Tükörkép – 15. Felemelkedés

– Április 5. A mai napon kerül a polcokra az új könyvem. Kicsit aggódom, de most először úgy érzem, végre valamit jól csináltam – beszéltem bele a hangfelvevő készülékembe. Mostanában rászoktam arra, hogy felveszem a gondolataimat. – A bal vállam már megint fáj, gondolom esni fog az eső – folytattam a beszámolómat, majd fölkeltem az ágyból.

Néha jó kibeszélni magamból azokat a dolgokat, amik nyomják a lelkemet. Az elején furcsa volt magamban beszélni, de hamar megszoktam. Felvettem még néhány, lényegtelen információt, miközben reggelit és kávét csináltam magamnak. Igen, főzni is megtanultam az utóbbi időben.

A számítógép előtt ülve nyammogtam a tojásrántottámon, miközben az e-mailjeimet olvastam. Az életem szép lassan visszazökkent a normális kerékvágásba. Egyszerű és unalmas, de jelenleg ennek örültem a legjobban.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha? Rég megtanultam már, hogy a múltat nem szabad firtatni, de az utóbbi időben máson sem járt az eszem, és most az egyszer hagytam is.

Mi lett volna, ha nem megyek le aznap este a bárba? Nem találkozok Aderynnel, az biztos. De vajon akkor is megírtam volna-e ezt a könyvet?
Mi lett volna, ha sosem kezdünk el randizni? Biztos vagyok benne, hogy nem írtam volna meg a könyvet. Senkinek sem árultam el, de legfőképpen a saját életemből szereztem az ihletet, persze a könyvben alaposan módosítottam a történteket, de aki részese, az felismerheti a hasonlóságokat.

***

Az estémet a moziban ülve töltöttem. Bonnie hónapok óta meg akarja nézni a filmet, és szerinte nekem is mennem kéne. Ott ültünk a harmadik sorban popcornt zabálva, és életem egyik legrosszabb filmjét nézve. Egymásnak sugdolózva és röhögcsélve töltöttük el azt a másfél órát, ameddig ott ültünk.

– Jobbra számítottam – kezdte Claire, amint kiértünk a moziból.
– Szerintem jó volt – mondta Olivia, miközben a félig teli popcornos dobozát nyomkodta az orrom alá.
– Megvárnátok itt? Pár percre be kell ugranom – szólalt meg Bonnie, amint a könyvesbolt elé értünk.

Öt perccel később egy könyvet szorongatva lépett ki az üzletből.
– Erre már régóta vártam – mondta egyszerűen, majd kivette a kötetet a zacskóból, és lapozgatni kezdte. Ismerős volt a borítója, hiszen én adtam az ötletet hozzá. A könyvem volt a kezében. Egy szót sem szóltam, de nagyon jól esett.

***

– Május 20. A könyvem felkerült a top ötös listára. Máris hatalmas rajongó tábora van. Most először én is elismerem a sikerét. – Miközben magamban beszéltem, elégedetten pakoltam le a polcról a kacatokat, és raktam bele egy kartondobozba.

– A jövő hónapban költözök el, jobb minél előbb elkezdeni pakolni. – Egy aranyos házat vettem magamnak egy közeli kisvárosban. Jót fog tenni a friss levegő. Kicsit unom már a várost. – Bonnie fél kettőre jön segíteni pakolni. Valószínűleg semmi sem lesz belőle, hanem valamilyen filmnézős estévé fog alakulni a dolog, de nem bánom. Mostanában nem szeretek egyedül lenni.

Miután megrendeltem a pizzát, és felraktam a teavizet forrni, a kapucsengő kezdett csengeni. Ilyen korán még nem vártam semmilyen vendéget. Úgy gondoltam, talán korábban ért ide, ezért kérdés nélkül beengedtem az illetőt.

Az ajtó nyitva volt, de ettől függetlenül kopogtak rajta. Nem tudtam, ki lehet az, ezért előbb az ablakon néztem ki. Egy olyan ember állt az ajtóm előtt, akivel kapcsolatban minden emlékemet ki akartam törölni az elmémből.

A haja rövidebb lett mióta utoljára találkoztunk, és sokkal fáradtabbnak tűntek a szemei. Nem volt boldog, ezt egyből észrevettem. Nem tudom, mi történt vele, és miért pont hozzám jött, de nem szívesen nyitottam ki az ajtót Aderyn-nek.

– Szia. Bejöhetek? – halkan beszélt.
– Mit csinálsz itt? – kérdeztem, majd hátra léptem, és beengedtem az ajtón.
– Beszélnem kell veled. Tudom, hogy nagyon utálsz, de úgy gondolom, muszáj ezt tudnod.

16/1 – A Vég – Magányos Vándor
16/2 – A Vég – Együtt, örökké