A bosszú ösvénye – 13. A rejtett igazság

Picture

Egy rémálom valósult meg remegő testében, mikor meglátta édesapját a hatalmas szobában.
– Szervusz, fiam! – köszönt James Willer kifejezéstelen arccal.
– A-apa?! – nem hitt a szemének. Úgy gondolta néhány perccel ezelőtt, hogy apja nem állhat agonoszok oldalára, mert egyszerűen képtelenség, hogy a saját fia ellen forduljon. Sajnos hamar rá kellett jönnie, hogy itt már nincs gonosz és … Ugyan nem egy oldalon állnak, de többször szegték már meg a törvényeket. Chris mégis úgy gondolta, hogy ő maga a jók oldalán áll.
Hátrált pár lépést, miközben határozottan ingatta a fejét. A PER győzött – ez a gondolat futott át megzavarodott elméjében, és úgy érezte, hogy nem hazudhat saját magának, így kimondta, amit lelke mélyén érzett.
– Ezt nem hiszem el! – nyögte egyre hangosabban. – Hogy tehetted ezt velem?! – ekkor már kiabált, mire apja a kanapéra mutatott.
És ekkor tudta, hogy hosszú monológ fog következni. Maga is úgy ítélte, jobban tenné, ha leülne, de a düh győzedelmeskedett felette.
Picture

– Félreértesz, fiam – szólalt meg végül James. – Ha azt hiszed, hogy a PERnél dolgozom, akkor nagyot tévedsz. Nem vagyok gyilkos.
– Akkor mit gondoljak? – vágott közbe Chris.
– A gyerekes közbevágásod úgy tűnik még mindig megmaradt – ripakodott rá. – A PER felbérelt, hogy nyomozzak a Végtelen tudás könyve után.
Christ teljesen hidegen hagyta minden magyarázat, amit csak ki lehetett találni. 19 évig nem tudta, hogy életben van-e az apja, erre egy “új ember” fogadta őt a PER egyik irodájában. Egy sokkal ridegebb, visszataszítóbb alak. Ez már nem az apja. Egyértelműen megállapítható.
– Kit érdekelnek a magyarázataid?! – fortyant fel. – 19 évig nem hallottam felőled… Azt hittem, bajban vagy, hogy bent ragadtál Norvenil poharában…
James Willer hangosan felnevetett.
– Ostobaság! – kiáltotta egy fölényes vigyor kíséretében. – Honnan jöttél rá, hogy mégsem?
Picture

– Onnan, hogy elpusztítottam a követ, és nem voltál ott – szólt határozottan, mire apja meglepetten felvonta a szemöldökét. – Választhattam volna az örök nyugalmat, de amellett döntöttem, hogy megkereslek. Most azt mondanám, hogy megbántam… de cseppet sem. Már csak azért sem, mert született egy gyermekünk a feleségemmel. Úgy gondolom, Nick Willer miatt megérte… a fiam miatt, akinek már a születésétől fogva halott voltál.
James egy gúnyos vigyorral nyugtázta, hogy cseppet sem érdeklik az elmúlt 19 év történései… egyedül a monológ első felét volt hajlandó értelmezni.
– Szóval megtetted azt, ami nekem nem sikerült – töprengett hangosan, miközben fel-alá járkált a nagy szobában. Chris nem is sejtette, hogy mit mondhatna ebben a pillanatban. Nem a kő a lényeg! Miért nem fogja fel? Ennyire szerelmes lett a munkájába?
– Nem lehetne hagyni a követ? – kiáltotta. – Nem erről van szó! Hanem arról, hogy te a PERnél dolgozol! Egy gyilkos vagy!
– Ha egy kicsit is figyeltél volna arra, amit az előbb elmondtam, akkor nem mondanál ilyesmit – felelte megjátszott könnyedséggel.
Chris a fejét rázta. Próbált visszaemlékezni azokra a szavakra, amiken könnyűszerrel átugrott, de nem jutott eszébe egyik sem.
– Azt hiszem, kénytelen vagyok elismételni, amit az előbb mondtam – ült le karba font kézzel. – A PER felbérelt, hogy nyomozzak a Végtelen tudás könyve után.
Picture

Az utolsó előtti három szóra felkapta a fejét. Édesapja tényleg ennyire bolond lenne, hogy egy olyan misztikus tárgy után nyomozna, ami nem is létezik? A PER pedig honnan tud ilyesmikről? Miért pont az ő apja segít nekik?
– De hisz’ tudod, hogy nem is létezik! – szólt emelt hangon, melyben érezhető volt némi kétség.
– Badarság! – háborodott fel James. – A kő is csak legenda, nem? És nézz oda: három is van belőle!
Van benne valami… – Chris kezdte elhinni az apja állítását, pedig rengeteg ellentmondást fedezett fel benne. Valahogy egyáltalán nem állt össze a kép, hogy a PER vajon mit akarhat a Végtelen tudás könyvével?
– Chris! – szólt lágyan. A férfi meglepődött a hirtelen hangnemváltástól. – Azért kutattam a kő után, mert azzal fel tudtam volna támasztani édesanyádat…
Ekkor hirtelen az anyja halálakor szerzett emlékek villámcsapásszerűen jelentek meg az elméjében. A történések után Jamesnek szemlátomást mániájává vált, hogy utat keressen felesége feltámasztásához. Túlságosan naiv volt, és nem jött rá arra, amit Chris régóta tudott: a halottak nem térnek vissza.
Picture

– De te elpusztítottad a követ! Eszedbe sem jutott, hogy segíts nekem? Ketten együtt a lehető legkönnyebben visszahozhattuk volna édesanyádat!
Chris lenyelte a mérgét, majd egy fáradt sóhajtás kíséretében válaszolt.
– A halottak nem térnek vissza. Lehet, hogy a kő képes lett volna visszahozni anyát, de hidd el nekem: semmi sem lenne olyan, mint régen.
– És ugyan miért nem? – vonta kérdőre.
– Csak hogy egy okot említsek a sok közül… Anya 19 éve halt meg, azóta a testének pont elegendő ideje volt a bomlásra. Semmi kedvem ahhoz, hogy csontvázként lássam viszont – válaszolta.
James látszólag egy kissé megtántorodott. Végigsimított a borostáján, majd egy rövid töprengés után válaszolt.
– Akkor új testet kell majd neki adni…
– De sajnos a követ már évekkel ezelőtt elpusztítottam, tehát a feltámasztás lehetősége kizárva – jelentette ki Chris.
– Mit gondolsz, miért kutatok a Végtelen tudás könyve után? Ha nem tudnád, azzal a tárggyal az oldalamon sokkal hatalmasabb leszek, mint a három kővel egyszerre.
– Mekkora egy félrevezethető ember vagy! – sóhajtott reményvesztetten Chris. – A naivságod fog a sírba vinni. Ha kicsit használnád az eszed, rájönnél: a PER tulajdonában áll majd a könyv. Ennyire nem ismerted még ki őket? Hiszen velük dolgozol!
– Tisztességes emberek. Megígérték, hogy utána én is “elolvashatom”, és akkor mindenható leszek! – felelte indulatosan.
Picture

– Még hogy tisztességes emberek? – dermedt le Chris. – Hidegvérű gyilkosok! Miért nem veszed észre, hogy ezek csak kihasználnak téged?! Arra kellesz nekik, hogy megszerezd a könyvet, aztán úgy fognak végezni veled, mint a többi ártatlan emberrel! Miért lenne érdekük, hogy elolvasd?
James kétségbeesetten kereste a szavakat.
– Engedni fogják! Majd meglátod! – Rövid gondolkodás után még hozzátette: – És visszahozom édesanyádat, aztán megint úgy élhetünk, mint egy család!
– Te már nem vagy családtag! – rivallt rá Chris. – Nekem csak és kizárólag a feleségem és a gyerekem jelenti a családot.
– Ha hallanád, mit mondasz, fiam! – nyögte felháborodottan James. – Nevetséges.
Chris szédülni kezdett. Forgott vele a világ, és érezte, hogy nem bír talpon maradni. Lehuppant a kanapéra, majd megpróbált nagyokat lélegezni. Ez a folytonos stressz az idegeire ment.
James egy ideig Chris rémült, fájdalommal teli arckifejezését nézte, végül leült a fiával szemben.
– Segíts a keresésben, Chris.
– A PER-nek sosem fogok segíteni – válaszolta, miközben a feje majd’ szétrobbant.
Picture

– Akkor segíts nekem! – mondta James.
Chris próbálta masszírozni a homlokát.
– Te már a PER-hez tartozol – felelte.
James nagyot sóhajtott, majd egy ideig elhallgatott. Várta, hogy fia majd megszólal, de óráknak tűnő másodpercek támasztották alá ennek a nemlegességét.
– Én vagyok az apád… A gyerekeknek kötelességük segíteni a szüleiknek – mondta, miközben egyre feljebb emelte a hangját. – Te miért nem segítesz?!
– Már rég nem az apámat látom benned! Egy apának példaképnek kell lennie a gyermeke számára. És én már rég nem vagyok gyerek, mégis tiszteltelek téged. Megfejtettem mindent, amit mondtál, a feladványokat, 18 évesen! Ebből kifolyólag Linda többször is mondta, hogy jó fej lehetsz… Nem tudja még, hogy mekkorát tévedett!
Chris elkeseredettnek és tehetetlennek érezte magát. Hatalmas, égető gyűlöletet érzett apja iránt.
Picture

– Egyébként is, mit akarhat a PER a Végtelen tudás könyvével? Na nem mintha nem tudnám… – fintorgott Chris.
– A PER eddig is a legerősebb emberekkel volt tele, de ezt már tudod. Tom Wiles terve pedig igen egyszerű: hogy minden cégbelivel elolvastassa a könyvet, aztán világuralomra törjön. Egy újabb világháború fog kitörni nemsokára, amit mi fogunk megnyerni.
Szóval ez a bizonyos Tom Wiles áll a háttérben. A PER hírhedt vezére…
– Istenem, ez annyira tipikus… és te ezt hagyod? Nem hiszem el, apa! – fakadt ki. – Te nem ilyen voltál ezelőtt! Jöjjön vissza az igazi valód! Győzd már le, az Istenért! Neked miért lenne jó, hogyha Tom Wiles uralkodna mindenek felett?!
James gondolkodásba esett. Chris hirtelen azt hitte, sikerült meggyőznie apját, és, hogy abba fogja hagyni a könyv keresését, de a következő mondatok megcáfolták a sejtéseit.
– Már túl késő, Chris. A könyvet már megtaláltuk, egész egyszerűen csak el kell menni érte – mondta fölényes nyugalommal. – Tudom, hogy hol van.
– Nem késő, apa! Nélküled nem fogják megtalálni a könyvet! Gyere velünk, és meneküljünk el a lehető legtávolabbi helyre innen!
Picture

James összehúzott szemöldökkel megvakarta az állát, majd válaszolt.
– Fogalmad sincs, mennyire… – itt tartott egy rövid szünetet, mert nem találta a megfelelő szót. – …idegesítő vagy!
Kész, betelt a pohár! A mondatok hallatán Chris feldühödött, és mérgében a kanapé mellett heverő vázát eldobta az egyik sarokba. James megjátszott nyugalommal szemlélte, amint a repülő tárgy szilánkokra törve ér földet.
– Vagy inkább ideges? – kuncogott az édesapa.
Gyerekes beszólás, Christ mégis annyira feldühítette, hogy azt hitte, menten felrobban mérgében, de szerencsére egy sóhajjal ki tudta adni minden feszültségét. Egyelőre.
– Most elmegyek – nyilatkozta ökölbe szorított kézzel. – Hogyha legközelebb összefutunk, remélem, nem így fogunk elválni.
James felnevetett.
– Honnan veszed, hogy egyáltalán el fogunk válni?
Picture

Érdekes, gondolta Chris. James ennyire hozzászokott volna a gonoszok társaságához, hogy ő maga is azzá vált? Ami a legjobban fájt neki, hogy az apja a riválisává lett. De vajon mire gondolhatott azalatt, hogy nem fognak elválni? Képes lenne megölni egyetlen gyermekét, vagy esetleg az együttlétre gondolt? Chris csak remélni tudta, hogy az utóbbi, de ezek után már semmin nem tudott meglepődni.
“Jelenleg a saját apám a legnagyobb ellenségem” – állapította meg magában, mikor kezét rátette a kilincsre, és lenyomta azt. Utoljára még visszanézett nevető apjára, kinek arcáról egyből lefagyott a mosoly.
Mert Chris tekintete most nem bánatos volt… sokkal inkább eltökélt. A magabiztosság csak úgy sugárzott belőle. Arcának egyik felét az árnyék takarta el, ettől pedig még félelmetesebbnek tűnt James számára. A férfi legbelül örült, hogy sikerült megrémítenie az apját, mégis úgy gondolta, ez nem túl helyes.
Picture

Az ajtón túl Paul elégedett tekintete várta.
– Na, most már elhi… – nem tudta kérdését befejezni, mert elájult Chris kegyetlen csapásától. Az erős ütésnek köszönhetően a keze fájdalmasan lüktetett, de nem tudott ezzel foglalkozni.
– Ennyit érnek a maffiózó-reflexek? – nézett undorodva Paul testére, majd tovább sétált a kijárat felé.
Ez kicsit elgondolkoztatta. Paul ilyen gyenge lenne a közelharcban, vagy egyszerűen csak váratlanul érte a támadás? Talán mindkettő? Mindenesetre nagyot dobott az önbizalmán a tudat, hogy ilyen könnyen elintézett egy maffiózót.
Picture

Sikeresen kijutott anélkül, hogy egy öltönyössel találkozott volna. Ez egy kissé meglepte, ugyanis tömegekre számított. Megállt közvetlen a bejárat előtt, és csüggedten gondolt bele a helyzetébe: nincs autója, amivel elmehetne, se lakása, ahol alhatna, hiszen gyanította, hogy a PER már egy ideje figyeli a házukat. Ötlete sem volt, hogyan tovább…
És ekkor mintha a fentiek észrevették volna, hogy gyötrődik; segítséget küldtek. A zsebében lévő telefon váratlanul rezgett egyet. A készüléket előkapva Chris látta, hogy Linda küldött neki egy SMS-t.
“Gyere a régi házamhoz, Nick is itt van. Siess!”
Sokkal könnyebb volt azzal a tudattal tovább gyalogolni, hogy Linda és Nick biztonságban vannak. Azonban ettől még mindig nem érezte magát vidámnak…
Mert rájött, hogy a remény úgy törik apró darabokra, akárcsak az a váza, amit eldobott. És sajnos nem épül újra, csak ha megragasztják. De ugyan kinek lenne kedve leülni, és megragasztani minden darabját? Senkinek. Mindenki egy új vásárlása mellett döntene. Sajnos reményből minden embernek csak egy van… és Chris reménye épp néhány perccel ezelőtt tört össze a vázával együtt. Hogyan tudná megragasztani, ha nem képes megfogni?

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés