Írás

Nézőpont karakterek – A megfelelő nézőpont kiválasztása

A nézőpont kiválasztása az író talán egyik legfontosabb döntése a történet szempontjából. Egy jól megválasztott nézőpont életszerűbbé teheti a történetet, jobban átadhatja az érzelmeket, segíthet az információ adagolásában, meghatározhatja az olvasó benyomását… De egy rossz nézőpontból írt történet akár a süllyesztőbe is kerülhet, akármennyit dolgozott vele az alkotó.
3 fontos kérdés van, amit mindenféleképpen fel kell tennünk magunknak, ha tudatosan akarunk megfelelő perspektívát választani az irományunknak:

  • Hogyan akarom láttatni az alaphelyzetet?
  • Kik a főszereplők?
  • Ki a pozitív, szimpatikus karakter a sztoriban, akit megérthetnek az olvasók?

A nézőpont lehet első, második és harmadik személyű is.

1. Első személyű perspektíva

E/1-es módban leggyakrabban a kezdők írnak. Rengeteg blog van az online térben, amit ilyen módon írt történetek alkotnak.
Nem is olyan egyszerű, mint ahogy gondolnánk. E/1-ben a narrátor nem az író, hanem a karakter, így annak a stílusában kell írni a sztorit! Saját vélemény, hit, erkölcs, szabad döntéshozatal dukál neki. A legelső szótól kezdve a legutolsóig.
Ebben a módban a mesélő karakter bemutatása nehézkes lehet. Bele lehet esni abba a hibába, hogy az önjellemzés miatt ‘nagyképűnek’, vagy éppen ‘önbizalomhiányosnak’ tűnhet a szereplő – de persze ha igaz a karakterre az adott tulajdonság, semmi probléma ezzel.
A tükrös megoldás használhatóbb eszköz, de csak akkor, ha a történet szempontjából is fontos lehet a jelenet. Például a szereplőnk éppen bálba készül, és a tükörben ellenőrzi a külsejét. Ez is lehet erőltetett, és így is megkaphatja az ‘öntelt’ vagy ‘önképzavaros’ jelzőt a karakter, de már kisebb az esélye. Klisés, hogy már a sztori elején bemutatjuk a szereplőt. Hagyjuk, hadd képzelje el az olvasó, milyen lehet a mesélő, és a későbbiekben tartsunk tükröt a karakter elé, ne azonnal az első fejezetben!
E/1-ben a legjobb megoldás a narrátor külsejének bemutatására az, hogy más szereplő jellemzi. Így persze lehet, hogy hiányos lesz elsőre, de a későbbiekben más párbeszédekben még pár tulajdonságot hozzáadhatunk karakterünkhöz. Nem kell azonnal kézzel fogható jellemzést adnunk az olvasó kezébe – hadd alkosson magának egy képet a hiányosságok kiegészítésével, amit később megváltoztathatunk, és ezzel meglephetjük őt!
Egy-egy példa a narrátor jellemzésére, hogy érthetőbb legyek:

“A hajam barna, a szemem kék. Szeretem a kapucnis pulcsikat, mert el tudom rejteni kócos fürtjeimet. Sajnos azonban karácsonyi ünnepségre voltam hivatalos aznapra, így a laza ruhákról szó sem lehetett. Egy fekete nadrágkosztümöt viseltem, ami miatt enyhén telt alakom kirajzolódott.”

“Lerohantam a lépcsőn, és megálltam a folyosói tükör előtt. Barna hajam laza hullámokban omlott a vállamra. A fekete nadrágkosztümben sajnos meglátszódott teltségem. Sokkal jobban örültem volna, ha pulcsiban és farmerban mehettem volna a karácsonyi ünnepségre.”

“- Helló, kisasszony! Tárgyalásra megy? – Állított meg a lépcsőfordulóban anyukám. – Rég nem láttalak ilyen ruhában – nézett végig a nadrágkosztümömön. – És a hajad… Mióta nem volt már begöndörítve a barna kazal! – Simított ki egy rakoncátlan tincset a szememből nevetve. – Na siess, nehogy elkéss!”

2. Második személyű perspektíva

E/2-ben ritkán alkotnak az írók, mivel nemcsak hogy nehéz, de még kifejezetten furcsán is hangzik. Általában jelen idejű szöveg szokott ilyen módban íródni, ami egy hosszabb történetben néha ‘idegesítő’, ellenben a leírások erősebbek lehetnek.
Második személyű nézőpontból írva is alkotni kell egy karaktert, aki esetek többségében a főszereplő mellett van, így el tudja mesélni annak cselekedeteit. Ebben a perspektívában a külső bemutatása is egyszerűbb.
“Felveszed fekete kabátod, ami szőke hajad és világoskék szemed szépen kiemeli, az alakodról nem is beszélve. Lassan lenyomod a kilincset, majd intesz, hogy kövesselek. Kilépsz az utcára, és elindulsz a sötét éjszakába.”

E/2 perspektívában a jelenetek, sőt, az egész történet is nagyszerű hangulatot kaphat erőltetés nélkül is. Legszebben a melankolikus művekben érvényesülhet ez.
“Felveszed fekete kabátod, ami búzaszőke fürtjeidet és tengerkék szemed szépen kiemeli, angyali alakodról nem is beszélve. Csak a glória hiányzik a fejed fölül. Lassan, remegő kézzel lenyomod a kilincset, majd intesz, hogy kövesselek. Kilépsz az eső áztatta utcára, és elindulsz a koromsötét, lidérces éjszakába.”
 
 
3. Harmadik személyű perspektíva

Két típusú harmadik személyű nézőpontban írható egy sztori:

  • Harmadik mindentudó
  • Harmadik korlátozott

Harmadik mindentudó módban a döntő az, hogy mennyire fókuszálunk rá a karakterre. Itt a narrátor mesél, egy egyszerű hang, aki beleláthat bizonyos karakterek fejébe. Ennek a hangnak a stílusa lehet ‘ismeretlen ismerős’ (mintha ismerné a szereplőket) és ‘pártatlan’ (tárgyilagos) is.
A harmadik mindentudóban íródó szövegeket 3 csoportja oszthatjuk:

  1. God-mode-ban íródott: Itt a narrátor belelát az összes szereplő fejébe, tud mindenről, még azokról a dolgokról is, amiről maguk a szereplők sem. Válthat a különböző karakterek elméi között, vagyis hol egyikük, hol másikuk gondolatait, érzelmeit írhatja le. Ebben a módban a mesélő mindig E/3-ban, kivéve, ha a narrátor maga egy szellem, isten, lidérc stb. Az olvasók megbíznak benne, tudják, hogy minden fontos szempontot ismertetni fog a mesélés során.
  2. Kamera-módban íródott: A narrátor, mint egy külső szemlélő, csak a karakterek cselekedeteit látja, fejükbe nem tud belenézni, nem tudja ilyen módon feltárni érzéseiket, gondolataikat. Minden cselekedetről tud, de véleményt nem nyilvánít, csak közvetíti a történteket az olvasónak, hogyva, hogy ő mérlegelje a történteket, akárcsak egy videofelvétel.
  3. Fókuszált mindentudó módban íródott: A mesélő tud mindenről, de csak egy karakter fejébe lát bele.
Az E/3-as perspektíva buktatója,  hogy nem mindig sikerül a megfelelő hangot kiválasztani a sztorihoz. A narrátornak döntenie kell, hogy milyen és mennyi információt közöl a szereplőkről, figyelve a mértékletességre. A mindentudó narrációt jellemzi a következetesség és a leíró jelleg, ami egységesíti a hangnemet.
A kezdő írók gyakran ugrálnak egyik karakterről a másikra, ezzel megtörve az egységet. Ez általában a korlátlan hozzáférés miatt történik.
A külsőségek leírása a mindentudó narrátor esetében bármilyen lehet, a megfelelő szavak felhasználásával. Lehet szubjektív és objektív is, természetesen ezeknél az aranyközéputat követve.Harmadik korlátozott perspektíva esetében egy karaktert fog követni a narrátor, az ő verziója szerint meséli a sztorit, E/1-es vallomás nélkül.
Szóval harmadik mindentudó nézőpont esetében a narrátornak még megvan a lehetősége olyan részleteket közölni az olvasóval, amit a karakter nem lát, de harmadik korlátozott esetében csak a karakter tudomására jutott dolgokat lehet közölni.
Mivel a leírás a követett szereplő jelleméhez kapcsolódik, a leírás hangneme is ehhez igazodik.  Az olvasó a harmadik korlátozott leírás esetén nem külső szemlélőként látja a sztorit, hanem a követett karakterben ‘van’. Minél intimebb, karakterközelebbib a leírás, annál jobban hajaz a szöveg E/1 módra. Szinte minden egyes szavát követjük a szereplőnek, megtudjuk, mit mond, és mit mondott volna az adott helyzetben ő (ezt gyakran szokták dőlt betűvel szedni). Ha távolabbi a leírás, a hangnem változhat, az intimitás csökken, de még mindig a szereplő nézőpontjából látjuk a dolgokat.
Fontos még megjegyezni, hogy harmadik korlátozott esetén a narrátor véleménye nem számít, mindent a követett karakter közöl. Ebben a módban a külsőségek leírására is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az E/1-esre.
És, hogy egyszerűbb legyen megérteni a fentebb leírtakat, pár példa:

(God-mode)
Péter adódott, hogy Luca megsérült az esés miatt. Sietve rohant le a lépcsőn hozzá. A lány eközben minden erejét összeszedve próbálta magát felnyomni a fölről, miközben az járt az eszében, hogy nem állhat meg. Péter leguggolt Luca mellé, majd érdeklődve vette szemügyre a lány felhorzsolódott térdét.”(Kamera mód)
“Péter lerohant a lépcsőn Lucához, aki meggyötört arccal próbálta magát ülőhelyzetbe tornázni. A fiú az utolsó lépcsőfokot átugorva érkezett meg a sérült mellé, majd leguggolt, és szemügyre vette a lány térdét.”

(Fókuszált mindentudó)
“Péter aggódott, hogy Luca megsérült az esés miatt. Sietve rohant le a lépcsőn hozzá. A lány eközben meggyötört arccal próbálta meg magát felnyomni a földről, kevés sikerrel. Péter még csak nem is sejtette, hogy mekkora a baj. Kifulladva guggolt le a lány mellé, hogy szemügyre vehesse annak térdét.”

(Harmadik korlátozott)
“Péter aggódott, hogy Luca megsérült az esés miatt. Sietve rohant le a lépcsőn hozzá. A lány eközben valamivel bajlódott, de Péter érkezésére felhagyott a próbálkozással. A fiú óvatosan megvizsgálta a lány térdét, mire ő hallkan felszisszent. Péter azt hitte, ekkora a baj, ennyire fáj a lány térde.”


Lehet, kicsit bonyolultan írtam le a dolgokat, de a példákkal reményeim szerint azért valamennyire érthető voltam. 😀

A tippet készítette: Oxeye