Tintavér

Tintavér – 95. A vonzalom tárgya

Morgan

Amióta egyedül töltötte délutánjait, gyakran maradt bent tanítás után, hogy egy üres teremben nekiálljon házifeladatának. Így legalább elkerülhette, hogy hazafelé bárki is belekössön, amikor már nem védte meg őt a tanárok sasoló tekintete. De persze ez csak a hivatalos verzió volt. Valahogy mindig akkor támadt kedve hazaindulni, amikor pár emelettel lejjebb az AV klub ülései is véget értek. Mindig remélte, hogy sikerül „véletlenül” összefutnia a távozókkal – azaz inkább egy bizonyos személlyel –, de eddig sosem sikerült jól időzítenie. Mint ahogy most sem.
Szomorkásan hagyta maga mögött a gimnázium épületét, és kezdett átvágni a tágas udvaron. Már egy hónap múlt el a veszekedés óta, és a békülésről szőtt minden reménye kezdett szertefoszlani. Ideje lett volna megtalálni helyét ebben az új felállásban. Mindent meg lehet szokni, ha elég ideig tart, és lassan talán ő is kezdett napirendre térni az események fölött. Persze még mindig a tanulásba temetkezett, hogy szabaduljon a gyomrát szorongató érzéstől, de a nap felkelt minden reggel most is. Talán ha egyszer, jó soká, visszanéz majd, azt látja, hogy ez volt az a tapasztalat, ami segített neki jobb emberré válni. Őszintén remélte, hogy így lesz.
Egy magas árny libbent elé, Morgan pedig felsikoltott, és rémülten szökkent hátra. Wes állt előtte, de arckifejezéséből ítélve nem akarta őt megijeszteni – talán korábban is észrevehette volna, ha nem zárkózik gondolataiba. Már szinte el is felejtette vonásait, olyan régen gondolt rá utoljára. Pedig ahogy ott állt az utcai lámpa fényében, és őt méregette, a tinilányok falait borító poszterek jutottak eszébe mindenféle filmsztárokról vagy zenészekről. Csak több ruha volt rajta.

– Már azt hittem, valami kölyökkel összeragadva foglak megtalálni – jegyezte meg a férfi minden bevezetés nélkül. Morgan kínosan hajtotta le fejét. Teljesen jogos volt a Wes hangjában bujkáló számonkérés, hiszen nem igen igyekezett őt visszahívni az elmúlt napokban. Szemétség volt tőle. Az igazmondásra viszont nem tudta rávenni magát, így maradt a bújdosás.
– Sok dolgom volt, de fel akartalak hívni – sietett Morgan megnyugtatni őt, és összeszorította száját, hogy több hazugság ne csússzon ki rajta, ha már ilyen gyorsan kettőnek is sikerült.
– Persze – nyugtázta Wes, de egyáltalán nem úgy, mintha elhitte volna. – Morgan, nem szeretem, ha hülyére vesznek.
– Ho-hogy érted? – akadt össze a lány nyelve. A férfi szorosabbra húzta magán a kabátját, ameddig összegyűjtötte gondolatait a válaszhoz. Az ilyesmi soha nem jelent jót.
– Úgy is elég nehéz ez, ha mindketten akarjuk – utalt a nyilvánvaló korkülönbségre közöttük. – De ha téged már nem érdekel, ami elkezdődött, akkor ne rabold az időmet. – Szavai olyan keménynek tűntek, hogy szinte koppantak a kövön, és Morgan ezt a határozottságot hirtelen nagyon vonzónak találta. – Vannak más lehetőségeim is – adta tudtára a férfi. A lány pulzusa felgyorsult. Most biztosan más nőkre gondolt. Egészen más gondolkodni azon, vajon összeillenek-e ők ketten, mint szembesülni azzal, hogy az ember barátja(?) igenis kész továbblépni, ha ő nem hajlandó időt szánni a kapcsolatra. Szeme előtt hirtelen szőkék, barnák és vörösek tömegei körvonalazódtak, ahogyan epekedő tekintetük a férfira függesztik, és elöntötte a féltékenység. Wes egyelőre még hozzá tartozott. Most, hogy más már nem is maradt számára, kényszert érzett rá, hogy mentse, ami még menthető.
– Én akarom – préselte ki magából bizonytalanul.
– Akkor mégis mit csinálsz? – szegezte neki a férfi. – Azt hittem, te ennél komolyabb vagy. Elérhetetlennek akarsz tűnni? Valami idióta női magazinban olvastad, hogy ez jó? – vádolta meg, ami nem esett jól Morgannek, de legalább kiderült, hogy Wes rossz nyomon jár. Viselkedése valódi okai meg sem fordultak a fejében. – Én türelmes voltam veled, elfogadtam, hogy neked idő kell, és fiatal vagy, és nincs még önálló életed. De nem valamelyik gimis kis barátod vagyok, akivel elég néha andalogni egyet a holdfényben, vagy dobni neki egy szívecskés SMS-t. Nekem ennél több kell – jelentette ki hevesen.
Morgan megborzongott, de nem a rossz értelemben. Talán éppen erre volt szüksége. Wes érett férfi volt, akinek voltak igényei és vágyai, és érezte, ezek most mind köré összpontosulnak. Ha valakit Ő ölel át ilyen szenvedéllyel, hogyan is vágyhatna mellette másra? Megnedvesítette hirtelen kiszáradt ajkait, és nyelt egy nagyot.
– Lehet, hogy megijedtem – vallotta be, és így is gondolta. Elvégre azóta, hogy találkozgatni kezdtek, szinte csak az járt a fejében, hogy Wes túl jó hozzá. Még most sem volt képes felfogni, mivel kelthette fel annyira az érdeklődését, hogy itt álljon előtte, mikor olyan könnyen talált volna mást helyette.
– Mitől? – értetlenkedett a férfi. – Én nem akarok tovább arra várni, hogy eldöntsd, mit akarsz. Mert tudod, ez rohadtul megalázó – vitte lejjebb a hangját.
És Morgan megértette. Eddig egyetlen percig sem gondolt bele, milyen lehet a másik helyzete, akinek folyton a sorára kellett várnia, hogy eszébe jusson. Ez volt az első… valamije, ami legközelebb járt egy párkapcsolathoz, és nagyon elszúrta. Ahelyett, hogy próbálta volna jól csinálni, inkább csak menekülőutakat keresett. És persze ott volt Gil, akihez annyi év barátság fűzte, ami miatt fontos volt számára – de mennyire bízhatott az iránta hirtelen fellobbanó érzéseiben, ha ehhez tényleg ennyi idő kellett? Nem lehet, hogy inkább csak maga mellett akarta tartani, és erre ez látszott az egyetlen megoldásnak? De magában sosem tudta kimondani, hogy Wes nem érdekli. Azért készült csupán a szakításra, mert mérget vett volna rá, hogy előbb-utóbb lapáton találja magát egy szebb, dögösebb és persze tapasztaltabb nőtársa miatt.
A férfi a lány kezéért nyúlt, és mikor elérte őt, magához húzta. Morgan zavartan pillantott körbe, mintha attól félne, más is látja őket a sötétedő fák árnyékában. Persze nem így volt, de ez az önkéntelen reakció épp elég volt Wesnek, hogy ismét egy fokkal lejjebb hervadjon jókedve.
– Szóval? Akarod? – markolta tovább Morgan kezeit csak azért is, feszült figyelemmel. Szorítása épp egy fokkal volt gyengédebb annál, ami már fájdalmat okozott volna.
– Mit? – tétovázott ő.
– Engem. Mindent – nézett a férfi mélyen a szemébe. Ez a perzselő pillantás nem sok kétséget hagyott afelől, hogy amit mondott, szó szerint érti. Vagyis számukra csak két út maradt, a mindent, vagy a semmit. És mivel egyáltalán nem akaródzott teljesen magára maradni, az első verzió felé húzta szíve. Ami azt jelentette, meg kellene érnie egy normál kapcsolatra, hiszen Wes nem fogja beérni kevesebbel. Erre a gondolatra forróság öntötte el, és elfordította pillantását.
Wes várt egy kicsit, de miután választ nem kapott, elengedte őt, és sarkon fordult.
– Most… most hová mész? – kiáltott utána kétségek között.
– El. Majd felhívlak – fordult felé egy szóra a férfi, majd pár pillanat múlva köddé vált a sötétedő utcán.
Morgan csalódottan állapította meg, hogy fordult a kocka. Eddig próbált elbújni Wes elől, de most egyenesen sértve érezte magát, amiért faképnél hagyta. Ráadásul nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy talán időközben másik lány is képbe került, hiszen épp elég időt hagyott rá, ameddig elveszett barátját siratta. Hogy is szokták mondani? Ha neked nem kell, majd kell másnak. Egyáltalán nem örült ennek a fordulatnak.


Jared

Szokás szerint megint arra a késős Trevorra kellett várni. Duncan, Olivia és ő már rég megérkeztek, de irodalomtanár barátjuk még semmi jelét nem mutatta, hogy meg méltóztatna jelenni ezen az estén, amit amúgy is azért tartottak, mert ő utolsó pillanatban lemondta a szilvesztert.
Ó, a szilveszter… Kirázta a hideg, mikor belegondolt, hogy ő maradt egyetlen távoltartó erőként Olivia és Duncan között, akik folyton csak civakodtak. Jared nagyon ritkán jött csak ki a sodrából, de 2019-et elég feszülten kezdte. Pontosan ennek volt a következménye az is, hogy épp a klub előtt próbálta a gyenge, de épp zavaró erősségű szélben a pár percre elkunyerált öngyújtóval meggyújtani a szájából kilógó cigaretta végét.
Szerencsére a szilveszterihez képest most Olivia és Duncan egész jól kijöttek. Bár ez nagyban Jarednek, és az általa leszállított több kör piának volt köszönhető. A férfit pedig annyira leszívta, hogy neki kell a békítőt játszania, hogy kénytelen volt kiosonni egy szál erejéig. Kivárta hát a megfelelő pillanatot, mikor két barátja valószínűsíthetően kibír öt percet nélküle, majd magára kapta kabátját, és nagy adag nikotinfüsttel együtt fújta ki magából az elmúlt hét, és kiemelten az aznap este fáradalmait. Régebben élvezte a bulizást, de mióta bébicsőszt kellett játszania, elment az íze a dolognak.
Igazság szerint nem akart magyarázkodni egyik barátjának sem, hogy miért dohányzik megint. Nem nézték jó szemmel, hogy a férfi ilyen módon rombolja saját egészségét. De cigi nélkül meg a stressz rombolná, szóval Jared inkább választotta a neki jobban eső utat. Mindezt persze titokban. Egészen addig, amíg Bradley be nem toppant, mielőtt elnyomhatta volna a csikket. Na, kezdődik…
– Hogyhogy dohányzol? – kérdezte rögtön, köszönés nélkül a férfi.
– Lenyeltem egy méhet, és próbálom kifüstölni – morogta Jared, aki figyelmes lett arra, hogy Bradley oldalán megállt egy nő is, akivel együtt látszottak közeledni már távolabbról is, viszont nem hitte, hogy együtt vannak. De ennek megtudakolása most tökéletes apropó volt arra, hogy ne az ő káros szenvedélyeit boncolgassák.
– És ki ez a hölgy? – bökött kissé flegmán Bradley kísérője felé, amely mozdulatban feltehetően az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség is nagy szerepet játszott.
– Ő Jennifer – mutatta be barátnőjét Bradley. Jared kezet fogott a nővel, ő is bemutatkozott, majd előre engedte a két újonnan érkezettet a klub felé, de nem udvariasságból, pusztán azért, hogy hátulról is csekkolhassa Bradley legújabb prédáját. Bár a nő erőt sugárzó megjelenése alapján kétségei voltak afelől, ki ejtett el kit.
Mikor a bárpulthoz értek, oda, ahol Olivia és Duncan tanyázott, a szőke hajú férfi szerzett magának pár kellemetlen pillanatot, mikor eltátott szájjal fogadta Jennifer érkezését. Olivia viccelődve barátja álla alá helyezte mutatóujját, és azzal csukta be a férfi száját. Jared, mint aki egész estére magára vállalta a csapat irányítójának és védelmezőjének szerepét, rendelt is gyorsan két pohár italt az újonnan érkezőknek, hogy ne csak Duncan, de ők se emlékezzenek ezekre a kezdeti kínos jelenetekre holnap.
Körülbelül a második körig bírta, aztán eluralkodott rajta a kíváncsiság, hogyan tett szert Bradley egy ilyen példányra, így félrehúzta a kissé már önkívületben lévő Oliviát, hogy megossza vele mesteri tervét.
– Hé, mi lenne, ha félrehívnád Jennifert, mondjuk a mosdóba, hogy kifaggathassam Trevort róla? – próbálta túlkiabálni a zenét, és eljuttatni Olivia kábult fejébe az üzenetet. A sokadik próbálkozásra ez sikerült is. Sosem hitte volna, hogy részt vesz majd egy buliban, ahol a barátai közül ő a legjózanabb. És ezt egyáltalán nem is élvezte.
– Jessica, elkísérnél a mosdóba? – csámpázott vissza Olivia a pulthoz. Jared a tenyerébe temette az arcát. Legalább a nő nevét eltalálhatta volna. – Pislantanom kell – tette hozzá halkan a fekete hajú nő, miközben mutatóujját pisszegve a szája elé emelte.
– Tessék? – kérdezett vissza Jennifer, aki az utóbbit a bömbölő zenétől nem hallotta.
– Mondom, pisilnem kell! – üvöltött teli torokból Olivia, pont mikor elhallgatott a zene. Talán kellemetlenül is érezte volna magát, ha nincs benne az a néhány kör pia, amit Jared diktált belé. Szerencsére a kínos pillantásokkal és megjegyzésekkel szembeni védelemről idejében gondoskodott a férfi.
– Elkísérnéd? – pattant rögtön Olivia mellé, kérlelve Jenniferre nézve. – Félek, hogy összetöri magát, de én nem kísérhetem el őt oda – magyarázkodott Jared, és boci szemeivel társítva végre sikerült rávennie Jennifert, hogy átkarolja Oliviát, és az illemhelyiség felé támogassa. Most Jarednek attól függően, hogy az önkívületben lévő barátnőjének tényleg kellett-e pisilnie, vagy csak hazudott, volt több-kevesebb ideje kifaggatni Trevort.
– Hé, Trev, na mesélj, hogy találkoztatok a nőddel? – könyökölt a pultra a férfi mellé. Duncan is kíváncsian nézegette a beszélgetés alakulását Bradley túloldaláról.
– Ő nem a barátnőm – jött zavarba rögtön Bradley. Kínos mosolyából ítélve igenis történt valami közöttük, csak hárít. – A nővérem kolléganője, aki Brightwoodba lett áthelyezve, ezért most nálunk lakik – magyarázta.
– És most elkísérget mindenhová téged, vagy mi? – kérdezte nevetve Duncan.
– Elhoztam, mert a városban még nem ismer senkit, és gondoltam, bemutatnám nektek – felelt Trevor, miközben felhajtotta italának maradékát. Látszólag ezt a témát nem bírta józanul.
– Értem én, hogy csak az anyád macskájának a felvigyázójának az unokahúga, de történt valami? – mozgatta fel-le szemöldökét Jared célozgatva.
– Nem, és nem is fog – szögezte le Bradley, bár a bizonytalanság a hangjában elvette a kijelentés erejét.
– Pedig ő nagyon úgy néz rád, mintha másképp gondolná – bökte oldalba barátját, de több kérdésre már nem volt idő, mert a mosdókommandó vissza is tért.
– Na, mit tudtatok meg Jessicáról és Trevorról? – bukott ki a kérdés Oliviából a két említett jelenlétében. Bradley alaposan elvörösödött, de Jennifer látszólag nem jött zavarba. És Jared feltételezte, hogy ennek nem az az oka, hogy ne jött volna rá, hogy róla van szó. Szerencsére az újabb kényelmetlen pillanatnak hamar vége is szakadt, mikor annak okozója a következő szám hallatán felüvöltött: – Ez a kedvenc számom, gyere táncolni! – kiáltotta Olivia, majd a fiúk felé nyúlt, és megragadta egyikük karját. Valószínűleg addig, amíg a táncparkett közepére nem értek, és meg nem fordult, észre sem vette, hogy Trevort sikerült magával húznia.
Ha pontosítani kéne, a kínos pillanatnak nem szakadt vége, hanem sokkal inkább Olivia távozott belőle, és Bradley-t is kimentette. A másik két fiú viszont ott maradt hármasban Jenniferrel. A nő nem tűnt túl elveszettnek, rögtön rendelt is magának még egy kört. Jared Duncan mellett támasztotta a pultot, és észrevette barátján, milyen lefelé ívelő szájjal bámulja a táncikáló párocskát.
– Nem akarod felkérni Jennifert? – vetette fel Duncannek.
– Á, a tied lehet, ha akarod – dobta vissza a labdát Jarednek a szőke hajú, de azért egy tétova pillantást vetett a nő irányába.
– Haver, tudom, hogy Oliviával szeretnél táncolni, de ahhoz vinned kell valakit, aki Trevort lefoglalja – kacsintott neki, remélve, hogy barátja érti a célzást.
– De nem merem – nyögte a könyvtáros, miközben újra végigmérte Jennifert.
– Akkor segítek – paskolta meg barátja vállát Jared, majd finoman Jennifer felé tolta. – Duncan akar kérdezni valamit – vezette fel Duncan nagy jelenetét a békésen iszogató nőnek.
– Én ő… te táncol…nál velem? – rakta össze fennkölt irodalmiságú mondatát a férfi, akinek próbálkozását nagyban akadályozta, hogy alkoholtól megrészegült nyelve folyton kigáncsolta önmagát.
– Persze – reagált magabiztos mosollyal a nő, majd félretolta italát a pulton, és belekarolt Duncanbe, hogy elindulhassanak a táncparkett felé. Jared érezte, hogy Jennifer átvette az irányító szerepet, és ő húzza Duncant a táncoló tömegbe. Bár nem volt nehéz erre rájönnie, mivel Duncan meg kétségbeesetten húzta őt maguk után, jelezve, hogy meggondolta magát. De már késő volt, addigra mindhárman Trevor és Olivia mellett álltak, így nem volt más lehetőségük, mint nekiállni táncolni.
Egy ideig Duncan még Jenniferrel ropta, aztán viszont hamarosan előállt az ötlettel, hogy cseréljenek párt Trevorral. A férfi ebbe bele is ment, így Jared tervének megfelelően Duncan végre Oliviával lehetett. Azonban nem sokáig. A nő fancsali képe árulkodó lehetett volna, de Jared csak akkor szembesült vele, hogy Olivia képes mindent megtenni Duncan elkerülésére, mikor szó szerint berántotta őt Duncan és önmaga közé, így kiadva a szőke hajú útját, aki azonban még nem adta fel a próbálkozást.
Jared drukkolt Duncannek, hogy sikerüljön újra nyeregbe pattannia, de Olivia minden próbálkozását elhárította. Aztán végül látszólag megelégelte a játszadozást, így megragadta Jaredet, aki igyekezett kívülálló maradni a civódásban, és szájon csókolta őt. Mindhárom férfi – beleértve Trevort is –, ledöbbent a fejleményen. Szóval ezért utasította el mindvégig Olivia Duncant? Mert valójában Jared tetszik neki?
Duncan azonban nem akarta megtudni erre a választ. Sarkon fordult, és kiviharzott a teremből. Jared tudta, hogy ez nem jelent jót, hiszen egyrészt Duncan most tuti megorrolt rá, másrészt pedig így neki kell majd kifizetnie a férfi fogyasztását, ami meglehetősen nagy volt már arra az estére, így gyorsan Duncan után indult.
Átverekedte magát a tömegen, és kirobbant a klub előtt az utcára, de Duncant már nem látta, akárhogy is nyújtogatta a nyakát. Dühös volt magára, hiszen már majdnem sikerült elsimítania az ellentétet Olivia és Duncan között. Bár, ha belegondolt, nem az ő hibája, hanem Oliviáé. Nem számított arra, hogy a nő le fogja őt smárolni. Sarkon fordult, hogy visszamehessen számon kérni őt a klubban, de nem kellett messzire mennie, mert az előtérben belébotlott.
– Ez mégis mi volt? – förmedt rá, hirtelen minden lazaságát elveszítve. Érezte, hogy most jól jönne neki egy slukk a zsebében lapuló cigarettából, de idebent nem gyújthatott rá. Pedig már az sem érdekelte, ki látja és ki nem. Ha Trevor látta, úgyis mindannyian megtudják pár napon belül. Ráadásul Olivia a csók során valószínűleg érezte is a füst ízét.
– Sajnálom – nyögte a nő. Úgy tűnt, mintha ő maga sem tudná, miért tette, amit tett. – Én csak… Duncan közelsége már fojtogat, és… azt akarom, hogy vége legyen. És kellett egy jó indok… – mentegetőzött.
– És én voltam az indok? – rivallt rá Jared. – Duncan az egyik legjobb barátom, és most emiatt tuti megutált – akadt ki.
– Sajnálom – ismételte Olivia.
– Ha már ilyen kifogás kell Duncan ellen, miért nem használsz egy pasit, akivel igazából együtt vagy? – értetlenkedett, miközben önkéntelenül is zsebe felé araszolt ujjaival a megnyugvást jelentő hengerekért.
– Azért, mert…
– Szerezz magadnak egy pasit, és őt használd mentségnek, ne engem keverj bele! – foglalta össze Jared ismét.
– Nem lehet – fakadt ki Olivia, hangja pedig megváltozott, és úgy csengett, mintha mindjárt elbőgné magát.
– De miért? – kérdezett vissza egyre türelmetlenebbül a férfi. Ha őt képes volt kifogásként használni, akkor…
– Azért, mert nem a pasikhoz vonzódom – vallotta be Olivia, amin Jared eléggé meghökkent.
– Azt mondod, hogy leszbi vagy? – kért egyértelműsítést barátnőjétől. Olivia bólintott, miközben kibuggyantak könnyei.
– Akkor mégis miért csókoltál meg? Miért nem mondtad el inkább?
– Nem tudom… talán a pia az oka. Heteróra ittam magam… – nyögte a lány.
– Nem, Olivia. Korábban. Korábban miért nem mondtad el?
– Mert akkor Trevor rájönne, hogy mi volt Emilyvel – felelte összetörve.
– Várj, mi volt vele? – kérdezett vissza csodálkozva, bár sejtette, hogy ezek alapján Olivia valószínűleg összeszűrte a levet vele. Erre azonban már nem volt alkalma rákérdezni, mivel Bradley, és az oldalán Jennifer épp akkor találta meg őket.
– Minden rendben? – lihegte a férfi. Jared ránézett a rémült Oliviára, és próbált egy megnyugtató pillantást küldeni felé, hogy nem fogja elárulni őt.
– Igen – válaszolta. – Menjünk vissza, és fizessük ki az italokat – tette hozzá, megpróbálva evakuálni a tetthelyszínt.
– Már elintéztem – közölte Jennifer, amire mindannyian elképedtek.
– Oké, és mennyi volt? – érdeklődött Jared, miközben már vette is elő a tárcáját.
– Erre semmi szükség – utasította el Jennifer.
– Arra nincs semmi szükség, hogy helyettünk fizess – jelentette ki határozottan az autószerelő. Mi van ma, az összes nő megőrült?
– Vegyük úgy, hogy meghívtalak titeket – próbált nagyvonalú lenni a nő. – Majd legközelebb ti hívtok meg – mondta, amivel sikerült végre elérnie, hogy Jared visszasüllyessze tárcáját a zsebébe.
– Akkor én hazaviszem Oliviát – mérte végig barátját, aki látszólag rászorult a támogatásra. – Majd beszélünk – búcsúzott, és maga után húzta a nőt, próbálva a lehető leghamarabb lezárni ezt az estét.
– Te pedig az első adandó alkalommal elmondod Duncannek, hogy mi folyik itt, rendben? – szegezte neki Oliviának a kérdést, amint hallótávolságon kívül kerültek.

96. Jó irány?

4 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Gregoretta
5 évvel ezelőtt

Hű, micsoda bonyodalom a végén! Nem számítottam, hogy még egy karakterről kiderül, hogy meleg. (Már kezdek félni, hogy a végén mindenki az lesz. 😛 Megyek is rajzolni egy Rob-Ethan fanartot. Na jó, csak viccelek. De elég furcsa páros lennének, az biztos!) Elég furcsán érintett Olivia vallomása. Nem egy olyan szereplő, akit minden nap látunk, és meglepett, hogy csak úgy megtudjuk róla, mert miért ne, pedig a történetben nincs annyira nagy jelentősége. Nem így ismertelek eddig titeket, az eddigi karaktereitek, bonyodalmaitok jobban ki voltak dolgozva. Ekkor jött ez a mondat: “Mert akkor Trevor rájönne, hogy mi volt Emilyvel.” Ahá! Akkor mégis… Tovább »

Thea
Admin
5 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Gregoretta

Igen, látjuk, és igen, csak egyszer:D Örülök, hogy sikerült megnyugtatnunk, hogy Olivia irányultsága sem csupán egy divathúzás, hanem lesz még ennek jelentősége.:) Ezen a “hány meleg szereplő az indokolt, és mennyi a sok?” kérdésen mi is dilemmáztunk, de talán azért még nem vittük túlzásba a dolgot, hiszen a hat főszereplő közül mindössze egy esetében esélyes, hogy tényleg az legyen. És ha az ő szerelmi életéről is szeretnénk írni, akkor ahhoz más meleg mellékszereplők is szükségesek, mint Spencer vagy Collin. Olivia tényleg nem fontos karakter, de felesleges információkat igyekszünk nem írni a történetbe, így is van elég megjegyeznivaló, szóval… hamarosan kiderül.:)… Tovább »

TimMac
5 évvel ezelőtt
Válasz neki:  Gregoretta

Hát igen, tényleg mi is sokat beszélgettünk arról, hogy mennyi meleg karakter az a mennyiség, ami még belefér. De ha sok lenne, akkor ne kollektíven ítélj el mindenkit, mert csak én írtam eddig meleg karaktereket XD De amúgy összesen csak két külön szálon van ilyen téma, Liaméknél, meg most így már Oliviánál, és ahogy Thea is mondta, azzal, hogy Liamnél előkerült ez a téma, további meleg karaktereket kellett behozni, hogy egyáltalán legyen miről beszélni. Ami pedig Oliviát illeti (vagy bárkit Bradley baráti köréből), én nagyon sok mindent kitaláltam már hozzá, az viszont már más kérdés, hogy mi fog még beleférni… Tovább »

Gregoretta
5 évvel ezelőtt

Ugye, ti is látjátok a kommentemet? És, ugye csak 1x szerepel? (Amiben Oliviáról írtam.)
Egy kicsit bebugolt nekem a küldés, 3x rányomtam, majd frissítettem, és csak most látom a kommentek között. xD