A flamingó – 3. Judy

Másnap a postás levelet kézbesített Judy címére, amivel alaposan meglepte.

Csupán egy kép volt a borítékban.Egy flamingót ábrázolt, és egészen biztosan Takemizun készült a zen kertben! Judy elképedt. Hirtelen úgy érezte, mintha gúnyolódni akarnának rajta, amiért nem juthat el Takemizura.

Nem akarta, hogy az édesapja meglássa a képet, ezért aztán kidobta. A dolog azonban nem hagyta nyugodni.

Ahhoz, hogy elutazhassanak Takemizura, mindenekelőtt állást kell találnia. Elkezdte böngészni az álláshirdetéseket.

Jelentkezett egy könyvesboltba, ahol a tulajdonos nagy örömmel fogadta őt, és mivel szimpatikus volt neki, rögtön fel is vette.

Másnap érte a hidegzuhany: A nő telefonált neki, hogy boltja tulajdonképpen családi vállalkozás, és úgy döntött, inkább az unokahúgának adja az állást.

Amikor idegenvezető lett, Judy eltévedt a Favágók Ösvényén, és miután egy repülő három napig kereste, kirúgták állásából.

Pályafutása szobalányként meglehetősen rövidnek bizonyult, miután a régi kandallóval együtt a ház is meggyulladt.

A gyorsétteremben gyorsan kitették a szűrét, azt mondták, rengetegen jelentkeztek, és már nem fogadnak újabb jelölteket.

Judy Bench ekkor elment a kertészetbe. Ám az a vidéki pasas, akivel dolgoznia kellett, nem volt megelégedve a munkájával.- Mit csináljak én magával, mi? Városi lány, meg is látszik! Fogadjunk, azt se tudja hogy kell fogni az ásót!

Apja nyugdíjazásáig ügyvédként dolgozott. Rengeteg embert ismert, s az a fajta volt, aki még az utcaseprővel is szóba állt. Ezért hát Judy nagy titokban felhívta apja egyik régi ismerősét, egy idős cukrászt, aki kisegítőt keresett maga mellé.

Judy- bár nagyon igyekezett – meglehetősen lassú volt, és többször felcserélte a sót a cukorral, amivel kivívta az idős cukrász rosszallását.

– Nem magának való ez, Judy! – mondta, szinte megmagyarázva önmaga előtt, hogy tulajdonképpen jót tesz az öreg ügyvéd lányával, amikor kirúgja.- Menjen inkább valami irodába!

Judy hazafelé menet úgy érezte, mintha sorozatos balszerencse érné.Vajon mi az oka? Talán az átkozott flamingó? Fontolóra vette, hogy bocsánatot kéne kérnie. De kitől? A flamingótól?- Ne légy nevetséges! – korholta magát – az a rózsaszín dög nem fog megbocsátani, hiszen műanyagból van!

S míg Judy azon töprengett, mit tegyen, mások is élték az életüket. Völgyrejtek lakói jószerivel mindent tudtak egymásról, és ezt örömmel meg is osztották minden utcasarkon. – Hallotta? Megint megy a balhé a grófoknál!