Szappanbuborék a Szerelem

Szappanbuborék a szerelem – 17. Tavaszi zsongás

Komolyan elgondolkodtam róla… valóban a tavasz a szerelem évszaka?

Picture

Szépen megünnepeltem a születésnapomat, szabaddá tettem magam. Nem vagyok boldog tőle. Csak peregnek a napok, a hetek, és fel se tűnik, mi történik körülöttem. Úgy döntöttem, ha már boldog nem lehetek Marci mellett, akkor boldog leszek egy kitűnő érettségivel. Azért nem mindenki törődött bele a keserűségembe. Anya folytonos nevetésre ösztönző bolondságai mellett a barátaim is próbálkoztak. Bárcsak ne tették volna…

Picture

Múlt szombaton Réka ugrott fel hozzánk dumcsizni. Talán említenem se kell, semmi kedvem nem volt hozzá. Ráadásul rögtön Gergőcivel kezdte. Fényezte nekem a srácot hosszú perceken keresztül, mire a lényegre tért:

– Mindezek ellenére kidobtam. Annyira belebolondult Marci bánatába, hogy teljesen megőrült. Elviselhetetlen lett!

Picture

– Már ne haragudj – szólaltam meg kelletlenül – de eddig is elég elviselhetetlen volt, csupán te ez idáig nem voltál hajlandó tudomást venni róla – jegyeztem meg visszafojtva a kuncogásom. Hihetetlennek tartom, hogy Réka képtelen a pasiján kívül másról is beszélni hetek óta. Cseppet se kímélte a lelkemet. Mindig belefűzte Marcit is…

Picture

– Mond csak, muszáj neked mindig bunkónak lenned? – fakadt ki visítva, nagyra nyitva szép barna szemeit.

– Bocs, hogy őszinte vagyok…

– Akkor én is az leszek – felelt sértődötten – Rosszul tetted, hogy kidobtad Marcit. Van alapja annak, hogy féltékenykedik. Márk valóban beléd van zúgva.

Picture

– És? Attól még bennem lehetne bízni. Egy kapcsolatnak a bizalomról is kellene szólnia – szálltam vitába, ám hiába. Réka indulni készült, és mielőtt ott hagyott volna, csak ennyit nyögött ki cérnavékony hangján:

– Főj meg a saját levedben, Vivcsi!

Picture

Kecsesen távozott, majd jól becsapta maga mögött az ajtómat. És a bejárati ajtót is. Ücsörögtem még egy darabig, és akárhogy fejtegettem az előbbi beszélgetés fonalát, nem találtam hibás szálat. Réka nem bírja a kritikát. Sose bírta. Pedig én egy olyan ember vagyok, aki kimondja a véleményét. Mindenesetre drága barátnőm se a tapintatosságáról híres…

Picture

Úgy gondoltam, kiszellőztetem a fejem, lemegyek a játszótérre, hátha a vidáman szaladgáló gyerekek jó kedvre derítenek egy kicsit. Csak a földszintig jutottam. Márk ugrott elém a lépcsőházban, és szorosan megölelt. A szuszt is majdnem kinyomta belőlem. Ki gondolta volna, hogy a könyvemelgetéstől ilyen jó erőbe kerülhet valaki?

Picture

– Hé, nyugi – kapkodtam a levegőt, miután elengedett.

– Ne haragudj – pirult el – csak hiányoztál. Hetek óta halogatod a videózást. Egy halom film vár ám rád a szobámban.

– Sajnálom – kezdtem volna a védőbeszédem, de a srác közbe vágott.

Picture

– Semmi baj. Igazából jó is, hogy csak a suliban találkoztunk egy darabig, volt időm felkészülni.

– Mire kellett felkészülni? – kérdeztem, miközben Márk a karom után nyúlt.

– Hát hogy szerelmet valljak!

Picture

– Micsoda?! – téptem ki dühtől vezérelve az ujjai közül a karomat. Nem is jött ki több hang a torkomon. Márk csak állt előttem megszeppenve, én pedig legszívesebben felpofoztam volna. Hogy jön ő ahhoz, hogy szerelmet valljon? Nekem! Erős a gyanúm, hogy az embereknek agyukra ment a tavasz.

Picture

Hirtelen jött haragomban azt is elfelejtettem, merre tartottam. Mérgemben olyan erősen nyomtam meg a liftet hívó gombot, hogy visszahajlott a körmöm. A tompa fájdalom nyomdafestéket nem tűrő szavakat adott a számba, miközben a becsukódó ajtó két szárnya között még szembenézhettem Márk csalódott, bánatos gyerekfejével. De hát mégis hogy képzelte?

Picture

Beletörődvén, hogy hiába áldozok akárhány hétvégét lányom felvidítására, minden próbálkozás hiába való, meghívtam vacsorázni Endrét. Szilveszter óta csak futólag találkoztunk. Bejött hozzám, a szalonba, vagy találkát szerveztünk egy csendes kávézóban. Mostanra viszont megelégeltem, hogy kerülgetjük csupán egymást. Felnőtt emberek vagyunk!

Picture

A fürdőből kijövet Vivibe botlottam. Szegényt rögtön letámadtam a kérdéseimmel:

– Merre tartasz? Csak nem el itthonról?

– Jaj, anya… – emelte a plafon felé szemeit.

– Nem, ez most nem számonkérés. Puszta kíváncsiság. Tényleg kimozdulsz?

Eléggé maga alatt volt mostanában. Sajnos a félelmem valós volt, Marci fájdalmat okozott a lányomnak. Nagyon haragszom rá, de igyekszem nem játszani az anyatigrist, ilyen helyzetben inkább megértő barátra van szüksége egy lánynak, legalábbis az én lányomnak biztosan.

Picture

– Megadom magam – emelte fel kezeit vigyorogva – Tomival találkozok. Egyedül is ki tudod választani a megfelelő ruhát estére?

– Felnőtt ember vagyok – bizonygattam továbbra is, bár mint kiderült, ha randiról van szó, igen csak kamaszosra veszem a figurát…

Picture

Kislányom megölelt és puszit is adott, mielőtt távozott volna, rám meg várt a hajszárítás, a sminkelés, és a megfelelő ruhadarab kiválasztása. A nők már csak ilyenek. Szeretnek szépek és csinosak lenni, még negyven felett is.

Picture

Jó volt látni anya arcán a mosolyt, mikor elmentem itthonról. Legalább miattam nem kellett aggódni a vacsora alatt. Amúgy nem értem, miért hanyagolták egymást az elmúlt hetekben. Sose beszélt róla. Talán összekaptak szilveszterkor?

Picture

– Örülsz, hogy végre napfény ér? – kérdeztem gúnyosan, miközben Tomi felé dobtam a labdát. Legalábbis erősen próbálkoztam. A célzás se tartozik az erősségeim közé…

Picture

– Nem a napfény a lényeg, hanem hogy társaságban vagy – mondta, miközben széttárt karokkal igyekezett a felé közeledő labda alá állni. Az erős koncentrálás láttán hetek óta először szívből jövően kacagtam fel.

Picture

Persze rájöttünk, a labdázás nem nekünk való, így inkább a hintát választottuk. Egy darabig csak csendesen figyeltük a gyalogosokat, az üzleteket, a fákat, a szombat délutáni nyugalmat. Feltöltődtem energiával. A napocska lágyan simogatta a bőrömet, és kellemes volt beleszagolni a friss levegőbe. Mintha nem lett volna semmi gondom, minden tökéletes…

Picture

– Mesélj valami érdekeset – szólaltam meg végül. Örök hibám marad, hogy nem tudom sokáig elviselni a csendet, még ha nem is ciki némán ülni az unokatesóm mellett.

Picture

– Tegnap este, szörnyű felfedezést tettem. Pókok laknak a szobám minden sarkában!

– Nem mondod – nevettem fel ma már másodszor.

– Ez nagyon komoly dolog! – tolt le megjátszva, milyen jelentőségteljes dologról is van szó.

Picture

– Bocsánat – mosolyodtam el ismét – valóban érdekes felfedezés, hogy pókok költöztek a szobádba. Lehet, csak jelezni akarják, hogy takaríts ki!

Picture

– Lehet, de most nem ez a lényeg.

– Hát mi a lényeg? – kíváncsiskodtam.

– Az, hogy mosolyogsz és nevetsz.

Hálám jeléül továbbra is igyekeztem, hogy a fülemig érjen a szám széle, ami Tomi mellett nem tűnt nehéz feladatnak. Annyira dinka tud lenni, hogy ahhoz már tehetség kell…

Picture

Ott álltam a tükör előtt kisminkelve, beállított hajjal egy szál törölközőben, és ráncokat kutattam a homlokomon és a szemem alatt. Hogy elfedtem-e mindet. Eddig nem foglalkoztatott a korom, de nem rég megtudtam, Endre három évvel fiatalabb nálam. Ez a tény rettenetesen kiakasztott. Első dolgom volt felvásárolni egy drogáriában a létező legjobb ránctalanító krémeket.

Picture

Végül nagy kutakodás után előhalásztam a mindig dicsért kis feketét. Nem sokat volt még rajtam, a válás után vettem. Egy újságban olvastam, hogy kötelező darab. Nem is kellett több. Közvetlen fodrász után szereztem be. Ezt váltotta ki belőlem a pofára esés. És milyen jól jön most… Endre odáig van a vörös nőkért, és mertem remélni a csinos kis fekete ruhákért is.

Picture

Egyszerű spagettit csináltam, nem akartam flancolni a kajával. Viszont a legjobb bort vettem meg, amit csak a boltban kapni lehetett. Azt akartam, hogy minden romantikus legyen, és sose felejtse el. Mint ha ez lenne az első randink. Magyarul tökéletes estét akartam. Épp a bort töltöttem, mikor csengetett. Remek időzítés volt, már mindennel elkészültem.

Picture

A megszokott barátságos mosolyával köszöntött, majd megragadta a kezem és a szájához emelte. Finom csókot lehet a kézfejemre.

– Azt hiszem, így kell – vigyorgott rám még mindig a kis kacsómat tartva. A legjobban annak örültem, hogy bekrémeztem kicsit a kezem tálalás után, és így puha és illatos lett a bőröm. Szánalmas lennék?

– Azt hiszem, elolvadok – csúszott ki a számon, majd véget is ért a feszengés. Hangosan egymásra nevettünk.

Picture

A vacsora jól sikerült. Az egekig magasztalta a főztöm, és engem is. Mindenféléről beszélgettünk, annyira tökéletes volt. Kicsit talán a fejünkbe szállt a bor, de nem csináltunk semmi meggondolatlant. Segített elpakolni és elmosogatni is.

Picture

Leültünk beszélgetni, és valahogy a nővéremre terelődött a szó.

– Azt hiszem, elment az esze – ecseteltem – Takács Ádám csak egy kamaszkori szerelem volt, erre most újra találkozgat vele, és hazudik a férjének…

– Takács Ádám? – kérdezett vissza meglepetten.

– Ismered?

– Ő csavarta el a feleségem fejét is. Még most is együtt vannak.

Tudtam én, hogy valami bűzlik. Ádám nem az a hős szerelmes fajta. Csupán egy szépséghibája van a történetnek. Bármit mondok Zsuzsának, hétszentség, hogy nem fog nekem hinni!

 

Tovább a következő epizódra