Útvesztő – 4. Egy csodálatos este

Kedd délelőtt volt. Courtneyval ez volt a közös napunk. Mindig találkoztunk munka után, együtt töltöttük a délutánjainkat. Belegondoltam, hogy mi lehet otthon. Mi változott volna meg, ha nem utazom el? Azután barátnőmre gondoltam, meg hogy jó lenne vele beszélgetni. Vagy csak hallani a hangját…

A telefonom csörgése zavarta meg gondolatmenetemet. A fülemhez emeltem a kagylót és Courtney szólt bele. Emlegetett szamár!
– Remélem, hiányzom neked, mert te nekem nagyon! – fecsegte barátnőm.
– El sem hiszem! Pont most gondoltam rád! Tudod, ma kedd van, a mi napunk.
– Na, mesélj, hogy telnek a napjaid?
– Eddig minden nap volt valami, amivel lefoglalhattam magam. Emellett szeretnék sok kis cikket írni, melyeket majd egy kerek egésszé alakítok. Közben embereket ismerek meg…

– Várjunk, csak nem azt akarod mondani, hogy találkozgatsz valakivel?
– Éppenséggel pont ma készülök randizni valakivel, de egyelőre semmi komoly.
– De jó már neked! Legalább veled nem történt semmi rossz.
– Ezt hogy érted? Nálad mi a helyzet? – érdeklődtem.
– Épp most bocsájtottak el a munkahelyemről. Már találtak is a helyemre másvalakit. Eléggé rosszul esett, de nem ért nagy trauma miatta. Épp most készülök egy állásinterjúra menni. Öt perc múlva már indulok is.
– Örülök, hogy ilyen gyorsan talpra álltál. De igazad is van: csak fel a fejjel. És sok sikert a meghallgatáshoz.
–  Köszönöm és örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni. Szia!
– Szia.

  – Nagyon rövid kis ideig tudtunk csak beszélni egymással, de mégis olyan jól esett csevegni a barátnőmmel. Pár másodperc múlva újra csörgött a telefon. Azt hittem, hogy Courtney felejtett el valamit mondani, de egy férfi hangját hallottam a kagylóból.
– Üdv, én David Wright vagyok, tegnap kaptam egy hívást, hogy szerelőre lenne szüksége. Esetleg ma délelőtt beugorhatnék megjavítani az elromlott tűzhelyet?
– Persze, pont megfelelő az időpont. – örültem, hogy ma még ezt is sikerül elintéznem. Már hiányzott a főzőcskézés…

A szerelő fél órán belül meg is érkezett. Rögtön be is invitáltam és megmutattam a károsodott tűzhelyemet.
– Meg tudja javítani? – kérdeztem.
– Persze. Úgy látom nem túl nagy a károsodás. Szerintem hamar végezni fogok vele. Örülök is, hogy végre normálisnak nevezhető munkám akad. Ma például egy helyen egy nektárkészítő szerkezettel és egy túlfolyó WC-vel volt dolgom. Egyszerűen rémes volt. Igazából én a konyhai és elektromos háztartási gépekre vagyok specializálódva, de ilyen fizetés mellet mindent el kell vállalni – panaszkodott. Úgy 20 percig kellett hallgatnom kedves vendégem elégedetlenségeit, majd távozott amikor kifizettem neki a munkadíjat.

Miután elment a szerelő, jobban megvizsgáltam a tűzhelyemet. Nagyon jó munkát végzett. Ennek örömére hozzáfogtam az ebédkészítéshez. Még ez az apróság is, hogy végre tudtam főzni, hihetetlenül feldobta a hangulatomat. Annyira jól esett, hogy végre meleg étel került a hasamba. Teli gyomorral leheveredtem a kanapémra és szundítottam egy keveset. Miután felébredtem, elkezdtem készülődni a találkozómra.

A megbeszélt időpontban jött elém Keith. Ez volt az első alkalom, hogy nem egyenruhában láttam őt. Egy mellényt vett fel, alá pedig egy rövidujjú pólót. Jól állt neki. Köszöntünk egymásnak, majd elindultunk az Időtöltögető felé.

A belváros nyüzsgő részén állt a mai este színhelye. Amikor beléptünk az épületbe, hangzavar ütötte meg a fülemet. A szórakozóhely színültig tele volt. Átverekedtük magunkat a tömegen, és letelepedtünk egy üres asztal mellé. Keith csirkeszárnyat rendelt, amit jóízűen el is fogyasztottunk.

– És hogy tetszik neked Twinbrook? – tette fel a kérdést Keith.
– Amit eddig láttam belőle, az nagyon pozitív. Az emberek vendégszeretőek, és nagyon nagyon sokat beszélnek.
– A te városodban mi az, ami más?
– Sunset Valley egy egészen kis város. Ott mindenki ismer mindenkit, idegeneket meg nem lehet olyan gyakran látni.
– Van valami, ami nagyon hiányzik neked.
– A barátnőm, Courtney – vágtam rá. – Olyan szoros a kapocs köztünk, hogy nélküle el sem tudnám képzelni az életemet. A másik dolog a munkám, amit sose adnék fel. Ez a két dolog köt engem Sunset Valleyba.

– És hogy állsz párkapcsolati téren?
– Jelenleg nincs párom. Már jó ideje nem is volt – mondtam.
– Hogy lehet az, hogy egy ilyen vonzó nőnek nincs barátja? – kérdezte. Tetszett a bókja, ugyanakkor kicsit zavarba jöttem.
– Nem tudom – válaszoltam, pedig pontosan tudtam az okát. A munkámat olyan fontosnak tartottam, hogy a párkapcsolataim elé helyeztem. A szabadidőm nagy részét pedig legjobb barátnőmmel töltöttem. Így aztán elmondhatom, hogy még nem igazán volt komoly kapcsolatom.

Ekkor hirtelen az Időtöltögető vendégei a helyiség egyik sarkába tömörültek. Most, hogy a terem egy része üres lett, jobban meg tudtam figyelni a berendezést. A bárpult középen a fal mellett foglalt helyet. A mixer éppen a poharakat törölgette tisztára. A bejárattal szemben dartstáblák és kanapék, köztük a falon pedig a hangfal helyezkedett el. A bárpulttal szemben voltak az asztalok, ahol mi is helyet foglaltunk. Ekkor a tömeg felé fordítottam a fejemet. A sarokban egy kisebb színpad állt, ahol egy kétszemélyes zenekar kezdett el éppen zenélni.

– Szeretnéd, ha mi is közelebb mennénk? – kérdezte Keith.
– Persze, ne különcködjünk mi se – azzal mi is beálltunk a színpad elé. A zenekar nem játszott túl sok számot, de nagyon jó hangulatot teremtett. Miután befejezték a zenélést, Keith szólt hozzám:
– Szeretnélek bemutatni valakinek – azzal odavezetett az együttes női tagjához. – Szia Cindy, jól játszottál ma is.
– Szerintem ez most nem lett valami fényes. Tudod, múlt héten jöttem haza Európából és sok elintéznivalóm is volt, nem tudtunk sokat gyakorolni – felelte a lány.
– Nekem mindenesetre tetszett. És még valami, szeretném bemutatni neked Noellet. Sunset Valleyból érkezett és cikket készít városunkról az ottani lapnak. Noelle, ő itt Cindy: a barátom, munkatársam és lakótársam egyben.

– Ó, igen. Tegnap meglátogattam a tűzoltó lakanyát és Beverly mesélt rólad.
– Magatokra hagylak egy kicsit – szólt közbe Keith, és csevegni kezdett az együttes másik tagjával.
– Keith is mondta, hogy találkozik ma valakivel. Nem is akartam hinni a füleimnek. Régen volt már az, hogy olyan sokat randizgatott.
– És mióta laktok együtt?
– Már egész kiskorunk óta ismerjük egymást. Mindketten tűzoltók lettünk. Amikor lakást kerestünk magunknak, úgy döntöttünk, hogy inkább közösen veszünk egy nagyobb házat. Több évnyi együttlakás után pedig egy nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk.
– Hallom voltál Európában. Jól telt az utazásod?
– Életem eddigi talán legszebb élménye volt. Új kultúrákat, szokásokat ismertem meg, tehát nagyon élveztem – válaszolta. Ekkor két rajongó lépett oda hozzá autogramot kérni, majd beszédbe elegyedtek Cindyvel.

Nem akartam zavarni, így biccentettem Cindynek, hogy továbbállok. Keith valaki mással beszélgetett, így a bárpult felé vettem az irányt. A mixernek épp nem volt semmi dolga, így kérdezgetni kezdtem a szórakozóhelyről:
– Higgyen nekem, jobb állást el sem tudnék képzelni magamnak. Itt megfelelő munkakörülmények és tisztességes fizetések vannak. A vendégek rendesek… – sorolta a benyomásait. Beleegyezett abba is, hogy riportot készítsek vele. Alig három napja vagyok itt és a harmadik riportomnál tartok. Nem is rossz.

Megköszöntem a mixernek, hogy válaszolt kérdéseimre. Úgy döntöttem rendelek valamit tőle. A Cseresznyés csábítás nevű koktél mellett döntöttem. Miután megittam, romantikus hangulatba kerültem, vágytam valakinek a társaságára. Odasétáltam Keithhez és szorosan átöleltem, majd megkértem, hogy menjünk dartsozni. Úgy láttam, Keith meglepődött egy kicsit hirtelen jött aktivitásomon, de szívesen jött velem játszani.

– Nem akarlak elkeseríteni, de ebben a játékban engem még senki sem győzött le.
– Ez fura, de még engem se győzött le senki – válaszoltam Keithnek. Azt viszont nem mondtam el neki, hogy ez azért van, mert még sosem játszottam ilyet.
– Akkor ez a bajnokok meccse lesz! – és elkezdte a játékot. Mindhárom nyila a tripla 20-as mezőbe szúródott. Én következtem. Azt gondoltam, hogy nem lehet olyan nehéz, csak célozni kell. Nagy önbizalommal eldobtam az első nyilamat, mire az nagy zajjal a falba, onnan a földre csapódott.

A második nyilammal eltaláltam ugyan a táblát, de annak is azt a részét, ahol még nincs semmilyen mező. A harmadik nyilammal a 18-as mezőbe találtam. Nem is rossz, gondoltam magamban. A játék további része is hasonlóan telt: Keith kiválóan, én pedig pocsékul teljesítettem. Keith próbálta hagyni, hogy nyerjek azzal, hogy kisebb számokat célzott meg. Még így is vesztettem ellene. Gratuláltam neki, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

Keith felkért táncolni, majd elindultunk a tánctér felé. Csatlakoztunk két párhoz, akik már javában rúgták a port. Cindyre pillantottam, aki különös tekintettel éppen minket nézett. Nem tudtam megfejteni, hogy mit jelent az arckifejezése. Amikor meglátta, hogy én is őt nézem, elkapta a fejét és leült a bárpulthoz.

A teremben már nem voltak olyan sokan, mint egy órával ezelőtt. Miközben táncoltunk, szép lassan szivárogtak haza a vendégek. A szórakozóhely kiürült, már csak mi maradtunk. Éppen készültünk elhagyni a helyet, amikor a táncparkett közepén búcsúzóul… hát megtörtént, aminek meg kellett történnie.