Véget ér saját történetünk, a Tintavér

Egy hosszú történettől búcsúzni egyszerre édes és keserű. Egyik szemünk nevet, mert kedvenc(?) szereplőink végre célhoz értek, a másik pedig sír, hiszen ezután nem lesznek többé részei a napjainknak. És bár kitalált karakterekről van szó, minél több időt töltünk velük, annál élőbbé válnak – együtt sírunk velük, aggódunk értük, vagy haragszunk rájuk, amikor meggondolatlanul cselekednek -, így néha elengedni is olyan őket, mintha egy régi ismerőstől válnánk el örökre.

Mikor elkezdtük az írást, egészen más befejezést terveztünk, mint amit ma olvashattok – valamikor a történet első harmadánál a szereplők kivették a tollat a kezünkből, és önálló életre keltek. Hogy ez jó vagy rossz, azt döntsétek el magatok – szerintetek olyan búcsút kaptak, amilyet érdemelnek? Feltétlen osszátok meg velünk véleményeteket!

A dupla záróepizódot itt érhetitek el:

Tintavér – 133. Epilógus I.

Tintavér – 133. Epilógus II.

Jó szórakozást kívánunk az utolsó részekhez!