A kő rejtélye – 16. Börtönbüntetés

Linda sajgó fejjel ébredt undorító szag, és berendezés közepette. A hideg talaj bántotta a fenekét, majd észrevett egy nagyon ronda ágyat a sarokban. A rácsokat csak később vette észre. Összeráncolta a szemöldökét, majd egy hangot hallott.
– Jó reggelt, Broken kisasszony – mondta a rendőrtiszt, aki egy széken ült, Sherlock Holmes regényt tartva a kezében.
A lány visszaesett a földre, majd felállt.
– Hol vagyok? – vakarta meg a fejét – és ki maga?
– Mondjuk úgy, hogy nem fog kedvelni engem.

– EZ NEM FOG ÖSSZEJÖNNI! – ordítoztam hajamat tépve.
– Nyugi, Chris. Hányszor mondjam még el, hogy nem lesz baj, és nem fognak letartóztatni – csapott a homlokára a mellettem ülő csokoládé, valódi nevén Jason. Vezetékneve örökké titok marad.
– Még a forgalmat is leállítják! Kellett annak a motorosnak karamboloznia!
– Nem tehet róla.
Nem is értettem, hogy a srác hogy bírta mellettem.

– És most mi lesz? Meg tudod oldani a problémát? 2 rendőr is ott van – csaptam össze a kezem.
– Csak annyi? – vonta meg a vállát Jason.
Szemeim kockává változtak. Mi az, hogy „csak?”? Remélem tényleg ennyire profi ez a csávó. Bár ez most lényegtelen, de bizonyára már rájöttetek, hogy mire készülünk, de azért a következő jelenet árulkodni fog arról, hogy bizonyos-e, amit gondoltok.

– Peterson, hívnak minket – szólalt meg a nő.
– Hova? – kérdezte Peterson.
– Az emeletre. Elméletileg megbeszélés lesz.
– Okés, indulok is.
Így van. Ki akarjuk szabadítani Lindát. Hogy a tervünk sikeres lesz-e, azt majd később tudjátok meg. Pontosabban akkor, ha elolvasod ezt a részt.

Lopakodva mentünk be Jasonnel. Úgy tűnt, tényleg eltűnt mindenki. A következő lépések már csak a szerencsén, és az ügyességünkön múltak. Tisztában voltunk ezzel, így ügyeltünk minden apró lépésre. Vagyis csak próbáltunk ügyelni.

– Most meg mit akarsz csinálni? – kérdeztem nem csekély érdeklődéssel.
– Feltöröm a nyilvántartást. Te addig figyeld, hogy jön-e valaki – mondta nekem. Felemeltem a szemöldököm, és meg sem hallottam az utolsó mondatát.
– Minek?
Ökölbe szorította a kezét, és szinte lángolt már.
– Megtennéd, hogy nem kérdezel annyit? Mellesleg Linda aktáját törölném ki, ha megengeded.. így ez olyan mintha meg sem történt volna.
– Jól van, akkor csináld úgy, ahogy jónak látod.

Miután sikeresen törölte ki Jason Linda aktáját, bevánszorogtunk a cellákhoz. Lopakodva haladtunk itt is, nehogy az egyik őr észrevegyen. Ám az egyik sarkon majdnem koppant a fejünk, szerencsére Jason toppon volt, és leállított.

Azonban ez a megállítás sem volt elég. Az őr is toppon volt, lehet, hogy jobban is, mint Jason. Mikor meglátta a vörösen világító pólómat, felemelte a szemöldökét, és a nyomunkba eredt.

– Na megálljatok! – futott utánunk, amit mi észre is vettünk, ezért voltunk gyorsabbak.

Ekkor Jason hirtelen megfordult. Nem részletezném, hogy mit csinált, ugyanis elég ronda látvány volt. Maradjunk annyiban, hogy elkábította az őrt, aki a földön fekve szenvedett tovább, majd mély álomra merült. (Félreértés ne essék, nem halt meg).

– Na, mi van Te (Cenzúrázva)? Ilyen börtöntöltelékekkel nem szívesen csevegek, de nem bírom ki, hogy a szánalmas képedbe ne mondjak bele pár szót – és ekkor mindennek elhordta Lindát.
A lány – bő szókincsének ellenére – meg sem tudott szólalni, mert nem is lett volna mit mondania. Az elmúlt napok megmérettetése őt is kifárasztotta.

– Ne dumálj már annyit! – mondta nyugodtan Jason, mire egy kábító lövedéket lőtt az őr nyakára. Eltette a pisztolyát, majd odaszaladtunk a rácshoz, és üdvözöltem Lindát.

A cella kinyitása után sikeresen szabadult ki Linda, és innentől már nem kellett mástól tartanunk, csak az Őröktől, hogy meglátnak minket. Szerencsére Jason ezt is megoldotta. Benyitott a könyvtárba, és az ott lévő laptopban hívta most össze a rendőröket egy másik terembe. Így sikeresen ki tudtunk menekülni, miután természetesen eltávolította mindkét rendőr memóriáját Jason a saját módszerével.. azt mondta, hogy inkább ne nézzük végig.

– Hova vigyelek benneteket? – érdeklődött Jason.
– A repülőtérre, kérlek – mondtam neki.
– A repülőtérre? Minek? – furcsállta Linda.
– Van két személyre szóló repülőjegyünk Németországba.
A lány elmosolyodott, és innentől már csak a tájat leste.