A Kő Rejtélye

A kő rejtélye – 20. A széf

Picture

Másnap reggel indultunk is haza. Otthon Linda egyből átjött, hogy tudjon kérdezni arról a rejtélyről, amit én már el is felejtettem.
– Szia, mi járatban? – kérdeztem a lánytól, miközben edzettem. Ő odatolt egy széket az edzőgépem elé, majd leült rá.
– Hát.. átjöttem, mivel apukád rejtélye a te házadról szól – mesélte.
– Jaj, tényleg. Szerintem nem itt van – válaszoltam, arcom meg se rezzent, tovább néztem az előttem lévő falat, miközben a lábaimat tornáztattam.
– Mi?! – a lány meghökkenve nézett rám, majdnem leesett a székről.

Picture

Abbahagytam az edzést, majd a gépen tovább ülve Linda felé fordultam.
– Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy a poharak földrengéssel jelzik, ha az egyik közeledik a másikhoz? A házamban egyszer sem volt ilyen jelenség – tagoltam.
– Hát igen, de lehet, hogy a harmadik kőnek nincs ilyen tulajdonsága – kezével megvakarta az arcát, nyílván ő is próbálta tartani a pókerarcot.
– Ha eggyel nem is, kettővel már biztosan, és nálunk van mind a két kő. Apa nagyon közel állt a megfejtéshez, annyi hibája volt, hogy nem tudott a harmadik kő létezéséről.

Picture

– Tehát te tulajdonképpen okosabb vagy az apukádnál – jelentette ki Linda, majd közelebb vitte a székét hozzám.
– Hát.. mondjuk úgy, hogy ha ő nem lenne, idáig én sem jutottam volna el. Minden segítséget a jegyzetéből vettünk, csak a megfejtésekre jöttünk rá, és megtaláltuk a két követ – nyögtem jógázás közben.
– Gáz lenne, ha lenne negyedik kő is..
– Hát, ha minden igaz, nincs.. ha minden igaz..
– Mert igazából ez az egyetlen buktató, nem? Hogy három helyett csak kettőt akarsz elpusztítani. Ugye?
– Igen, így van, ha minden igaz.

Picture

Linda még a fürdőszobába is elkísért, és ott vitattuk meg a fáradtságunkat, valamint a kő rejtélyét.
– De Chris.. ha nem itt van a kő, akkor hol lehet? – kérdezte Linda.
– Hát, van egy elhagyatott régi házam – nyögtem ki, de nem tudtam végigmondani, mert Linda közbeszólt.
– Ez mindent megmagyaráz! – mutatott a plafonra – Mikor indulunk?

Picture

Visszamentünk az edzőszobámba, mert odakészítettem a ruhámat. A lány csak ott kapott választ.
– Akár most is indulhatunk, de előbb.. – megsimogattam Linda vállát, és megcsókoltam.

Picture

– Fúj, de büdös van itt – jegyezte meg Linda, mikor beléptünk a házba.
Valóban nagyon büdös volt, és a szoba tele volt porral. Olyan csend volt akkor, hogy a legapróbb neszt, így a lépésünket is hallani lehetett. Hirtelen régi emlékek törtek fel, mennyire összevesztem anyával és apával azon, hogy legyen saját házam. Gyerekként eléggé akaratos voltam, és szerettem mindent azonnal megkapni.
Talán már felnőttem, de még mindig nem vagyok elég érett a véghez, ami még el sem kezdődött.
– Chris, eddig még nem volt földrengés..

Picture

Ahogy kimondta, óriási rengés következett.
„Közel jársz a megoldáshoz, Chris!” – egy hang szólalt meg a fülemben. „Viszont rossz az elképzelésed. A kő nem reng magától. Ti rezgetitek. Tényleg itt van a megoldás az orrotok előtt, hamarosan megoldódik minden, ezért ezt a földrengést csak ti érzékelitek, ti hozzátok létre, viszont a környezetetekre kihat. A kezdetnél és a végnél van a földrengés, ezért nem érzékeltétek a rezgést, amikor a második követ találtátok meg, hiszen csak a kihívás közepénél jártatok.”
– Mi?! – a hátamról hasra fordultam.

Picture

– Mondtál valamit? – kérdezte Linda, miközben felállt.
– Egy hang megszólalt a fejemben.. – köhögtem, aztán én is felálltam, de ez nem sikerült olyan fényesen, ugyanis összerogytam a földre.
– Chris, mi a baj? – a lány leguggolt hozzám, és megsimogatta az arcom.
– Mondom, megszólalt egy hang a fejemben.
– Mit mondott? – emelte fel szemöldökét.
Elmondtam neki a történetet, és ő is nagyon csodálkozott.
– Nos, ez a helyzet, tehát közeledik a vége a történetünknek. Keressük meg a harmadik követ.

Picture

– Hűha, ez aztán a búvóhely! – gúnyolódott Linda – Tökre primitív, el sem hinném, hogy az apja rakta ide.. Chris! Azt hiszem, találtam egy széfet!
Hamarosan odaértem a teremben, aztán eltoltam az előttük lévő kaktuszokat.

Picture

A széfbe négy számot kellett találni. Születési dátumok megvoltak, és szinte minden, amit ki tudtam találni. Talán a számmisztika?
– Nos, mire jutottál? – vetette felém a tekintetét Linda.
– Most a számmisztikán gondolkodok, apát ismerve mindenki azt hinné, hogy az a titok nyitja. Mindenki azt hinné..
Ekkor hirtelen megállt az idő, eltűnt a csempés, penészes terem, és egy nagy feketeségben találtam magam, különböző számok között. Először szép tisztán láttam mindent, aztán egyre jobban elmosódott minden, és megfordulva vérrel volt felírva egy falra az, hogy „Foci”.
– Hm, foci? – gondoltam magamban, ekkor hirtelen fejjel lefelé zuhanni kezdtem, és focicsapatok nevét láttam, majd láttam egy játékost labdát rúgni. Meglepődötten néztem a feliratot, ami a foci nélkülözhetetlen tárgyára volt ráírva.

Picture

„Kedvenc focicsapat” volt a labdára ráírva. Ekkor visszatértem a különböző számok, és betűk közé. Kezemmel odahúztam a szükséges betűket, és végül ezt raktam ki: „AS Roma”. Apa kedvenc focicsapata. A Roma négy betűs és négy szám kell. De várjunk csak, apa mindig emlékeztetett az alapítási évszámukra. Mennyi is volt? 1927 július 22.
Kiszabadultam a gondolataim közül, aztán a széfhez mentem.

Picture

Bepötyögtem a következő számot: 1927. A széf nem nyílt ki. Ekkor megdöbbentem. Mégiscsak számmisztika? Egy normális ember elvetné az AS Roma csapatot mostanra. Viszont ha utánanézünk.. július 22.
– Azt hiszem, megvan! – mosolyogtam, aztán beírtam a számot: 0622.
– Hú, sokáig tartott – mondta Linda, majd felállt ülő pózából, és közelebb jött. Látni akarta a harmadik követ.

Picture

A hirtelen földrengés nem lepett meg. Nehezemre esett, de meg tudtam a két lábamon állni, Linda viszont hanyatt esett. Letettem a földre a poharat, aztán felsegítettem a lányt.
– Na, megvan mind a három kő!! – ugrott fel Linda, miután leporolta a fenekét.
– Igen, de még mindig van egy rejtély.. – néztem a földre.
– És mi az? – cincogta.

Picture

A következő napokban, sőt, hetekben a három kő elpusztításának helyét kerestük. Linda apám jegyzeteit olvasta, míg én a világhálót böngésztem. Hosszú hetek után megtaláltam azt, amit kerestünk.
– Megvan! MEGVAN!! MEGVAN!! – felugrottam a székemről, felugrottam az ágyamra, és elkezdtem ugrálni.
– Igen? És akkor hol van? – kérdezte a lány, aki rám ugrott, ezzel leborultunk az ágyra.
– Peru, Norvenil temploma. Ott kell elpusztítani – mosolyogtam a lányra.
Köszönöm Ettikének a képszerkesztési tippeket. 🙂
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments