Virágvége szerelmesei – 8. A családi látogatás 3/1 – Az előkészületek

Az előző részben: Dinát elrabolták, de furfangosságának köszönhetően sikerült megszöknie a majd összeomló házból. Elment Péterhez, aki befogadta az összeomlás szélén álló Dinát. Vajon hogy fogja elfelejteni, ami történt? Kiderül ebben a részben.

Péter: Menj, és zuhanyozz le, én addig megkeresem a fiókban a gyógyszereket. Felhívom az orvosomat, aki a legjobb Virágvégében.
Dina: Nagyon kedves vagy, hogy befogadtál, de nem szeretnék tolakodó lenni, orvosra meg semmi szükség. Nekem van egy tervem, amiben a segítségedet kérném majd.
Péter: Egyáltalán nem vagy tolakodó, és most szépen sorban elmondod, hogy mi történt. Rendben?
Dina: Oké, nagyon, de nagyon szeretlek!
Péter: Én is szívem, én is. De ne tereld a szót.
Na, hova is tettem el azokat a gyógyszereket. Áh, talán a szobában, a fiókban. Ott lesz.
Dina: Majd elmondom, de nem most.<span “color:=”” black”=””>
Péter: Menj, zuhanyozz le.

Dina: Ez jól esett. Sajnos, nem tudtam, hogy nálad fogok kikötni, és nem hoztam magammal a pizsimet, ezért nem lesz rajtam, nem baj?
Péter: Mi. mi? Persze, hogy nem baj. J Pihenj le az ágyon. Játszunk orvososat, mint mikor kicsik voltunk.
Dina: Rendben, nagyon elfáradtam, és a hátam is fáj. Mit javasol doktor úr?
Péter: Ezeket szépen sorban beveszed.
Dina: Ezt mindet? Hátha segít…

De elfelejtettél valamit.<span “color:=”” black”=””>
Péter: Mit? Ja, csak nem víz kéne? Hihi.
Dina: Ha nem nagy kérés ez…
Péter: Ha szépen kérsz, hozok. csak vicc volt. Állok szolgálatodra királynőm. 🙂
Péter a fürdőből: És miért nem kell orvost hívnom, és miben kellene segítenem?
Dina: A legjobb az lesz, hogyha elmegyünk anyuhoz, fel északra a hegyekbe.
Péter: Micsoda? Ez remek ötlet, de minek kellek én ahhoz?
Dina: Szerinted? Velem fogsz jönni, te…

Péter: Óh, már így el van tervezve?
Dina: El bizony. 🙂 2 napra elmegyünk, és elmondom anyunak, hogy mi történt. Mégis csak az anyám, joga van tudni, vagy nem?
Péter: És nekem nincs jogom tudni? De ha valaki bántott vagy valami. akkor én.
Dina: Majd elmondom, ha már nem zaklatom fel magam ennyire, ha beszélek róla. Rendben?
Péter: Okés, de akkor anyukádnak miért mondod el?
Dina: Peti. mégis csak az anyám.
Péter: Na jó, befejezem. 🙂
Dina: Na, én alszom, mert nagyon álmos vagyok. Holnap hazamegyek és összepakolok, aztán visszajövök, és nálad is összepakolunk, aztán.
Péter: Jó-jó. majd holnap. 🙂 Jó éjt szívem.
Dina: Jó éjt szeretlek.

Másnap reggel
Péter: Jó reggelt szerelmem. Hogy aludtál?
Dina: Hát, nem voltak rémálmaim, de aludtam már jobban is. Kérhetek egy reggeli puszit?
Péter: Örömmel. De éhes vagyok. megyek készítek valamit reggelire.
Dina: Hagyd csak, majd én megcsinálom. Te addig öltözz fel.

Dina gondolatai: Na, valami egészen egyszerűt kellene csinálnom, így reggelire. Lássuk. hm. Itt van kenyér, vaj, sajt. Akkor megvan! Csinálok sajtos meleg szendvicset. Szépen megvajazzuk, beletesszük a serpenyőbe, feldobjuk és kész is. Remélem 10 elég lesz. Hé… ez nem is olyan nehéz, mint a TV-ben. Tálaljuk is. Remélem nem baj, hogy nem az asztalra tettem, hanem ide a bárpultra. 🙂

Péter: Hm. micsoda illatok. Farkas éhes lettem.
Dina: Remélem is, mert sokat csináltam.
Péter: Akkor mikor is indulunk? Beszéljük csak meg.
Dina: Először megyek, lezuhanyozom, aztán meg hazamegyek bepakolni a bőröndbe. Nem tudom, a te kocsiddal menjünk vagy az enyémmel?
Péter: Hát persze, hogy az enyémmel. De mit szólnál, ha repülővel mennénk?
Dina: Mi-mi? Ő. nem. az nem jó. Nagyon nem jó. Autó és kész.
Péter: Rendben, ahogy akarod. Hm. nagyon finom a szendvics, de még finomabb lesz, ha iszunk hozzá egy jó kis koktélt.
Dina: Én benne vagyok.
Dina gondolatai: Hú, ez meleg volt, mint a szendvics. Majdnem lebuktam, hogy félek a repülőn.

Péter: Na és mondd. Mit csináljunk azzal az autóval, amelyikkel majdnem kivitted a kerítésemet?
Dina: Hát. nem tudom. mit csináljunk?
Péter: Szerintem beviszem a Ford márkakereskedőkhöz és beadom, de esetleg elvihetnénk a rendőrségre, de előbb el kéne mondanod, hogy mi is történt.
Dina: Péter! Majd elmondom, ha el akarom. Finom a koktél, na de én megyek öltözni, aztán indulok haza bepakolni.
Péter: Rendben szívem. Addig berakom ezeket a tányérokat a mosogatógépbe.
Péter gondolatai: Mikor jönnek már meg azok a konyhai lakberendezési cuccok, amit már egy hónapja megrendeltem az újságban? Fel fogom hívni őket. Áh, iszom még egy koktélt.

Pár perc múlva: 
Dina: Na, akkor én megyek is, majd felhívlak, ha indulok, de akkor gyalog jövök jó?
Péter: Mi lenne, ha én mennék el hozzád? Akkor nem kéne plusz utat megtenni.
Dina: Nekem jó. Csak egy valami. Szerintem vedd át ezt a ruhát, mert meleg van. Igaz, a hegyekbe megyünk, de ott is tavasz van. 🙂
Péter: Jaj, te földrajzos kis tanár nénim. 🙂 Hihi. Ok, átveszem.
Dina: Na, akkor majd jössz. Szeretlek. Szia, édes.
Péter: Szia. Puszi. Vigyázz az úton!
Dina házában:
Dina: Érdekes, de nem látok betörési nyomokat. Nem vittek el semmit. Még a kukámat sem borították fel, pedig azt mindig felszokták azok a mihaszna tinik. 🙁

Na, akkor milyen ruhát is vigyek magammal? Ez. ez. ja meg ezt is. Ezt a toppot pedig elégetem, nehogy még egyszer is felvegyem. Ó de kár, pedig ezt a nadrágot imádom. Hé. ebből kettő van. Jaj de jó, hogy hagytam magam rábeszélni a boltban, hogy vegyem meg. Áhá! Megvan, mit fogok felvenni. Ez jó lesz. 🙂 Jaj, a pizsimet nehogy itthon hagyjam már.

Kisminkelem magam, mert olyan sápadtnak nézek ki. Mondjuk az is vagyok. Hé, egy pillanat… összepakoltam a ruhámat, de a bőröndöm hol van? Szerintem a pincében, vagy mi az. Majd mindjárt megkeresem. 🙂 De jó, hogy Péter is eljön velem. Annyira izgatott vagyok. Ez a rúzs jó is lesz. Na, kész vagyok.

Akkor felhívom anyut, és megmondom, hogy akkor átnézünk hozzá és bemutatom neki Pétert is.
A telefonban:
Mrs. McClure: Igen, tessék itt Susanna.
Dina: Szia, anya.
Susanna: Anya? Istenem. te vagy az Dina?
Dina: Igen én vagyok. Gondoltam felhívlak, hogy tudassam veled a nagyszerű hírt.
Susanna: Azt hittem már sose fogsz felhívni te. Jól vagy? Nincs semmi baj? Milyen nagyszerű hír?
Dina: Azt akarom elmondani. Na, szóval. Úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk téged.
Susanna: Ti? Mi ez a többes szám? Csak nem?
Dina: De. Ő a párom.:) Be szeretném neked mutatni. De most megyek, mert még össze kell pakolnom.
Susanna: Rendben kicsim, menj csak, várlak titeket, vigyázzatok az úton. Szia!
Dina: Szia.

Azt hittem, hogy sose teszi le. Hihi. Megetetem a halaimat, nehogy éhen haljanak szegények. Így ni. Na, akkor már jöhet Péter, aztán indulunk! De rég jártam otthon. Annyira szeretem a fenyőfa illatát, amivel körül van véve az egész ház.
Eközben Péternél:
Milyen ruhát vegyek fel? És milyet vigyek magammal? Elviszem mindet. Bár nem tudom minek ez a felhajtás, mikor csak 2 napra megyünk. De ha jól ismerem Dinát, márpedig elég jól ismerem, szerintem nem két nap lesz abból. Várjunk csak. Ha Dina ilyen, akkor milyen az anyukája? 🙂

Írok egy e-mailt a Bankba, hogy nem leszek pár napig. Remélem nem lesz semmi gond. Ugyan miért is lenne? Ezek megbízható emberek. Elküldöm Izabellának, a recepciósnak. Ő majd továbbküldi a többieknek.
Az e-mail: 
Kedves Izabella. Te kaptad azt a megtiszteltetést, hogy elmond a többieknek, hogy a főnök nem lesz pár napig. Ha esetleg nem jelentkeznék, akkor se legyen semmi gond. Üzleti ügyben vagyok távol. Kérlek, mondd el a többieknek is. Köszönöm. Ja, és ha annak örömére, hogy elmegyek, tartotok valamilyen bulit, én nem állok útjába, csak ne legyen szemét. J Csak vicc volt. Tudom, ti nem ilyenek vagytok. Legyen szép napod. Szia. Elküld.
Ez jó lesz. 🙂

Jaj, Istenem de izgulok. Mi van, ha nem tetszem majd neki? Mi van, ha be sem fog engedni a házba? Mi van, ha elzavar? Annyi nőm volt. Azoknak mind volt anyjuk. Elmentem bemutatkozni, de egyiknél sem volt semmi baj. Soha nem izgultam. Lehet, hogy ez valaminek a kezdete?… Mindenesetre megigazítom magam.

Fel kellene hívnom azt a céget, akitől rendeltem a bútorokat, hogyha eddig nem hozták, akkor ezen a héten már ne is hozzák. Ó, a fenét sem érdekli. Inkább indulok. Nézzük ajtót bezártam, kapukat bezártam. azt hiszem, akkor indulhatok.

Hopsz, bennhagytam a kocsi kulcsot. 🙂
Dina házánál, 5 perc múlva:
Tü-tűt. Dudáltak. 
Dina: Na, akkor ház ajtaja becsukva, ablakok bezárva. azt hiszem. mehetünk.

Ne vezessek én? Én tudom az utat. 🙂
Péter: Nem-nem. Mutasd az utat mester! 🙂
Dina: INDULÁS!
7 óra múlva: 
Dina: Nemsokára ott leszünk… itt balra-jobbra aztán ott is vagyunk.
Péter: Mennyi fa.