A bosszú ösvénye – 10. Apa

Picture

– Ugyan már, Paul! Mi okod lenne arra, hogy megölj engem? – vette elő Chris a ravasz mosolyát, valamint a régóta nem használt cinizmusát.
– Épp elég okom van arra, ezt te is tudod – válaszolt Paul, viszonozva Chris stílusát.
– Például?
– Például hogy bezárattál. Miattad szenvedtem a bört-
– Kicsit elkanyarodtunk, nemde? – szólt közbe Chris továbbra is vigyorogva. – Kell neked Jessica pénze, ugye?
– Hogy a viharba ne? – tette fel a költői kérdést.
Chris magában már fogalmazgatta a választ, miközben Paul értetlenül bámulta Christ, hogy vajon honnan jött rá hirtelen ennyi mindenre.

Picture

– Ha jól tudom, Jessica felbérelt téged, hogy segíts neki. Lindát utálja, mert azt hiszi, ő ölte meg szeretett kedvesét. Sajnos ez nem igaz, de nem ez a lényeg. Linda ugyanis nincs itt, hogy látná a halálom, és így nem lesz neki olyan fájdalmas, mintha itt lenne. Jessica célja pedig az, hogy Lindának fájdalmat okozzon. – Elégedett vigyor ült az arcára. – Nem fogsz megölni, mert ha igen, akkor nem kapod meg a pénzed.
Paul megvakarta az állát.
– Rátapintottál a lényegre – mosolygott továbbra is, de ez a mosoly inkább keserű volt, mint boldog.

Picture

– Szóval miért jöttél ide? – kérdezte Chris.
– Ez igen egyszerű. A halálod pillanata – sajnos – nem most érkezett el, ezért most magammal viszlek – jelentette ki könnyedén, mintha csak a sajtos makaróni receptjét vitatnák meg.
Chris hevesen ingatta a fejét.
– Sajnálom, Paul – mosolyodott el szánakozva Chris. – Tudod, a helyzet az, hogy normális esetben együttműködök, de közölnöm kell, hogy eszem ágába sincs veled menni.
– Sejtettem, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolog. És mivel most nincs kedvem lövöldözni, meg verekedni… – rövid szünetet tartott, hogy végiggondolja a mondat folytatását. – Ideje elmondani neked egy titkot, amit már lassan 20 éve őriz a PER cég.

Picture

Chrisre hirtelen hideg záporként zúdult a felismerés. Ez a magyarázata mindennek… Még közel sem Paul és Jessica a legnagyobb ellenség, hanem a PER. A háttérből végig ők irányították a dolgok menetét… A cégről sokat hallott már, és nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjön: illegálisan szerzik meg a pénzt. Feltehetőleg Paul és Jessica egyaránt a PER-nek dolgoznak.
– Nincs semmid, amivel zsarolni tudnál – fortyant fel Chris. – A PER teljes mértékben hidegen hagy. Szálljatok ki az életünkből!
– Nem tehetjük. Már teljes mértékben beléptünk az életedbe, Chris. Hogyha ezt az információt megtudod, onnantól kezdve nem fog más érdekelni, csak a PER – újabb rövid szünetet tartott, miközben ravasz vigyor ült az arcára – És az apád.
– Az apám? Hogy jön ide az apám? – hüledezett Chris.
– Mert James Willer nekünk dolgozik – vágta rá hűvösen.

Picture

Chris elmondhatatlanul meglepődött ezen a válaszon, de egy másodperc múlva eszébe jutott a gondolat, miszerint Paul biztosan hazudik.
– Ugyan, miért higgyek neked? Az apám nem gyilkos! – ingatta a fejét féloldalas vigyorral.
– Nem – értett egyet Paul. – Valóban nem. Ő csak segít nekünk.
– Az apám nem dolgozhat nektek! Az lenne az utolsó, amit tenne… Ő becsületes ember! – kiáltotta mérgesen. Bántotta, hogy Paul ilyen badarságokat hord össze az apjáról az ő jelenlétében.
– Igen. Becsületes, aki a pénzért és a halhatatlanságért mindent megtesz – vágta rá Paul.

Picture

– Pénz?! Halhatatlanság?!
Chris már végképp nem értette a helyzetet. Több ok is volt, amiért James nem dolgozna nekik, de Paulnak mi oka lenne hazudni? Ezzel akarja elcsalni a PER-hez? Honnan tud egyáltalán az apjáról?
– Pontosan. Majd ő beavat a konkrétumokba, mert azokat én sem tudom pontosan – emelte meg a vállát.
– Miért higgyek neked? – vonta kérdőre.

Picture

– Mer’ miért ne? – kérdezett vissza.
Néhány perc csend következett, ugyanis Chris nem válaszolt erre a költői kérdésre. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy az apja, James Willer azoknak az alakoknak dolgozik. Ez lehetetlen! – gondolta ő, de akkor még nem is tudta, milyen rossz nyomon jár.
Évekig… sőt! Majdnem két évtizedig kutatott az apja után. Szinte beleőrült a nyomok megtalálásába, majd az elvesztésébe, és a gondolat, hogy James a PER-nek dolgozzon, mindeddig annyira elképzelhetetlennek tűnt, mint a vihar utáni szivárvány… és mégis lehetséges.
– Mindenesetre én indulok vissza – állt fel hirtelen Paul.
– Várj! – kiáltott rá Chris.
– Hm?

Picture

– Én is megyek – bökte ki végül.
Paul elmosolyodott.
– Örülök, hogy nem kell erőszakot alkalmaznom. Okos vagy, hogy nem akarsz még egyszer ugyanitt kikötni.
Chris egy keserű fintort vágott.
– Na jó, átöltözök – nyilatkozta, és a cuccai felé baktatott.
– Uh… öhm… Én addig elszívok egy cigit – dadogta, azzal már itt sem volt.
A srác megvonta a vállát, majd elkezdett öltözködni.

Picture

Chris beszállt az autóba Paul mellé, aki épp most dobta el a cigarettacsikket. Rövid, feszült csend uralkodott a kocsiban, míg a maffiózó el nem indította azt. Chris szólalt meg először, hisz oly’ sok mondanivalója van Paulnak.
– Paul… – kezdte halkan, mégis határozottan. – Te megölted az anyámat – Chris beleborzongott, hogy ki kellett mondania. – Miért?
– Te pedig elárultál – Paul válasza olyan egyszerűen hangzott, mintha egy jelentéktelen dologról beszélnének.
– Amit tettél, egyáltalán nem volt tisztességes – mondta Chris. – Egy ember életét elvenni…

Picture

És ekkor eszébe jutott Linda és Brian története. Chris továbbra sem tudja, helyesen döntöttek-e, amikor megölték a mágust. A gyilkosság téma elég régóta foglalkoztatja az emberiséget: helyes vagy nem helyes. Milyen jogon döntünk mi mások sorsa felett?
De van egy másik nézőpont: hiszen a bűnözők megölése jobb világhoz vezetne minket. Milyen szép is lenne egy világ, ahol még csak eszébe se jutna senkinek, hogy bántson másokat! (De lehet, hogy ez mégsem lenne olyan szép…)

Picture

– Tisztesség? Azt mondod, tisztesség? – Paul kezein megfeszültek az izmok. – Mi volt abban a tisztességes, hogy ott hagytál, és beköptél a zsaruknak?! Megmondanád?!
– Te tényleg nem érted a helyzetet – ingatta a fejét Chris. – Mondd, hány embert öltél már meg? Hány emberrel végeztél már azzal a fegyverrel? Hány olyan embert öltél meg, akiknek családjuk volt? Vagy nem számoltad?! Egy csepp bűntudat sincs benned?!
– Na ide figyelj, öcsi! – oldalra fordult. Cseppet sem érdekelte, hogy fennáll az ütközés veszélye. – Mi jogon oktatsz te ki engem?!
– Ismerős szöveg – jegyezte meg Chris egy dühödt fintorral.

Picture

Az út további részében az utcán elhaladó embereket figyelte, közben mindvégig azt a kérdést tette fel magának, mikor érnek már az épülethez. Bő öt perc telhetett el, mikor Paul leparkolt a cég előtt. Mindketten kiszálltak az autóból, majd bementek az épületbe végül besétáltak a liftbe. Feszült csend uralkodott úton a második emelet felé, és mint minden ember, Chris sem szerette az ilyesféle csendet. Szerencsére ez nem tartott sokáig.

Picture

A második emeletre érvén Paul és Chris “érzékeny” búcsút vett egymástól. A maffiózó nem akarta végignézni a csöpögős jelenetet, legalábbis ezt mondta Chrisnek, aki kezdte egyre jobban elhinni az apjáról szóló mesét. Véglegesen csak akkor uralkodott el rajta a libabőr, amikor benyitott egy szobába, ahol James Willer sápadt arcát tekintette meg.
– Szervusz, fiam! – köszönt neki kifejezéstelen arccal.
– Ezt nem hiszem el…

 

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés