Szappanbuborék a Szerelem

Szappanbuborék a szerelem – 10. Hétköznapi csoda

Tudtam, hogy egyszer eljön az a nap, mikor egy srác túl helyes lesz ahhoz, hogy visszautasítsam.

Picture

Már délután fél kettőkor ott álltam a tükör előtt, és üveges tekintettel meredtem magamra, miközben fölhalmozódott bennem az elkövetkező délutánnal kapcsolatos minden félelmem. Egész héten egyértelmű volt, hogy Marci randira fog hívni, és ez ma délelőtt meg is történt. Nem csak sütizésről volt már szó… Hirtelen jött boldogságomban igent mondtam, de mikor hazaérve magamra maradtam, olyan gondolatok kezdtek kavarogni a fejemben, amik elfeledtették velem a szimpla izgalmat. A legfőbb kérdés: ha anyáéknak nem sikerült, nekem miért menne? A bizonytalanság miatt igyekeztem eddig távol tartani magam a fiúktól.

Picture

A BoLa nevezetű bowling pályán találkoztunk fél 3-kor. A buszom kicsivel korábban ért be így én is korábban értem az épület elé. Arra számítottam, hogy várnom kell, de már ott állt az ajtóban, és messziről mosolygott rám. Szégyenlősen köszöntöttük egymást, viszont már a második szó után megszűnt a gyomromban a görcs és elszállt az aggodalmam. Könnyű volt mellette feloldódni.

Picture

– Ez most tarolni fog! – jelentette ki, felkészülve a gurításra, majd lazán eldobta a golyót. Az elmúlt fél órában produkált bénázásait látva ezt nehezen hittem el, de azért kellemeset mosolyogtam rajta.

– Hajrá! – bíztattam a háta mögül.

Picture

Marci eldobta a golyót, és az szélsebesen végigsöpört a pályán, fellökve a bábuk felét. Lökésnek valóban nem volt rossz, kár hogy a második.

Picture

– Látod, mondtam, hogy tarolok! – ujjongta, mint ha egy bábu se maradt volna állva. Olyan aranyos volt.

– Azért tarolni nem így szoktak – nevettem.

Teljesen megszűnt minden félelmem, nagyon jól éreztem magam, amihez az is hozzá járult, hogy nyerésre álltam. Nehezen hittem persze, hogy Marci valóban ilyen ügyetlen, hiszen akkor nem ide hívott volna, ahol bénázik. Máskor sértette volna az önérzetem, ha nyerni hagynak, de most jól esett.

Picture

Miután a gép felállította a bábukat, készülődni kezdtem a következő gurításhoz. Közben Marci a fotó automatáról beszélt, hogy ha befejeztük a játékot, csinálhatnánk képeket. Jó ötletnek tartottam, biztosítottam róla, megcsináljuk a képeket, de azért megkértem, ne legyen gonosz, és ne terelje el a figyelmem.

Picture

A lökéshez készülődve hallottam a kuncogását a hátam mögött, de megpróbáltam kizárni a külvilágot. Nehezen ment, hiszen olyan édes volt.

Picture

Ennek ellenére egyetlen kivétellel minden bábu felborult. Marci tapsvihart próbált képezni mögöttem, miközben én csendben örültem. Lélekben felkészültem a végső lökésre.

Picture

Minden igyekezet hiába, mikor elengedtem a golyót, elég bizonytalanul gurult el. Csalódottan követtem szememmel határozatlan útját, Marci lélegzetét visszafojtva figyelt.

Picture

A nehéz labda bizony rossz útra tért, és a közelébe se került az állva maradt bábunak. Marci nagyot sóhajtott:

– Pedig olyan szép lett volna, ha úgy ellököd, mint eddig mindegyiket.

Picture

– Nem sikerülhet minden – mentegetőztem fintorogva, és közben csúnyán néztem az állva maradt bábura, hátha a puszta tekintetemtől eldől. A rosszkedv persze csak pár pillanatig tartott.

Picture

Átmentünk a Marci által említett fotó automatához, és dinka fejeket vágva készítettünk kétsorozatnyi képet. A végén már fájt a hasam a nevetéstől. Négy év alatt fel se tűnt, hogy ez a helyes szőke srác mennyit tud bohóckodni, és hogy milyen édes közben.

Picture

A játéktól kifáradva átbuszoztunk a város lakónegyedébe. Egyikünknek se volt még kedve haza menni, péntek révén házit se kellett írni, így a játszótéren kötöttünk ki.

Picture

Marci egyből megtámadta a mászókát. Lelkesen másztam utána, persze mire felértem már régen békésen ücsörgött a műanyag burkolaton és széles mosollyal várta, hogy én is leüljek.

Picture

– Olyan jó itt ücsörögni, főleg ősszel… – mondta merengve – Kicsi koromban gyakran kijöttem ide, mikor meguntam Gergőt vagy a szüleim idétlenségeit.

– Én is szeretem az őszi tájat, de kis koromban egy másik játszótérre jártunk Tomival.

– Kis korodban hol laktál? – kérdezte felém fordulva. Egy pillanatra úgy elmerültem csodaszép kék szemeibe, hogy majdnem elfelejtettem válaszolni.

Picture

– A külvárosban laktunk, a Gyöngyvirág utca 4-ben. Aranyos kis családi házat vettek ott a szüleim, mielőtt megszülettem, közel volt a játszótér, és a családom is. Csak aztán anyuék elváltak, és bentebb költöztünk a városba – meséltem, bár magam se értettem, miért megyek bele a részletekbe. Rossz volt felidézni a fájó emlékeket, hisz mindez elmúlt és nagyon hiányzik.

Picture

Sokat mesélt ő is a családjáról, állítása szerint komplett idióták a szülei, de a szeretni való fajtából. Még azt is megemlítette, hogy esetleg bemutathatna nekik, amire én teljesen elpirultam. Úgy tett, mint aki nem vette észre, hogy zavarba jöttem, és nevetve lecsúszott a mászóka rúdján. Lentről kiabálta, hogy menjek én is, mert mutatni szeretne valamit.

Picture

Mire leértem, egy másik mászókánál várt. Nagy szemekkel nézett rám.

– Mi az? – kérdeztem – összekentem magam valamivel?

– Nem – felelte szelíden, majd kezével végigsimított az arcomon – csak néztem milyen szép kék a szemed.

Ha eddig nem lettem volna eléggé jó színben, akkor ezek után egyenesen égett az arcom. Majd elolvadtam, miközben puha, meleg kezével simogatott.

Picture

Ha nem kapja el a derekam, még lehet, hogy el is ájulok. A karjaiban szedtem össze egy kicsit magam, hogy meg tudtak szólalni:

– Neked is szép kékek a szemeid – csak ennyit tudtam kinyögni.

Olyan érzés volt előtte állni, miközben átölelt, mint ahogyan filmekben, vagy a könyvekben mesélnek róla. Egy egész had pillangó repdesett a gyomromban, a lábam remegett, a szívem kalapált.

Picture

– Tudod Vivi, már régóta tetszel nekem – mondta Marci suttogva – csak fogalmam se volt, hogyan közelíthetnék hozzád. Mindig mindenkit elutasítottál, és féltem, hogy engem is elküldesz.

Lágy volt a hangja, simogatta a fülemet. Alig akartam hinni a szavainak, de a szeméből őszinteség tükröződött, mint ha mindig is arra várt volna, hogy mindezt beismerje nekem. Olyan jól esett, és annyira boldog lettem tőle.

Picture

Finoman vont magához még közelebb, míg össze nem ért az orrunk. Becsukta a szemét, és én is a sajátomat. Csak a szépirodalomból meríthettem tapasztalataimat, minek köszönhetően megállapítottam, hogy meg fog csókolni. És mikor a sejtésem beigazolódott, megszűnt a külvilág. Életem első csókja édesebb volt, mint amire számítottam. Nincsenek szavak, amivel ezt az érzést ki lehetne fejezni!

Picture

Sötétedésig ücsörögtünk egy padon, összebújva. Édes dolgokat súgott Marci a fülembe, és már egyáltalán nem voltam zavarban. Jól esett minden szó, hogy közel van, hogy a karjaiban tart, hogy suttogunk… Úgy elrepült az idő, fel se tűnt, hány óra, míg véletlen a házunk felé nem pillantottam. Gyorsan ránéztem az órámra, és már jócskán elmúlt hét.

Picture

Marci egészen az ajtónkig kísért, mindvégig fogta a kezem, még a liftben is, mikor megnyomtam a második emelet gombját. Az ajtónk előtt állva kezdtünk búcsúzkodni, nehezemre esett elszakadni az éber álomtól.

– Holnap is találkozhatunk, ha van kedved – ajánlotta a srác, és én bólogatni kezdtem, talán egy kicsit túl lelkesen.

Picture

– Pár órát még biztosan fent leszek Csevegőn, ha haza értél megbeszélhetjük, hogy mikor.

– Ez remek ötlet – most rajta volt a lelkendezés sora.

Aztán csend lett, álltunk egymással szemben, és különböző sarkokban kerestünk bámulni való pókokat.

Picture

– Sose volt még ilyen aranyos barátnőm – suttogta édesen, miközben magához húzott. Nem is tudtam hirtelen, miért kezdjek el olvadni. Az „aranyos” vagy a „barátnő” miatt. Butaság volt azt hinni, hogy a járás csak egy kérdéssel kezdődhet…

Picture

Újra megcsókolt, sokadszorra, de ma utoljára. Hosszan, édesen. Kábultan integettem utána, mikor beszállt a liftbe, majd táncolva libbentem be az előszobába. Elvarázsolva kiáltottam édesanyám után, biztos voltam benne, érdeklik a romantikus részletek.

Picture

Közben Erika köntösben ácsorgott az erkélyen a hűvös őszi éjszakába bámulva:

Ott álltam a teraszon és megannyi gondolat kavargott a fejemben: Haza ért. Boldog. Félek. Milyen srác ez a Marci? A szülei rendszeresen járnak szülői értekezletre, de mindketten elég szórakozottak. Végül is kedves emberek, a fiúk is olyan lehet. Csak a Czakó kölyök zavar a képbe. Miért kell nekik haverkodniuk? Igaz, Vivi szerint nincsenek hatással egymásra. De mit tudhat egy kamaszlány? Kezeltetnem kellene magamat, a lányom százszor érettebb, mint én voltam ennyi idősen. Kizárt dolog, hogy olyan párt válasszon, aki akkora csalódást okozna neki, mint Miklós nekem. Vagy ez nem attól függ? Be fogok csavarodni, mire férjhez megy… ha férjhez megy… Sok mindent tanítottam neki, de a szerelemről nem nyilatkozhatok. Remélem, a szülei példája nem befolyásolja, ha a boldogságról van szó.

 

Tovább a következő epizódra