A kő rejtélye – 17. Horogra akadva

– Chris! – kiáltott Linda.
– Mondjad – mosolyogtam, miközben a kanapén próbáltam kipihenni a stresszt.
– Miért van az, hogy a bőröndömbe bugyik közül csak csipkés tangákat tettél? – nézett rám éles tekintettel, aztán mind a ketten nevetni kezdtük.
– Van ott néhány normális is – vigyorogtam, majd miután Linda átöltözött, leültünk megbeszélni a dolgokat.

– Nos, ideje magyarázkodnod, édesem. Miért vagyunk itt, Németországban? – kérdezte Linda.
– Azért, mert Brian itt van – válaszoltam komoly tekintettel.
A lány felemelte a szemöldökét.
– Miből feltételezed?
– Eleve ide akart utazni. De aztán, hogy nem sikerült ellopnia a követ, ezért megkeresett minket, hogy ellopja. Miután ez sikerült neki, visszatért az eredeti célpontjára, vagyis Németországba – hangzott tőlem a válasz.

– Te túl okos vagy – mosolygott Linda.
– Azért nem annyira – néztem a könyvekre.
– És mikor kezdjük el keresni Briant? – tette fel a kérdést.
– Nem fogjuk keresni őt.
– Hogyhogy?
– Brian olyan, mint egy pincsikutya. Magától is eljön ide – kacsintottam, mire a lány elmosolyodott.
– És most pedig kutatunk.
– Megint? – húzta el a szája szélét.
– Ahogy mondod.

Több óra kutatás után még semmire sem jutottunk. Nagyon idegesítő volt, hogy nem tudjuk, hol van a harmadik kő. Ezért is olvastuk a jegyzeteket. Apa mindent titkosítva írt szinte. Mindegyiket sikerült megfejtenem, ugyanis kitaláltam a dolgokat, de az egyik nem ment.
– Chris! Ezt nézd! Itt apukád azt írja: „A harmadik kő tartózkodási helye: Disjt’ ipvtf”.
– Öhm.. mi ez? – lepődtem meg.
– Nem nagyon tudom kiejteni sem.. Disjt’ ipv…ipv..IPV!!!
– Ne erőlködj.. – állítottam le.

– Tudod, nagyon bírom az apukádat. Ilyen rejtvényeket kitalálni! Nem mindenki képes rá – mondta a lány, miközben én járkáltam a szobába.
Választ nem kapott, de jól tudta, hogy épp koncentrálok. Minden egyes lépést átnéztem, mert apa teljesen kiszámíthatatlan. Talán 2 órába is beletelt, mire rájöttem a megoldásra.
– MEGVAN!
– Mi van meg?
– A megfejtés. Ez egy angol szó. A lényeg az, hogy az „ABC”-t kell használni hozzá. Ugye az első betű „D”. Nos, a „D” mögött a „C” van. – magyaráztam.
– Oh, értem már. Tehát mindig az a betű a helyes, ami az „ABC”-ben mögötte áll.
– Pontosan. És így jön ki az, hogy-
– Chris’ house. Vagyis Chris háza.
– Annyira imádlak, Linda!

Megfogtam a lányt a derekánál, és megcsókoltam. Linda hagyta magát, és a vállamnál megölelt. Közeledtünk az ágyhoz, majd alaposan betakaróztunk, és egymásé lettünk.
Egy óra múlva azonban mikor kezdtünk öltözködni, egy váratlan vendég leselkedett a szobában.

Az egyik növény mögött nézett bennünket apró kuncogásokat kiadva, végül észrevettük Briant.
– Na ne..
– Ennek is pont most kellett megjelennie – pirosodott be Linda feje, viszont még idejében sikerült felvennie a fehérneműjét.

– Na, gyere, ha mersz! – kiáltottam rá.
– Idefigyelj, kölyök. Te velem így nem beszélsz! – ordított rám Brian – Adjátok ide a követ, vagy nem esik bántódásotok!
– A helyedben nem szólnék be, Brian-papa! – monda Linda, válaszul pedig egy varázslatot kapott.

Egy szó nélkül kilökte Lindát a teraszra, ahol szerencsére meg tudott kapaszkodni a korlátban.
– Na megállj csak, Te *****! – ordított Linda, majd nagyon gyorsan ugrott is vissza a szobába.

– Mit képzelsz Te, hogy egy nőt bántalmazol? – lihegett a lány.
– Nő? Ezt most komolyan gondoltad?
Linda feje paprikavörös lett, de most nem a szégyenlőségtől, hanem az idegességtől. Megrúgta Briant, aki hátraesve még a kanapét is feldöntötte.
– Na, megállj csak! – állt fel, és a pálcájához kapott.

– Majd tőlem is kapsz egyet, aztán majd kúszhatsz! – vertem ki a pálcát a kezéből.
– Nem akarok bajt. Beszéljük meg, rendben? – nyöszörgött a mágus.
– Mit akarsz?- kérdeztem.
– Alkut ajánlok. Ha jól tudom, egy másik kő is nálatok van.
– Ezt meg honnan a fészkes fenéből tudtad meg? – kérdezte Linda.
– Maradjon az én titkom.
–  Három választásotok van.
– Az egyik legyen a Te halálod! – szóltam közbe.

– Az első, hogy ideadjátok a követ.
– Ne is álmodj róla! – mondta Linda. Brian éles tekintést küldött rá.
– A második, hogy úgy veszem el a követ, hogy megöllek titeket.
– Hm, nem nyert – mondtam.
– A harmadik pedig, hogy megküzdünk.
– Mikor? – kérdezte a lány.
– Ma, a kétutcányira lévő focipályán. Az időpont 14 óra.
– Azt választjuk – kelt fel Linda.
– Ne késsetek! – mondta szúrós tekintettel, majd eltűnt a zöld füstben, melyet maga után hagyott.