A bosszú ösvénye – 9. Temetetlen múlt

Picture

 A kórház fülledt levegőjében áldásom arra, aki képes napokon keresztül ott maradni. Az öregek nyögése, az ifjak ordibálása, a sípoló hangok… Ezek mind-mind hallhatóak a folyosón, ami hosszútávon nem túl kellemes. A kórházi étel pedig egyenesen pocsék – szokták mondani. Chris Willer hasonló borzalmakat élt át, amíg ott kellett feküdnie. Az egyetlen dolgot tette, amit tudott: pihent, és gondolkozott, amíg volt rá ideje. De hiszen egy kórházban mindenkinek van ideje, nem? Nem. Chris Willert ugyanis egy nagyon régi ismerőse látogatta meg…

Picture

Paul Debney volt az. Éjfekete fürtjeit megigazította, miközben a folyosón botorkált. Teljesen nyugodtan haladt. Fegyvere a farzsebében pihent, amit ha kell, használ. Kelleni fog ez neki?
Paul kinyitotta Chris szobájához vezető ajtót. A fiú éppen aludt, könnyű lett volna kivégezni, de a férfi nem így döntött. Leült a kanapéra, és Christ kezdte bámulni.
– Üdvözöllek, Chris Willer! – köszönt elégedett hangon.

Picture

– Szia! – nyögte az éppen ébredező Chris, aki még nem nézett Paulra, csak fordult egyet az ágyon.
– Meg sem nézed, hogy ki jött el hozzád? – kérdezte Paul vigyorogva.
Chris felpillantott az álmos nyöszörgéséből, és meglátta Pault, aki erőltetett mosollyal nézett rá. Nem érkezett válasz a kérdésére, mert a srác elbambult.
– Hát ki vagyok én? – kérdezte Paul, egy kicsit mérgesen, mert kezdett elege lenni a jópofizásból.
Chris meglepődve pillantgatott a férfire. Nem értette, hogy mit keres itt, és vajon mi köze lehet hozzá… Túl álmos volt még a felismeréshez.
– Ismerjük egymást? – dörzsölte meg a szemét.

Picture

 – Segítek: Paul Debney a nevem – mosolygott.
Chris úgy érezte, mintha milliónyi kést forgatnának a gyomrában. Ismerte ezt a férfit. Hogyan szabadult ki a börtönből? Honnan tudta, hogy Chris kórházban van? Hirtelen számtalan kérdés merült fel az elméjében, és komplett idiótának érezte magát, amiért nem tud rájuk válaszolni.
– Látom, végre eszedbe jutott – bólogatott elégedetten Paul.
– De… hogy a fenébe? – ráncolta a homlokát megdöbbenve Chris.
– Igen, megszöktem. Sokáig kerestelek, de nem találtalak. És most végre… végre megölhetlek! Jessica túl gyenge volt. Én következek, hogy bosszút álljak – dörzsölte a tenyerét.
Jessica? Mi köze Paulnak Jessicához? Csak nem…? Paul és az az elvetemült nő együtt dolgoznak? Hát persze, csakis ez lehet a magyarázat… A telefonban mindig egy bizonyos „Paul” nevet emlegetett!

Picture

A Willer család annak idején nem volt túl gazdag, mondhatni, csórók voltak. A városban, ahol laktak, nem volt sok munkalehetőség, így apja sem tudott hol dolgozni, a nagyvárosok pedig túl messze voltak. Chris anyja takarítónő volt, így annak a bevételéből tudtak megélni. James Willernek pedig elveszett a büszkesége. Úgy gondolta, nagy szégyen, hogy a családban a feleség keresi a pénzt, akinek valójában a házimunkák elvégzése lenne a feladata. A két szülő gyermekének pedig borzalmas élete volt. Épp a kemény kamaszéveiben járt, és szeretett volna barátokat szerezni, vagy éppen csajozni, de közben a nagy családi zűrzavar is bántotta. Úgy érezte, segítenie kell apjának.

Picture

Egy gyönyörű nyári napon történt a változás. Épp a szokás dolgával volt elfoglalva: pénzt kért az egyik bolt előtt, de akkor még nem tudta, hogy ez a nap más, mint a többi. Egy Paul Debney nevű ember ballagott oda hozzá.
„Ő talán jó lesz” – gondolta, mielőtt közelebb jött.
– Pénz kell, öcsi?
Chris meglepődve nézte a férfit, majd hosszú gondolkodás után végül bólintott.
– Lenne itt egy munka. Gyere csak velem! – segítette fel a fiút.
Elindultak a hosszú utcán, keresztül néhány sikátoron, végül az egyik épület folyosóján benyitottak egy irodába. A szoba nem volt túl nagy, de tökéletesen elfért benne minden, ami egy irodába kell. Középen egy íróasztal, előtte és mögötte egy szék. A falon több kép is függeszkedett, a sarokban pedig néhány szekrény pihent. Tökéletes rend volt.
Paul lehuppant a székére, majd biccentett Chrisnek, aki vette a célzást: szintúgy leült, és várta, hogy a férfi mond valami bíztatót.

Picture

 De végül Chris szólalt meg:
– Mit kéne tennem?
– Csupán annyi lenne a dolgod, hogy betörsz egy raktárba, onnan pedig kihozol nekem néhány dobozt – válaszolta Paul. – Ilyen egyszerű.
Chris megdöbbent. Valami bébiszitterkedésre, vagy kutyasétáltatásra számított, ennek ellenére gyakorlatilag bűnöznie kell. Nem lenne helyes… de ugyanakkor csak így kerülhetnek ki a tartozások halmazából.
– Mennyit adna érte? – hangzott a legfontosabb kérdés.
– Nyugodtan tegeződhetünk. 2000 dollár megfelel?
– 2000 dollár?! – döbbent meg Chris. Számára ez hatalmas pénz.
– Talán túl kevés? – morfondírozott Paul.
– D…dehogy…

Picture

 Nem tudta, hogy mit tegyen. A pénz hatalmas, a feladat könnyű, de mégis ellenkezik azzal, amit a szülei tanítottak neki. Nem kéne megtennie. Zavartan vakarta meg a fejét, miközben Paul türelmetlenül táncoltatta ujjait az asztalon. Tudta, hogy most kell döntenie. És ő döntött.
– Nos? Vállalod a feladatot?
– Még szép – jelentette ki.
– Nagyszerű! – rikkantotta Paul. – Sötétedéskor gyere vissza ide, és mehet a buli.
Paul és Chris ösztönösen felálltak, végül kezet fogtak egymással.
Picture
 – Helló! – köszönt vidáman.
Amikor Paul megfordult, Chris ujjai hirtelen bizseregni kezdtek, hátát pedig átjárta a libabőr. Rossz előérzete volt.
– Látom, pontos vagy – változtatta arcát vidámmá. – Szállj be!
Így is tett: beült az anyósülésre.
– Mondd csak! Honnan tudtad, hogy nem fogom felhívni otthon a rendőrséget? – vetette fel az ötletet Chris.
– Onnan, hogy nincs otthon telefonotok – nevetett Paul.
– De ha lenne, és értesíteném a rendőrséget? Mondanám, hogy itt várjanak, és figyeljenek?
– Egyszerű a válasz. Van itt néhány fegyveres emberke, akik, hogyha meglátják a rendőrséget, tüzelnek. Utána megöllek téged, aztán kiirtom a családodat is, a hullátokat pedig a folyóba dobom.

Picture

 „Ez a pasi nem viccel” – gondolta Chris megrémülve, majd inkább figyelte az utat.
– A szüleid nem aggódnak, hogy ilyenkor még kint vagy? – kérdezte Paul.
– Nem nagyon szoktak kérdezősködni – válaszolta.
– Értem…
Ezzel vége is szakadt a párbeszédnek. Hosszú, negyed órás csend következett. Chris kicsit megrémült Paul előző „kinyírok mindenkit” válaszától, és kezdte megbánni, hogy beleegyezett a feladatba, de most már nincs visszaút. Csak ne legyen semmi baj!
Picture
 Nemsokára odaértek. Paul a hatalmas raktár mellé parkolt, majd megvizsgálta az épületet.
– Egy raktár ilyen elhagyatott helyen? – csodálkozott Chris.
– Persze. Mindenki azt hinné, hogy itt tartózkodik a nagypapi, akinek tehénfejés a hobbija. Szerintem tökéletes hely – szállt ki Paul az autóból. A fiú követte a példáját.
– Nos, akkor mi is a feladatom pontosabban? – kérdezte Chris csípőre tett kézzel.
– Be kell másznod, majd belülről ki kell nyitnod az ajtót, és kihozunk néhány dobozt.
– Öh… oké. – válaszolta Chris, majd meglátott egy csatornát a falon. – Akkor kezdem is a behatolást.

Picture

Megfogta a csatornát, megfeszítette a lábát, és elkezdett felfelé mászni rajta, míg egy szögbe bele nem nyúlt, ami miatt vér kezdett ömleni a tenyeréből. Felszisszent, és lejjebb csúszott pár centivel.
– Le ne ess nekem! – kiáltotta Paul.
– Nem fogok. Remélem – nyögte, majd egyre feljebb mászott. Kinyitotta az ablakot, megkapaszkodott a párkányán, és végre bejutott.
– Ugye nincs riasztó? – kiáltott vissza.
– Nincs – felelte Paul.
Chris megfordult.
„Nagyszerű… Tehát már csak ki kell nyitnom az ajtót, és kész. Hajrá, Chris!” – bíztatta magát a gondolatában, végül lement a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót.
– Megvagyok! – jelezte Paulnak.

Picture

 A férfi belépett az ajtón, és körbenézett a széles helyiségben.
– Remek. Most pedig hozd azt a dobozt! – mutatott az egyikre, miközben ő is felemelt egyet.
Néhány percen belül kivittek annyi dobozt, amennyi befért az autóba, és már csak imádkozni tudtak, hogy a rendőrség ne kapja el őket. Bár errefelé aligha járnak rendőrök.
– Szuper! Látod, nem is volt annyira vészes! – mondta Paul.
Chris válaszul bólintott egyet.

Picture

 – Most pedig elviszlek egy buliba. Ott kiszórakozhatod magad. Inkább utána adom oda a lóvét, mert ott könnyen kirabolhatnak a csajok, miközben… tudod! – bökte meg Chris karját mosolyogva.
– Tudnom kéne? – csodálkozott.
– Hát amikor megdöngeted a csajokat! – nevetett Paul.
– Oh, most már értem – mosolygott Chris. Tetszett neki az ötlet.
– Egy hét múlva ugyanazon a helyen és ugyanúgy sötétedéskor találkozunk.
– Rendben.

Picture

– Meg is érkeztünk. Ő a legnagyobb bombázó a terepen. Sok sikert! – kacsintott Paul, majd távozott a buliból.
– Szia! Hogy hívnak? – kérdezte a nő.
– Chrisnek! – üvöltötte, mert a zenétől alig hallott valamit.
– Paul mesélte, hogy… – a mondat befejezése helyett inkább megérintette Chris mellkasát, és egy kaján vigyorral megnyalta a szája szélét.
„Te jó Isten!” – szörnyülködött magában nevetve.
– Na, gyerünk már! – rángatta meg a lány, onnan pedig egyenesen egy szobába mentek.

Picture

 Chris egy csodálatos estét töltött el a lánnyal, de fél óra múlva észbekapott: Ideje haza indulnia.
Kikászálódott a takaró alól, felöltözött, és lelépett.
Másnap megkereste Pault, aki odaadta neki a pénzt. Otthon azt hazudta szüleinek, hogy egy nagyon gazdag ember megsajnálta, és pénzt adott neki. A Paullal kötött üzlet négy héten keresztül tartott, de aztán történt valami, ami miatt Chris úgy döntött, ideje abbahagyni a virágzó kapcsolatot…

Picture

 Valaki volt a raktárban. Egy őr. Nyilván észrevették, hogy sorozatban fogynak el a dobozok, melyeknek tartalma ismeretlen volt Chris számára, aki épp rémülten pillantott az őrre. Kinézett az ablakon, és megpróbálta jelezni Paulnak, hogy van ott valaki. A férfi vette az adást. A bejárat elé osont észrevétlenül, majd óvatosan kinyitotta az ajtót. Bejött, és az idegenre szegezte a fegyvert.
<span “font-size:10.0pt;=”” font-family:”verdana”,”sans-serif””=””>- Azt hitted, túljársz az eszemen? – kérdezte a férfitől elégedetten.
– Ki vagy?
– Paul Debney.
– Ne ölj meg! Bármit megteszek… – könyörgött a férfi, de Paul ügyet sem vetett rá.
– Búcsúzz! – kiáltotta, majd gondolkodás nélkül fejbe lőtte a srácot.

Picture

Chris képtelen volt elhinni. A saját szeme láttára ölte meg azt az embert. Kiontott egy életet. Lehajolt a férfi holtteste mellé, és megbizonyosodott arról, hogy halott. Hirtelen libabőrös lett, egész testében remegett és bizsergett. Nem tudta elhinni, vagy egyszerűen csak nehéz volt a felismerés.
– Kelj fel, fiam. Ő is csak egy áldozat – mondta Paul, mintha egy vajas kenyérről beszélne.
– Áldozat?! Ő áldozat?! Ő egy ember!!! Ilyet nem tehetsz, mi jogon veszed el mások életét? – állt fel dühösen Chris.
– Neked ehhez semmi közöd. Nem ő volt az első.
– Nem ő volt az első? Mégis ki vagy te?! Azt hiszed, hogy te vagy az Isten, és hogy ítélkezhetsz mások felett?!

Picture

– Na ide figyelj, öcsi! Ha már a jogoknál tartunk, mi jogon osztasz ki engem?! Netán ő az apád, vagy az anyád?! – üvöltötte Paul.
– Kiszállok a melóból! Ezt megcsinálom, de nekem ebből több nem kell! – kiáltotta Chris.
– Öcsi, ebből már nem szállhatsz ki. Innen már nincs visszaút, vagy megölöm az egész családodat! – osztotta ki Christ Paul.
– Nem teheted meg…
– Ó, de még mennyire, hogy igen! – vigyorgott.
– Kapd be, te büdös paraszt! – kiáltotta Paul képébe Chris, majd elfutott. Rohant, ahogy csak tudott, egyenesen a rendőrségre… de ellenfele autóval volt. Ő sokkal gyorsabban eljutott a céljához, mint hősünk.

Picture

Chris elment a rendőrséghez, és bejelentette Pault, továbbá azt is mondta, hogy siessenek azonnal a házukhoz.
– Úr Isten! Valaki hívja a mentőket! – kiáltotta az egyik rendőr, amikor meglátta a két szülőt, kiknek testébe golyó ütközött.
Chris összeesett, mikor meglátta a szüleit, csupa véresen. Sírni kezdett.
– Ez az én hibám… csak az én hibám – nyögte elhalkuló hangon, és egyre több könny férkőzött a szemébe, amik szép lassan vándoroltak le az arcáról.
Chris apját sikerült megmenteni, viszont az anyja meghalt. A fiú azóta sem tudta megbocsátani magának a halálát.
Paul Debneyt egy hídnál kapták el, menekülés közben. Életfogytiglanra ítélték.

 

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés