A bosszú ösvénye – 8. Helyzetjelentés
2017. december 4.
Tom Wiles kegyetlenül lassan baktatott a lakásában lévő konyha felé. Kócos, barna fürtjeit még nem igazította meg. Úgy ítélte, ahogy megérkeznek a „vendégei”, pattanásig lesznek feszülve az idegei, és minden hajszála égnek fog állni. Ugyanis Jessica Hummer és Paul Debney ma érkeznek hozzá egy rövid helyzetjelentésre, hogy beszámoljanak, eddig hogy sikerült az akció. Tom ekkor még nem számított arra, hogy a két leendő alattvalóinak feladata kegyetlen rosszul sült el. Tudniillik, a PER cég emberei nem követhetnek el hibát. Ha ezt megteszik, a második ballépésnél meghalnak. Ahogy a Nagykönyvben meg van írva.
Ez pedig nem először fordulna elő. Általában Tom végzi ki az ilyen, és megpróbálja úgy beállítani, mintha öngyilkosság lenne. Több végső módszer létezik: egyszerűen fejbe lövi, felakasztja, mérget ad neki, bedrogozza, elvágja a torkát, levágja a fejét, és egyszer olyan is előfordult, hogy bezárta egy terembe az alanyt, majd egy hét múlva meglátogatta annak holttestét. Tom úgy vélte, a különböző kínzási technikák, és halálmódszerek ötletében ő a legkreatívabb az egész Földön. Amikor mérges, azonnal arra gondol: hogyan tudná a lehető legegyszerűbben most megölni ezt a személyt? Voltak már, akik feldühítették Tomot, de a haragját csak kevesen élték túl.
Tom rendkívül szeret egyedül lenni, mert ilyenkor át tudja gondolni minden egyes lépést; például, hogy nem hibáztak-e, vagy él-e még egy szemtanú. És meglepő, de szereti a csöndet. A nyugalom minden egyes percét élvezi, amint nyugodtan behunyhatja a szemét, és ábrándozhat a jövőbeli tervének megvalósításáról. Egy új világot fog teremteni, ezt már gyermekkorában elhatározta. Eddig minden simán ment, olyannyira, hogy most már nincs is sok dolga a PER-en belül. Ő csak a parancsokat adja, és a pénzt bezsebeli. Ezen kívül üzleteket köt, és profi módon képes az emberek meggyőzésére, átverésére.
„Ideje készülődni!” – jut eszébe a gondolat, hisz’ ilyen állapotban mégsem jelenhet meg a vendégei előtt.
Elindult a szekrénye felé és egy frissen vasalt öltönyt vett ki belőle. Felöltözött, majd leült a foteljébe, és gondolkozott. Egyre csak bámult maga elé, és különböző terveket agyalt ki a fejében, de azokra később nem igazán emlékezett. A folyamat rövid ideig tartott, hiszen kisvártatva megérkeztek a várva-várt vendégek is. Ahogy beléptek az ajtón, Tom szisszent egyet, mert egy kicsit elszunnyadt. Próbálta a nyúzott arcát természetessé varázsolni, és úgy érezte, hogy sikerült is.
– Üdvözlöm Önöket – mosolygott elégedetten, majd hol Jessicára, hol Paulra tekintgetett.
– Viszont – nyögte be Paul, miközben ő is küszködött az ébrenléttel.
– Szia, Tom – köszönt Jessica kényesen. – Úgy látom, időben érkeztünk.
– Ha percre pontosan kérdezi, akkor nem – válaszolt Tom, majd ránézett az órájára. – Fél perccel később érkeztek meg.
Jessica szúrós tekintettel mérte végig a főnökét, míg Paul csak forgatta a szemét.
– Szia, Tom – köszönt Jessica kényesen. – Úgy látom, időben érkeztünk.
– Ha percre pontosan kérdezi, akkor nem – válaszolt Tom, majd ránézett az órájára. – Fél perccel később érkeztek meg.
Jessica szúrós tekintettel mérte végig a főnökét, míg Paul csak forgatta a szemét.
– Mint tudják, azért hívtam ide Önöket, mert helyzetjelentést várok. Hogyan alakult a Willer-dolog? – kérdezte mosolyogva.
– Nem túl fényesen – sóhajtott Paul, miközben kényelembe helyezkedett a kanapén.
Jessica épp a körmeivel volt elfoglalva.
– Hogyhogy? – lepődött meg Tom.
– Ez igen egyszerű – jelentette ki Paul jeges nyugalommal. Ránézett a mellette ülő nőre, majd így szólt: – Jessica elszúrta.
– Hogy én?! – fortyant fel.
– Vitának itt nincs helye! – kiáltotta Tom. Hangja ostorként csattant Jessica gyermeteg beszéde mellett.
A sikertelen küldetések jelentése mindig ingerültté tették az amúgy is ingadozó hangulatát.
Jessica épp a körmeivel volt elfoglalva.
– Hogyhogy? – lepődött meg Tom.
– Ez igen egyszerű – jelentette ki Paul jeges nyugalommal. Ránézett a mellette ülő nőre, majd így szólt: – Jessica elszúrta.
– Hogy én?! – fortyant fel.
– Vitának itt nincs helye! – kiáltotta Tom. Hangja ostorként csattant Jessica gyermeteg beszéde mellett.
A sikertelen küldetések jelentése mindig ingerültté tették az amúgy is ingadozó hangulatát.
– Rendben, elmesélem a történetet – szólalt meg Jessica. – Az volt a terv, hogy Paul a Willer kölyökhöz hasonlóan elutazik Miamiba, én pedig meglátogatom Chriséket, onnan pedig felhívom Pault, aki hívás közben kinyírja a kölyköt, én meg elviszem a két felnőttet onnan, mert Paul ragaszkodott hozzá, hogy ő öli meg Christ.
– De nem így történt – folytatta Paul. – Valóban elutaztam Miamiiba, de a két kölyök rájött, hogy ott vagyok, bár fogalmam sincs hogyan, és miképp, de megtörtént. Elbújtak előlem…
– Én pedig bejutottam Chrisék házába, ahonnan felhívtam Pault, majd ő elmesélte, hogy nem sikerült a terv, így ledobtam a telefont a földre, és összetapostam…
– Én pedig bejutottam Chrisék házába, ahonnan felhívtam Pault, majd ő elmesélte, hogy nem sikerült a terv, így ledobtam a telefont a földre, és összetapostam…
– De hát az céges telefon volt! – csattant Tom hangja, majd mire észrevette, hogy senki sem szól semmit, folytatásra intette Jessicát.
– Na szóval: összetapostam, majd belelőttem Chris hasába…
– Chris hasába? – fortyant fel Paul. – Nem úgy volt, hogy én ölöm meg?!
– …erre Linda ideges lett, – folytatta Jessica. – és kiverte a pisztolyt a kezemből, majd verekedni kezdtünk, időközben pedig Chris kivette a tárat a fegyveremből, én leterítettem Lindát, lőni akartam, de nem sikerült, mert ugye nem volt benne tár, aztán Linda papolt valamit Barack Obama-ról, majd leütött.
– Obama? – lepődött meg Tom.
– Igen, de lehet, hogy Abraham Lincolnról. Azért értitek az összefüggést, ugye?
– Chris hasába? – fortyant fel Paul. – Nem úgy volt, hogy én ölöm meg?!
– …erre Linda ideges lett, – folytatta Jessica. – és kiverte a pisztolyt a kezemből, majd verekedni kezdtünk, időközben pedig Chris kivette a tárat a fegyveremből, én leterítettem Lindát, lőni akartam, de nem sikerült, mert ugye nem volt benne tár, aztán Linda papolt valamit Barack Obama-ról, majd leütött.
– Obama? – lepődött meg Tom.
– Igen, de lehet, hogy Abraham Lincolnról. Azért értitek az összefüggést, ugye?
Tom immáron teljesen tisztában volt vele, hogy Jessica őrült.
– Öhm… na mindegy, akkor én is elmesélem – kezdett bele Paul. – Mint mondtam, rájöttek, hogy ott vagyok, elbújtak a jakuzzi mögé, én megtaláltam őket, lőttem Nickre, de a csaj beugrott elé, így ő meghalt…
– Álljunk csak meg egy pillanatra! – szólt közbe Jessica. – Milyen csaj? Csak nem Dorothy?
– De, ő volt az – mondta Paul szemrebbenés nélkül.
Jessica jeges marok szorítását érezte a szívén. Habár nem érzett különösebb szeretetet Dorothy iránt, mégis úgy vélte, szoros kapcsolat fűzi a lányhoz. Azt pedig teljes hülyeségnek vélte, hogy feláldozza magát ezért a fiúért. Hevesen ingatta a fejét.
– Francba! – ütötte fejbe magát Jessica. – Miért ilyen ostobák az emberek?
– Öhm… na mindegy, akkor én is elmesélem – kezdett bele Paul. – Mint mondtam, rájöttek, hogy ott vagyok, elbújtak a jakuzzi mögé, én megtaláltam őket, lőttem Nickre, de a csaj beugrott elé, így ő meghalt…
– Álljunk csak meg egy pillanatra! – szólt közbe Jessica. – Milyen csaj? Csak nem Dorothy?
– De, ő volt az – mondta Paul szemrebbenés nélkül.
Jessica jeges marok szorítását érezte a szívén. Habár nem érzett különösebb szeretetet Dorothy iránt, mégis úgy vélte, szoros kapcsolat fűzi a lányhoz. Azt pedig teljes hülyeségnek vélte, hogy feláldozza magát ezért a fiúért. Hevesen ingatta a fejét.
– Francba! – ütötte fejbe magát Jessica. – Miért ilyen ostobák az emberek?
– Higgye el, Jessica, én is ezt kérdezem magamtól már 20 éve – vigasztalta Tom, bár a kijelentése inkább Jessica ostoba jellemére vonatkozott, mintsem Dorothyra, a nő mégis egyetértően bólintott.
– Na szóval… Meghalt a csaj, aztán a kölyök elkezdett bőgni, majd nagyon ideges lett, meg akartam ölni, de felordított, én meg hátraestem az ajtónak, a terasz pedig lángokba borult.
– Felordított? Tűz?! – Tom nem titkolta a meglepettségét. – Igen érdekes jelenség.
Rövid csend hálózta be a párbeszédet, míg a vezér azon gondolkodott, mit is mondhatna. Gyakorlatilag semmi sem úgy sült el, ahogy kellett volna, és emiatt Tom rendkívül ideges lett. A Willer família bekebelezése egyre távolabbi gondolatnak tűnt az idő múlásával.
– Remélem tudják, hogy ezt most nagyon elszúrták – bökte ki végül.
Mindketten lehajtották a fejüket.
– Na szóval… Meghalt a csaj, aztán a kölyök elkezdett bőgni, majd nagyon ideges lett, meg akartam ölni, de felordított, én meg hátraestem az ajtónak, a terasz pedig lángokba borult.
– Felordított? Tűz?! – Tom nem titkolta a meglepettségét. – Igen érdekes jelenség.
Rövid csend hálózta be a párbeszédet, míg a vezér azon gondolkodott, mit is mondhatna. Gyakorlatilag semmi sem úgy sült el, ahogy kellett volna, és emiatt Tom rendkívül ideges lett. A Willer família bekebelezése egyre távolabbi gondolatnak tűnt az idő múlásával.
– Remélem tudják, hogy ezt most nagyon elszúrták – bökte ki végül.
Mindketten lehajtották a fejüket.
Tom felállt.
– Újabb tervre van szükségük. Sajnos több adatra lenne szükségünk a három alanyról. Valamelyikük jó információk gyűjtésében? – kérdezte.
Jessica feltette a kezét, mire Tom csak egy fintorral reagált.
– Rendben. Paul, menjen a dolgozószobámba, és dolgozzon az ügyön. Ha kell néhány telefonszám, ott van az íróasztalon, a gép mellett.
– De hát miért nem…? – kérdezte Jessica, de Tom nem engedte, hogy befejezze.
Jessica feltette a kezét, mire Tom csak egy fintorral reagált.
– Rendben. Paul, menjen a dolgozószobámba, és dolgozzon az ügyön. Ha kell néhány telefonszám, ott van az íróasztalon, a gép mellett.
– De hát miért nem…? – kérdezte Jessica, de Tom nem engedte, hogy befejezze.
– Maga maradjon csöndben, Jessica. Az egész küldetését úgy elszúrta, mint a disznótoron. Ez volt az első feladata, és mivel nem sikerült, nagyot csökkent a szememben. Ha még egy küldetés sikertelen lesz… Nos, addigra kigondolom, milyen halált szánok magának – korholta le Jessicát, majd egy rövid hallgatás után elhajtott.
A színésznő nagyot nyelt a hirtelen haragtól, végül a főnöke után eredt a dolgozószobába.
Paul már a gép előtt ült, és nyomozni kezdett. Tom és Jessica a férfi mögé álltak, és figyelték a folyamatot.
– Micsoda adatbázis! – lepődött meg Jessica.
– Pontosan. Ide bekerül minden egyes személyről minden egyes adat. Például az, hogyha egy férfi náthás, bekerül ide, hogyha kezd őszülni, itt olvashatjuk – magyarázta Tom.
– Ez komoly? – nézett kikerekedett szemekkel továbbra is.
– Nem kell szó szerint venni – helyesbített Paul. – A lényeg, hogy csak meg kell keresni Chris Willer nevét, és az adatokat lementeni.
– Micsoda adatbázis! – lepődött meg Jessica.
– Pontosan. Ide bekerül minden egyes személyről minden egyes adat. Például az, hogyha egy férfi náthás, bekerül ide, hogyha kezd őszülni, itt olvashatjuk – magyarázta Tom.
– Ez komoly? – nézett kikerekedett szemekkel továbbra is.
– Nem kell szó szerint venni – helyesbített Paul. – A lényeg, hogy csak meg kell keresni Chris Willer nevét, és az adatokat lementeni.
Hamarosan ez sikerült is, így elkezdték azt olvasgatni.
– Hűha! Akkor valóban ő Az a Chris Willer – hallatta Paul.
– Akkor van mit megbosszulnia – vigyorgott Tom.
– Miről van szó? – kérdezte Jessica, de választ nem kapott.
Hosszú csend következett, mialatt tovább olvasgattak.
– Hm… Azt hiszem, már van is egy tervem – mosolyodott el Tom.
– Hűha! Akkor valóban ő Az a Chris Willer – hallatta Paul.
– Akkor van mit megbosszulnia – vigyorgott Tom.
– Miről van szó? – kérdezte Jessica, de választ nem kapott.
Hosszú csend következett, mialatt tovább olvasgattak.
– Hm… Azt hiszem, már van is egy tervem – mosolyodott el Tom.
Ezeket is érdemes megnézni
A bosszú ösvénye – 22. A tűz hatalma
A bosszú ösvénye – 14. Hullócsillag
