A kő rejtélye – 9. Jessica Hummer

Tehetetlenül feküdtem a homokban. Viszont az a nő még mindig felém tartott, majd megállt előttem. Hosszú barna haja volt, és érdekes módon magas sarkúban lófrálta a sivatagot. Az utolsó dolog, amit akkor láttam, az a cipője volt. Elsötétült a világ.

Már csak arra emlékszek, hogy egy „zöld” szobában ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemem, és hirtelen azt hittem, hogy álmodtam az egészet. Nem így volt.

– Uh, hol vagyok? – tettem fel a költői kérdést. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem otthon voltam. Akkor nem is álmodtam. Pedig már kezdtem örülni, de a történet e részén nem igazán lehet nevetni.

– Öh, helló! – köszöntem, miután kijöttem a szobából. Hamar rájöttem, hogy egy lakókocsiban vagyok.
– Szia! Ugye már nem fáj a lábad? – kérdezte. Már meg is feledkeztem a lábamról!
– Nem, de… hogyhogy? – lepődtem meg.
– Kivettem a golyót a lábadból, majd fertőtlenítettem a sebet, és bekentem egy kenőccsel, ami nálam mindig hatott, amikor fájt valamim. Úgy tűnik, akkor is hat, ha valami kemény fájdalmat élsz át. Ja és, de udvariatlan vagyok! De gondolom, ismersz. Jessica vagyok.
– AZ A JESSICA?
– Igen. Jessica Hummer, a színésznő.
– Hát ezt nem hiszem el!
– Szerintem jobb lenne, ha elmennél mosakodni, kivasalnád a hajad, és válthatsz ruhát az enyéimből. – mosolygott Jessica.
– Köszönöm. – én is viszonoztam a mosolyt, majd a fürdőszobába mentem. Valahogy ösztönösen tudtam, hol van a fürdőszoba.

Bementem a tükörbe. Mikor Jessica azt mondta, hogy jó lenne kivasalni a hajam, akkor csodálkoztam. De mikor már a tükörbe néztem, megállt az eszem. A kosztól begöndörödött a hajam. Undorító, komolyan mondom! Sosem tetszett a göndör haj. Már csak attól féltem, hogy a festett hajam visszaváltozik szőkére. Borzasztó.

Elmentem fürödni és hajat mosni, ahogy Jess kívánta. Ki is vasaltam a hajam, és szerintem egész jól néztem ki. Mellesleg még mindig nem tudtam felfogni ilyet, hogy Jessica Hummer lakókocsijában vagyok.

Kerestem ruhát magamnak. Úgy döntöttem, hogy nagyon alaposan válogatok Jessica ruhái között. A legszebbet akarom elvinni. Ugye, milyen gonosz vagyok? =P Meg is találtam az alkalmas ruhát.

Visszamentem Jessicához és elmondtam a történetünket. Ámult, és bámult. Viszont nagyon csodálkozott, mert azt hitte, hogy ilyen történet csak a mesékben van. Nagy érdeklődéssel hallgatta a történetet, én meg mondtam. Próbáltam a hangsúlyokkal még jobban kifejezni a történetet.

– Az egyik gorilla tehát belelőtt a lábamba, majd te kimentettél. A barátomat ott hagytam. Muszáj kimentenünk! – mondtam.
– Rendben. Bevetem női bájaimat.
– És azt hogyan tervezed megcsinálni? – érdeklődtem.

Ekkor felpattant a székről. Gondoltam, ha ő is, akkor én is. Hirtelen aztán levette a pólóját, és a bikinijét is kicsatolta.
– Hogyha így megyek, akkor nem fognak ellenállni. – mosolygott a csaj.

Nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy ne szóljak be neki. Már ökölbe szorítottam a kezem. Talán az állított meg, hogy visszavette a pólóját, viszont a melltartót, azt nem tette vissza. „Nyugi, Linda, nyugi. Tartod a szád” gondoltam, és megnyugodtam kissé.

A hatalmas pofon helyett inkább megöleltem.
– Köszönöm, hogy segítesz. – mosolyogtam, és boldog voltam, hogy kaptam egy ölelést a híres sztártól, Jessica Hummertől.