A flamingó – 6. Ki mint veti ágyát

Amikor Tyler Todd eltávolodott a flamingótól, furcsán könnyűnek érezte magát. Bocsánatot kért, és ez a lényeg. De most aztán igyekeznie kell hazafelé, nehogy az anyja észrevegye, hogy megint meglógott!

Szinte hihetetlen volt, de otthon Wendy csodálatos hírrel várta. – Ty, van egy meglepetésem.
– Meglepetés? – kérdezett vissza Tyler.
– Bizony. Mostanában nem volt panasz rád, ezért úgy gondoltam, megérdemled a jutalmat. Holnap elutazunk Háromtóra. DeeDee néni vár minket a reptéren.

Tyler felnevetett örömében.

Ezzel szemben Jack Hunter valahogy nem találta a helyét.  Magányos túrái során már legalább a tizenharmadik lány vette tolakodásnak közeledését és ezt utálta. Úgy érezte, átok ül rajta. Talán mindez a flamingónak köszönhető?  Belerúgott, na és? Megesik az ilyen. Mindenesetre esze ágában sincs bocsánatot kérni attól a műanyag dögtől.

Hirtelen felrémlett előtte a csodálatos Mystic City, ahonnan jött. A mesebeli város, ahol senki nem lepődik meg, ha a parkban összefut egy zöld boszorkánnyal, és ha bemegy egy bárba meginni valamit, sose mondják rá, hogy jöttment.  És Jack Hunter akkor már tudta, hogy hazafelé veszi az irányt…

Ezalatt Judy Bench a flamingóhoz igyekezett,mert mégis a bocsánatkérés mellett döntött. Betty Old háza előtt azonban megdöbbent, mert sehol nem látta a flamingót, csak egy virágot. -Talán Betty észrevette, hogy belerúgtam?-tűnődött.- És úgy gondolta, beviszi, hogy többé senki se rugdoshassa?

Judy Bench erre a gondolatra csöppet elpirult. Egy darabig még álldogált ott, aztán lassan elkezdett menni visszafelé. Hamarosan biztos talál majd valami állást. Talán már holnap. Vagy holnapután.

Betty Old mosolyogva ébredt. Fogalma sem volt róla, mennyi mindenkinek járt az esze az ő flamingóján. – Gyönyörű napunk van! – gondolta. Komótosan megreggelizett Marthával, aztán kiment, hogy meglocsolja a virágokat.

Meglepte, hogy sehol nem látja a flamingót. Csupán egy rózsaszín virág árválkodott a helyén. – Milyen fura! – gondolta. – Ki lopna el egy flamingót?

Elszomorodott. Arra gondolt, felhívja Janetet, és megkérdi, beszerezhetne-e egy másik flamingót a boltjában, ám újdonsült barátnője nem vette fel a kagylót.
– Csak nem megint rosszul van? – aggódott Betty.

Amikor újra a virágra nézett, már tudta, ki hagyta neki hátra. Valamint azt is, hová tűnt a flamingó. Fogta magát és elindult Janet Pink háza felé.

Meg se lepte, hogy sehol nem látja a házat. Hirtelen ötlettől vezérelve a virágbolthoz is elment, de az is eltűnt. Világos. Janet Pinknek dolga volt itt, ami most véget ért. Ő, Betty Old mindenesetre szerencsés, hogy találkozhatott ilyen szeretetreméltó teremtéssel.

Milyen kár, hogy ilyen rövid ideig maradt! Na, de hát ilyen az élet. Persze, vannak itt még mások is. Például Judy Bench, özvegy édesapjával, a kedves Wendy Todd, aki egyedül neveli kisfiát, vagy a postás, Peter Rice, aki sose mulasztja el, hogy szót váltson vele. Egészen biztosan jóbarátra lel közöttük.

Na, és persze itt van Martha. Ő mindig vele lesz, bármi történjen.

Talán mindannyiunk életében van egy Janet Pink, aki csak azért jön, hogy rávezessen minket valamire, aztán nyomtalanul eltűnik…

Vége

Köszönettel tartozom a Fórum egész Közösségének, amiért biztattatok, nélkületek biztosan nem született volna meg ez a történet. Köszönöm NoAngelBriginek, hogy mindig számíthatok rá, Rochelle-nek, Nita90-nek, Lexynek, Wan-nak, no és külön köszönet illeti DeeDee-t Janet borítékjaiért, amit ígéretemhez híven szerettem volna meghálálni azzal, hogy beleírtam őt a sztoriba.