Írás

Hogyan kezdjünk írni? – 2. Karakteralkotás 1. rész

Egy jó történet megírásához elengedhetetlenek a jó karakterek. Kiválasztani a fő- és mellékszereplőket az egyik legelső lépés, és bár nem tűnik nagy ördöngösségnek, igazából ez a legnehezebb és legösszetettebb feladat, amivel egy író szembesülhet. A karakter ugyanis jóval több egy névnél és egy ahhoz kapcsolt külső megjelenésnél.

Könnyen meglehet, már minden készen áll arra, hogy alkoss valami nagyszerűt, éppen csak a főszereplőd hiányzik még. Ilyenkor felmerülhet a kérdés – jogosan –, hogy vajon az adott helyzet milyen jellegű szereplőt követel meg. Alapvetően a sablonok, így a karaktersablonok sem az ördögtől valók, mert van igazság abban, hogy bizonyos esetekben egy vagányabb, talpraesettebb szereplővel többre mész, mint egy félőssel. Azonban nem szabad kizárólag a jól bevált karaktertípusokra támaszkodni, mert ennyitől nem lesznek sem emlékezetesek, sem különlegesek.

Karakteralkotás során az egyik – ha nem a – legfontosabb kulcsszó az árnyaltság. Ez azt jelenti, hogy ne elégedj meg egy vagy két jellemvonással szereplőnként, hanem próbáld meg minél jobban megismerni azt, akivel dolgozni fogsz. Nem kell már a legelején mindent megtudnod a karaktereidről, viszont te is sokkal magabiztosabb leszel, ha nem menet közben kell kitalálnod, pontosan milyen ember is az, akiről írsz.

Bár mindannyian szeretjük/szerettük a meséket, fontos tudnod, hogy a valóságban nem minden fekete-fehér. Éppen ezért jobb, ha olyan jellemeket próbálsz felvonultatni, akikről az olvasóid azt érzik majd, hogy ez az ember akár közöttünk is élhetne. Ehhez viszont arra van szükség, hogy ne csak egy vagy két meghatározó karakterjeggyel foglalkozz, hanem próbálj meg minél több dolgot összeszedni az adott szereplődről.

Karakterlap

Mi is az a karakterlap? Lehet füzetben, word dokumentumban, falfestményként a szobád falán, vagy ha ezek nem tetszenek, akár fejben is. A lényeg az, hogy valahol legyen egy zugod, ahol összegyűjthetsz minden lényeges és lényegtelen információt az adott szereplőről. Megírhatod az egészet szövegszerűen, mintha csak valakinek bemutatnád a karakteredet, de használhatsz saját vagy már meglévő mintákat is, amelyek különböző alapadatokra kérdeznek rá. A lényeg viszont nem az, hogy barokk körmondatokban vagy félszavakban vázolod fel magadnak az infókat, hanem az, hogy a végén legyen rálátásod arra a személyre, akit megtennél főszereplődnek.

Mit kell mindenképpen tudnod a karaktereidről?

– Alapadatok. Név, életkor, családi kapcsolatok, tetszés szerint magasság, testsúly, egyéb külső jellemzők. Ide tartoznak például a becenevek, álnevek, azok a megszólítások, amiket utál, az a kedveskedő név, ahogyan csak egy ember hívja. Azt, hogy hogy néz ki, nem feltétlenül kell részletesen leírnod, pláne, ha illusztrációval is szolgálsz az olvasóidnak, viszont fontos, hogy tisztában legyél a családi hátterével. Az ugyanis, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel, más rokonaival, befolyásolhatja a karakter személyiségét, hiszen mindannyiunkon nyomot hagy az, ahonnan jöttünk.

– Képességek, tudás, hobbi. Képességek alatt nem feltétlenül a fantasys értelemben vetteket kell érteni, bár egy varázsló, tündér vagy vámpír esetében mindenképp fixáld le már előre, hogy gondolatot olvas az illető, álomport szór másokra vagy pálca nélkül is meg tudja átkozni az ellenfeleit. Hétköznapi értelemben viszont ez azt jelenti, hogy tisztában kell lenned a karaktered határaival: mennyire jó a kondija, mennyire okos, miben emelkedik ki, mit tanul/tanult, mennyire tud csapatban dolgozni? Ha pedig iskolás szereplőkkel dolgozol, akkor ide tartozik az is, hogy melyik tantárgyból teljesít a legjobban, melyik okoz neki nehézséget.

– Rossz tulajdonságok, gyengeségek. Mindenképpen legyen a karakterednek rossz tulajdonsága és gyengesége – lehetőleg ne valami olyasmi, amit vissza tudsz vezetni egy múltbéli tragédiára, mert az úgy lényegileg felmenti őt bármi alól. Az emberek nem tökéletesek, így a szereplők sem lehetnek azok (illetve lehetnek, de azt senkinek nem ajánlom). Legyen legalább egy rossz szokása, de úgy, hogy az időnként meg is jelenjen a történetben, mert az bizony nem ér, ha csak egyszer megemlíted valahol, aztán utána az utolsó pillanatig feddhetetlen lesz a karakter. Ugyanígy szüksége van gyengeségekre is; lehet ez félelem valamitől, az élet egy fontos területén való hiányosság vagy bármi olyasmi, ami érezhetően akadályozza őt időnként.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy bár szükség van rájuk, a puszta tények nem fogják élőbbé tenni a karakteredet. Éppen ezért azon túl, hogy feljegyzed a korát, szemszínét, a szemüveg dioptriáját és az esetleges lúdtalpát, szükséged lesz arra is, hogy a személyiségét kidolgozd. Ehhez elsőként érdemes végiggondolnod, hogy milyen tulajdonságai vannak a karakternek – érdemes jó és rossz tulajdonságokat vegyesen válogatni, mert így lesz kiegyensúlyozott.

Az viszont nem elég, hogy csak találomra felírsz magadnak öt-hat jól hangzó tulajdonságot (például arrogáns, becsvágyó, nagylelkű). Ahhoz ugyanis, hogy ezeket a jellemzőket a karaktered tükrözze is, először meg kell értened, hogy pontosan mit jelentenek ezek a szavak. Mert lehet, hogy van valami elképzelésed arról, hogy arrogánsnak lenni annyit tesz, hogy valaki magasan hordja az orrát és leereszkedően beszél másokkal. Viszont nem biztos, hogy ez ennyiben ki is merül. Éppen ezért, ha nem vagy biztos abban, hogy egy-egy szóval ki tudod fejezni azt, amit szeretnél, nyugodtan írj a jellemzőkhöz mondatokat, félmondatokat.

Ha úgy érzed, hogy van a karakterednek egy olyan tulajdonsága, ami jóval hangsúlyosabb a többinél, az sem baj. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ne csak ennyiből álljon a személyisége – ugyanis könnyen egysíkúvá, unalmassá válhat az, akinek mindig csak egy jellemvonását domborítod ki. Ha a legtöbbször előtérbe kerülő tulajdonsága mellett meg tudsz jeleníteni más dolgokat is karakterábrázolás közben, akkor máris lényegesen árnyaltabb szereplőt kapsz majd a végén.

Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az olvasók szemét nem szúrhatod ki egy gyors jellemzéssel, és nekik a szépen felépített karakterlapodat sem mutathatod meg. Az olvasóknak bizonyítanod kell, mégpedig azzal, hogy a cselekedetein, megszólalásain, gondolatain keresztül mutatod be a karakteredet. Ehhez pedig arra van szükséged, hogy következetes maradj akkor is, amikor ábrázolod őt – tehát ha az első fejezetben sírva térdelt a haldokló szomszéd néni mellett, akkor három fejezettel később ne fordítsa el a fejét, ha a testvérét a szeme láttára ölik meg.

A fenti – eltúlzott – példa természetesen nem fog előfordulni, de a legtöbb további következetlenség is kiküszöbölhető azzal, ha ismered a főszereplődet. Ebben pedig sokat segít, ha megpróbálod elképzelni őt különböző szituációkban, és igyekszel ráérezni arra, hogy hogyan is reagálna. Ugyanígy feltehetsz magadnak – és a karakternek – kérdéseket, és a válaszok máris segítenek abban, hogy egy érdekesebb, emberibb, élőbb szereplőt mutass be az olvasóidnak.

Karakterkiismerő kérdések

  • Mitől fél a legjobban?
  • Milyen filmeket néz(ne) szívesen?
  • Mit csinál, ha rosszat álmodik?
  • Merne hamisan tanúzni egy tárgyaláson?
  • Ha egy síró kisgyerek azt kérné, hogy segítsen neki megtalálni a szüleit, segítene?
  • Milyen vigasztaló?
  • Merne segítséget kérni az utcán egy idegentől, ha nem tudja, látszik-e, hogy beleült valamibe?
  • Mi ríkatta meg legutóbb?
  • Mit tenne, ha egy gyilkosság szemtanúja lenne?
  • Mit tenne, ha egy barátját rajtakapná azon, hogy megcsalja a párját, aki szintén közeli barátja?
  • El merné mondani az érzéseit egy szakembernek?
  • Fel tudna nevelni egy kisállatot úgy, hogy tudja, két hónap múlva oda kell adnia valaki másnak?
  • Mit tenne, ha látná, hogy valaki, akit szeret, kigúnyolja a gyengébbet?
  • Hogyan viselkedne, ha egy éjjel arra ébredne, hogy lángol körülötte a ház?
  • Kit tisztel a leginkább? Miért?
  • Mit tenne, ha a legjobb barátjáról kiderülne, hogy megölt valakit?

Természetesen a kérdések száma közelít a végtelenhez – ha nektek is eszetekbe jutott valami izgalmas, osszátok meg velünk kommentben! –, és ugyan tűnhet úgy, hogy semmi értelme filmekről és elképzelt helyzetekről beszélni, az igazság viszont az, hogy így kapsz egy nagyon éles képet a karakteredről. Látni fogod, hogy milyen ember, és ezek után bármilyen szituációban könnyebben rátalálsz majd arra a reakcióra, amelyik a leginkább illik hozzá.

Most pedig, hogy a főszereplődet már ismered, van egy jó hírem: a többieket is ugyanígy – vagy legalábbis hasonlóan – ki kell dolgoznod!

Tovább a következő részre

 

Írta: Ruby