedni az eszközeiket a nap végén. Aztán pedig belopakodtam és megtöltöttem egy táskát.
– És nem látott meg senki?

– Kérlek, Szöszi! – nevetett a fiú – Én már profi vagyok ebben. A megfelelő pillanatban bárhova be tudok osonni.
– Valaki, aki nem csak szexi, de még hasznos is? – mosolyodtam el – Hol voltál te egész életemben?
– Nem, te hol voltál az én egész életemben? Kicsivel hamarabb feltűnsz, és mennyi bajtól megkíméltél volna…
– Vagy én kevertelek volna még nagyobb bajba! – nevettem, majd mélyet sóhajtottam.

– Valami baj van? – kérdezte Erik.
Épp csak elgondolkodtan. Vajon mi lett volna, ha találkoztunk volna, amikor még emberek voltunk mindketten? Elvégre ahhoz elég lett volna, ha tinédzserkori lázadásom során nem bojkottálom apám esküvőjét. Elvégre Erik ott volt. Vagy talán tényleg szükség volt a sok rosszra, hogy végül egymásra találjunk?
– Tudod, a vámpírlét nálam is követelt áldozatokat – szólaltam meg végül.

– Hogy nem lehettél végül orvos? – kérdezte Erik.
– Nos, az is eléggé egy fájó pont. De azt végül el tudtam fogadni. Túlságosan gerjedek a vér szagára, nem lenne épp egy életbiztosítás, ha én kötöznék sebeket, vagy hajtanék végre műtéteket. De ami legjobban fáj, az, az, ahogyan elveszítettem egy közeli barátot. Az én hibám volt, mert belekevertem az egész vadászok elleni küzdelembe, pedig ember volt. De tudtam volna, hogy ezzel kereszttűzbe kerül, és…

– Nem kell többet mondanod – vigasztalt a párom.
– Janival már középsuli óta legjobb barátok voltunk. Talán lehetett volna több is, ha nem jön Ármin és nem tesz vámpírrá. Ezt már sose tudjuk meg. Minden esetre…
– A halandók egy külön világ, akikre nézve csak veszélyt jelenthetünk – fejezte be a gondolatomat Erik – De legalább mi még mindig itt lehetünk egymásnak.
– Sose akartam szörny lenni. De talán, ha mi szörnyek összetartunk, lehet ez akár az ideális állapot is.

Újabb csókot váltottunk, és már nem is számított a múlt. Vagy bármilyen alternatív jelen és jövő. Csak a most, és mi ketten, ami miatt minden más csak úgy megérte. Innentől kezdve akármi is fog történni a vámpírvadászokkal, az apámmal, vagy Viktorral, csak az a fő, hogy együtt fogjuk végig csinálni. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy ne legyen az egész helyzet olyan kilátástalan.

– Most jut eszembe, és most olyan hülyén érzem magam, de még nemis vittelek el randira – szólalt meg egyszer csak az új párom.
– Még bepótolhatjuk.
– Hát, kicsit hülyén veszi ki magát, ha az első randi az első szex után van, de hát egye fene. Csak egyáltalán hova tudnánk elmenni együtt?
– Nem feltétlenül kell nyilvános helyen lennie. Lehet egy szobában is randizni.

– De most minden lehetséges program, ami eszembe jut kajálásról szól…
– Hát, vacsorát már hoztál nekem – nevettem, majd felnyitottam a kis zacskót.
– Megvan! – kiáltotta el magát egyszer csak.

– Szöszikém, most visszamegyek egyet a raktárba, elkészíteni a meglepetést. Majd kövess úgy egy óra múlva.
Ezzel nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult. Én pedig kíváncsian vártam, hogy mire készül. Romantikus ajándékok részemről bármikor jöhetnek.

***

Beléptem a konyhába megszabadulni a zacskótól, melynek idő közben elfogyasztottam a tartalmát. Ármin épp ott volt, és épp a hűtő belsejét vette alaposan szemügyre.
– A hűtő tele van friss vérrel – jegyezte meg egyszer csak.
– Ha legközelebb látod Eriket, ne felejtsd el megköszönni neki – mosolyogtam.
– Erik?

-Ja, a pária! – csapott a homlokára hirtelen.
– Igen, már többször is megfordult itt. Elvégre Kittivel rokonok.
– De most nem Kitti miatt volt itt.
– Talán – vigyorogtam tovább, nagy titokzatosan.

– Jaj, ne játszd már ezt velem! – emelte fel a hangját Ármin – Tudom, hogy van köztetek valami. Finoman szólva, nem voltatok valami diszkrétek. Szóval?
– Szóval mi?
– Mennyire komoly a kapcsolatotok?
– Na, ez az, amit te sose fogsz megtudni. Vagy talán egyszer majd megtudod, de addig is találgathatsz.
– Jó, akkor inkább csak egy dolgot kérdezek.

– Miért pont ő?
– Miért ne pont ő? – vontam össze a szemöldökömet.
– Ugye nem csak engem akarsz féltékennyé tenni?
– Jaj, annyira cuki, hogy azt hiszed, minden csak rólad szól – nevettem – Amúgy meg miért pont te meg Viv? Vagy Kata meg Samu? Vagy miért volt régen olyan, hogy te meg én?

Nem vártam meg, hogy Ármin erre mit reagál. Talán az akaratom ellenére tényleg féltékennyé tettem, de ez már nem érdekelt. Neki ott van Viv, nekem meg ott van Erik. Szerintem mindenképp én jártam jobban, de nem verseny. Igaziból már nem is akartam újdonsült szerelmemen kívül mással foglalkozni, úgyhogy el is indultam a raktár felé.

Amikor odaértem, Erik éppen egy kivetétő elé rakta le kanapéját. Közben Kira is visszatért otthonába, és el is aludt azon a kanapén. Mintha nem is érdekelte volna, hogy közben le lett az cipelve az emeletről a földszintre.
– Mi készül itt? – kíváncsiskodtam.
– A meglepetésed, kedvesem.

A fiú ekkor közelebb lépett hozzám, majd lelkes magyarázásba kezdett:
– Tudod, 2013 vége óta több jó film is jelent meg. Többek között olyanok, amiket téged ismerve, biztos meg akartál volna nézni moziban, ha nem lettél volna hibernálva ez idő alatt. Persze én se voltam olyan állapotban, hogy csak úgy besétálhassak egy moziba, de igyekeztem azért kiépíteni egy magángyűjteményt. Úgyhogy most kiválogattam azokat, amik téged is érdekelhetnek.

– Persze hozzá még kiépítettem ide egy saját mozit vászonnal, meg minden – folytatta – Épp csak pattogatott kukorica nincs, de a magam részéről már nem is kívánnám. Na, mit szólsz a saját, kétszemélyes mozimaraton, ameddig bírjuk, ötletéhez?
– Ó, Erik, én…

– Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam bárkitől is! – kiáltottam el magam, majd adtam Erik arcára egy puszit.
– A legszebb ajándék, amit én valaha kaptam bárkitől is, pedig az, hogy vagy nekem. Úgyhogy örülök, hogy viszonozhatom. Akkor melyikkel kezdjük?
– Hát, te ismered a kínálatot.

Napkelte utánig néztük az elmúlt öt év legjobb filmjeit. Mondhatom, királyi bánásmódban részesültem. Olyan volt, mint egy igazi mozi, de csak kettőnknek. Végül pedig, ki is gondolta volna, hogy az összebújós filmnézésben is így el lehet fáradni. Amúgy hamár összebújás: igaz hogy még csak egy napja voltunk ténylegesen együtt, de már bebizonyosdott, hogy Erik milyen kis ragaszkodós. Szerintem, ha rajta múlna, örökre csak ölelgetnénk egymást. És az úgy is lenne jól.

– Szükségem van egy ágyra most azonnal! – ásítottam már a sokadik film végénél.
– Hát, ennek a filmnek már az első tizenöt percében felkelt a Nap, úgyhogy remélem, jó lesz az enyém.
– Te tudtad, hogy jön fel a Nap, és még csak nem is szóltál? Te kis cseles!
– Hát, túlságosan bele voltál merülve az eseménykbe. Nem volt szívem elszakítani.

– Csak tudni akartam, tényleg meghalt-e a barátnő. De, jó, most az egyszer megbocsátok – nevettem, ahogy megcsókoltam.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés