The Torenos – A hatalom csapdájában – 7. Gazdag vagyok, szép és népszerű

Hajnali öt körül járhatott az idő, mikor hazaestünk. Mindenki nálam aludt. Zoe mellettem – na nem gondolni semmi rosszra! -,  Trent a kanapén, az ikrek meg a földön. Ashtonnak már úgyis mindegy volt, azt sem tudta, hol van.
Hét órakor arra ébredtem, hogy valami rezeg a párnám alatt. A telefonom volt az. Álmosan előkotortam, kikászálódtam az ágyból, és két ásítás között felvettem.
– Meló van – szólt bele egy ismerős hang.
– Vasárnap? Hajnal hétkor? Ugye csak szórakozol?
– Öltözz és gyere!
– Nem tudok. Nincs kocsim – kerestem a kifogásokat.
– Preston! Azt mondtam, hogy most! Hívj taxit! – És ezzel le is csapta.

Szerencsére Zoe nem ébredt fel a telefonálásra, aludt, mint a bunda. Felöltöztem, majd szép csendben elhagytam a lakást. Taxiztam egy jó órát mire megérkeztem. Azonnal apám irodája felé vettem az irányt.

– Mi volt ilyen sürgős? – kérdeztem álmosan.
– Majd mindjárt meglátod. Elég fáradtnak tűnsz.
– Nem aludtam sokat. Még egyszer kösz. Egyébként, te mit keresel itt vasárnap? Nem kéne valami nagymenő üzletemberrel golfoznod?
– Fiam, én itt lakom! Innen tartom kézben a dolgokat. Ami meg a golfozást illeti, nem igazán tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Na, gyere, menjünk!

Lelifteztünk a földszintre, onnan pedig valami alagsorfélébe lépcsőztünk. Megálltunk egy kódos ajtó előtt, Leo bepötyögte a kombinációt, majd beléptünk.

– Ez a központi számítógépterem. Itt tárolunk minden fontos információt.
– Igen, tudom. Emlékszem rá. Elég sok időt töltöttem itt. Vagyis nem itt, hanem otthon, azaz…
– Jól van. Értem ám. Nos, a feladatod az, hogy juss be Andre Salzarulo gépébe. Mindent tudni akarok róla. Az üzleteit, a pénzügyeit és az összes e-mail-jét látni akarom.
– Ennyi? Nem ért volna rá később?
– Nem. Holnap találkozom vele egy fontos ügyben. Úgyhogy meg kell tudnom megbízhatok-e benne. És remélem, hogy benned is bízhatok.

– Oké. Remélem nem tart sokáig.
– Ha gond van, csörögj fel valamelyik telefonon. Ha megéheznél, a konyha a folyosó végén van. A mosdót meg a másik oldalon találod.
– Rendben. Kösz.
– Jó munkát!

Leo kiment, én meg nekiláttam a munkának. Elég nehéz volt feltörni a pasas rendszerét. Beletelt két-három órába. Viszont utána már simán ment minden. Szépen letöltöttem minden információt és levelet. Fél tizenkettőre kész is voltam.

Apámat a konyhában találtam meg. Kávézott. Engem is megkínált, de nemet mondtam.
– Kész vagyok. Minden adata a gépen. Van még valami, vagy elmehetek?
– Egyelőre ennyi. Majd ha lesz valami, szólok.

– Köszönöm! – nyújtott kezet meglepetésemre.
– Ömm… oké… – habogtam valamit zavaromban.

Mikor hazaértem, a nappaliban még mindenki aludt. Úgy döntöttem én is ledőlök még egy kicsit.

Beléptem, és Zoe épp akkor mászott ki az ágyból. Csevegtünk egy keveset, majd meghallottuk, hogy a fiúk is fent vannak. Már tudtam, hogy nem lesz időm pihenni a randi előtt.

A srácok az asztalnál ültek és dumáltak. Éhen akartak halni. Sajna nem volt elég kajám, ezért úgy döntöttek, hazafelé menet majd beugranak valahová. Az ikrek kifelé menet sok sikert kívántak a randihoz, és megígértették velem, hogy mindenről beszámolok. Zoe pedig még egyszer óvatosságra intett.

Kicsivel két óra előtt megérkeztünk a parkba Damonnal. Játszottunk egy nagyot, mielőtt Rocky ideért. Amint megjött, Damon rögtön letámadta, összevissza nyalogatta. Picivel később elengedtem a kutyát, hadd szaladgáljon.

Raquellel pedig beültünk a hintákba beszélgetni. Kicsit még feszengtünk egymás társaságában.
– Mi újság? – kezdte meg a társalgást. – Elég fáradtnak tűnsz.
– Hát igen – vallottam be. – Kicsit hosszúra sikeredett az éjszaka. Túl jól éreztük magunkat.
– Értem – mondta mosolyogva.– És mikor fog befutni a banda?
– Nem tudom. Remélem minél hamarabb. Az már jó jel, ha visszahívnak, nem?
– De. Mindenképp. Én csak zongorázni tudok. Énekhangom meg nem nagyon van. Még jó, hogy a szurkoló lányok nem énekelnek!
– Nem akarlak megbántani, de mit keresel a pom-pomoknál? Úgy értem, miért hagyod magad?
– Én szeretek pom-pom lány lenni. Imádok tornázni, táncolni. Arról meg nem tehetek, hogy ilyen emberek is bekerülnek.
– Jajj, Rocky, de hát a te csapatod! Nem kéne Cassie banyával lógnod. Állj a sarkadra!
– Mintha az olyan könnyű lenne. Nem versenyezhetek egy ilyen lánnyal, mint Cassidy.

– Nem is kell. Csak üss be neki egyet! – vigyorogtam. – Úgyis profi vagy ebben!
– Tessék?
– A múltkor kérdezted, hogy miért hívlak Rockynak. Nos, azért, mert az oviban behúztál nekem egy nagyot, mikor nem adtam oda a homokozó lapátot.
– Az te voltál? – Raquel teljesen ledöbbent. – Emlékszem, hogy valakit úgy megütöttem, hogy vérzett az orra. Nem is tudtam, hogy egy oviba jártunk!
– Csak egy évig. Gyakran költöztünk.
– Akkor hogy keveredtél vissza?
– Ez volt anyukám kedvenc városa. Együttes erővel meggyőztük apámat, hogy költözzünk vissza.

– Ó majd’ elfelejtettem! Ezt neked hoztam – nyújtottam át a rózsát, amit eddig a nadrágomba szúrva, a póló alatt rejtegettem.
– Hú! Köszönöm szépen – illetődött meg a szőkeség.

– Tudod – fogtam meg a kezét –, nagyon tetszel nekem. Kedvellek Raquel Simone.
– Én is kedvellek. Nem is vagy te olyan rossz srác. Bár  – húzta el hirtelen a kezét – minden pletykának van alapja, nem?

– Amiket Cassidy terjeszt, azoknak nincs – simogattam meg az arcát és közben megjelent az emlegetett szamár.

– Mi a fenét csináltok ti együtt? – rángatott szét minket.
Semmi közöd hozzá! – hangzott a válaszom.
– Csak segítek neki … a a a … felkészülni a francia dogára – mondta Rocky gyorsan, valami mentséget keresve.
– Írunk franciából? – néztem rá bambán. Persze, igazából tudtam, mi a helyzet. Félt velem mutatkozni.

– Ja, persze, látom! Franciáztok a játszótéren. Hogy lóghatsz ezzel a szemétládával? Elment az eszed? Hát nem tanultál semmit abból, amit meséltem? Hogy lehetsz ennyire hülye?! – üvöltözött Rockyval. Bár nem tetszett, hogy letagadta a randinkat, kötelességemnek éreztem, hogy megvédjem.

– Hagyd már békén, Cassie! Foglalkozhatnál inkább magaddal. Nem tudom, feltűnt-e, de a fél melled kilóg abból a felsőből. Ha apuci kifizette a szilikonjaid, biztos futja egy melltartóra is! – szóltam be neki.

Ettől aztán nagyon kiakadt.
– Ezek igaziak, tudd meg! – ordította.
– Nem, nem azok. Én már csak tudom, nem? – kacsintottam vigyorogva. A többiek értetlenül álltak ott. Nem tudták miről beszélek. Cassidy rákvörös fejjel megfordult, azt mondta Rockynak, hogy jobban teszi, ha velük megy, aztán eltipegett a többiekkel együtt.

Sajnos Raquel nem ellenkezett. Velük együtt elment. Pedig azt hittem, sikerült lebeszélnem a „Gazdag vagyok, szép és népszerű” beképzelt társaságról.